Sosem teljesülhetett Sissi utolsó kívánsága – I. rész
Megölték a királynénkat! – jajdult fel a nagy mesemondó, Jókai Mór, amikor elérte a hír, hogy a közkedvelt magyar királyné, Habsburg Wittelsbach Erzsébet merénylet áldozata lett. Sissit 121 éve, 1898. szeptember 10‑én sebesítette meg halálosan egy olasz anarchista, Luigi Lucheni. Korabeli visszaemlékezések szerint a bécsi udvarban sokkal kevésbé gyászolták Erzsébetet, mint Magyarországon.
Sissi megfáradt, a spanyol udvari etikett és fiának, Rudolf trónörökösnek tragikus halála miatt meggyötört lelke a szívén keresztül távozott az égbe. Luigi Lucheni egy kihegyezett reszelőt szúrt az arisztokrata hölgy bal mellkasába.
Rudolf trónörökös 1889 januárjának végén követett el öngyilkosságot a mayerlingi vadászkastélyban, szeretőjével, Vetsera Mary bárónővel együtt.
Erzsébet örök életében rettegett attól, hogy őt vagy közvetlen családját utoléri a rettegett „Wittelsbach-átok”, vagyis az őrület.
Ahogy a Habsburg nemesi családban, úgy a bajor Wittelsbachoknál is jellemző volt a rokonok közötti házasság, ez genetikailag semmi jóra nem vezetett. Mivel Sissi és I. Ferenc József is első unokatestvérek voltak, a családi vérvonal pedig már egyébként is terhelt volt, nem kizárt, hogy Rudolf trónörökösön, de magán Erzsébeten is jelentkezhettek az őrület, esetleg a mániákusság jegyei.
Erzsébet utolsó éveiben, főként fia halála után keresztül-kasul bejárta Európát. Hol vasúton, hol saját szalonkocsijában, hol a Greifen vagy a Miramar nevű császári jachtokon.
Utazgatásai és mániái valóságos kínszenvedést jelentettek udvarhölgyeinek. Főleg Festetics Mária panaszkodik sokat levelezéseiben a „hánykolódó hajók és idegen világok” miatt, de panaszainak fő okát a császárné órákig tartó gyalogtúrái képezték. Sissi ugyanis képes volt ütemes léptekben nekiszaladni a nagyvilágnak, és több kilométeres gyaloglásra kényszeríteni környezetét, hiszen egyedül nem mehetett sehova az etikett szerint. Ilyenkor ügyet sem vetett az időjárásra, és nem értette, mit kényeskednek kísérői.
Imádta a tenger viharait is. Míg komornái a hullámverés elől a kabinjaikban kerestek menedéket, Erzsébet a fedélzeten követte a hullámok borzalmas csapkodását, és csodálta a természet vad erejét.
Nem hozott megnyugvást számára a természet vallásos megélése sem, bárhol is volt, mindig elvágyódott onnan. Élete egy nagy menekülés volt a vélt vagy valós veszélyek és a külvilág, de leginkább saját, nyughatatlan és az őrülettől rettegő lelke elől.
Az európai sajtó sokat cikkezgetett az idős Erzsébetről, Rudolf halála után szárnyra kelt az a hír is, hogy az osztrák császárné megtébolyodott. Az osztrák sajtó természetesen cáfolta a hírt, azt írták, a császárnénak csak heves idegfájdalmai vannak. Erzsébet nyugtalansága tehát örökös beszédtéma volt.
Rudolf halála után soha nem engedett magáról fényképet készíttetni, így egyáltalán nem tudjuk, hogy nézhetett ki Sissi öregkori arca. A bécsiek sem tudták, hogy néz ki császárnéjük.
Legnagyobb ismertetőjele talán a komor, fekete, csukott ruházat lehetett, sűrű fekete fátyollal lezárt kalappal. Furcsán is viselkedett, kerülte az embereket, búskomor lett.
„Mama életmódja miatt egyre kevesebbet lehetünk együtt…Nyomasztó légkör…Sokszor alig tudjuk, miről beszéljünk vele” – írja Mária Valéria, Sissi legkisebb lánya 1895-ben. Ha Erzsébet mégis megszólalt, akkor Valéria szerint csakis a legszomorúbb dolgokról beszélt, és nem tudott örülni még érkező unokáinak sem.
A császár is sokat panaszkodott, hogy milyen rossz állapotban van a császárné, milyen elnyűttek az idegei, micsoda különcségei vannak, de mindennek ellenére szavaiból mindig kihallatszott a szerelmes aggodalom.
A korra oly nem jellemző módon szerelmi házasság volt az övék, nem pedig érdekből született.
Sissi maga is tudta, hogy nem tud már méltón férje oldalán állni a hivatalos ceremóniákon, de élete végéig mélyen szerette a császárt.
Erzsébet azonban nem volt hajlandó feladni magányát, és utolsó éveiben is mániákusan csak a saját testi állapotával foglalkozott. Mindig koplalt, éhségödémája volt. A császár orvosa, Kerzl doktor szerint Sissi legnagyobb ellensége a mérleg volt. Komornái feljegyzési szerint két évvel a halála előtt Erzsébet mindössze 46,6 kilogramm volt, ami 172 cm-es magasságához mérten nagyon alacsony szám. Állandó kúrákkal és gyógyszerezéssel gyötörte magát, lelkére beszélni azonban teljes lehetetlenség volt.
A császár arra kérte közös ismerőseiket, többek közt közismert szeretőjét, Schratt Katalint, ha találkoznak a császárnéval, ne mutassák ki, mennyire megdöbbennek a rossz látványtól, és ne beszéljenek vele egészségi állapotáról.
Holnap Erzsébet királyné tragikus halálának ismertetésével fejezzük be sorozatunkat.
