Rubelért vettük, dollárért adtuk
„A foci nem élet-halál kérdése. Sokkal fontosabb annál” – mondta a múlt század hetvenes éveiben Bill Shankly, a Liverpool menedzsere és ezzel – kis túlzással – megfogalmazta azt, amit már szinte minden futballrajongó érzett. Több mint fél évszázad elteltével ezt a megállapítást úgy bővíthetjük, hogy „a foci több mint labdarúgás”. Legalább is ez derül ki abból a várható fejlődési ívből, amelyet a nemzetközi ismertségnek örvendő futball-marketing szakember, Miklós Béla vázolt fel.
A csallóközi származású szakember nem „kispályás” a saját szakterületén, hiszen már 1988-ban a csehszlovák labdarúgó-válogatott televíziós jogaival kereskedett, illetve ekkor vásárolták meg a magyar válogatott jogait is. Ezzel kapcsolatban mindjárt elárul egy bennfentes információt, amely szerint a jogokat rubelért vették, viszont már amerikai dollárért értékesítették. Ez volt a szakma aranykorára jellemző megoldások egyike, s mind több kapcsolatra és tapasztalatra szert téve jutott el az 1990-es világbajnokságra, ahol kapcsolati tőkéjét is növelni tudta. Ez, illetve egy magyar–török válogatott mérkőzés után történtek hozták el számára annak a lehetőségét, hogy külföldön folytassa a munkáját.
S hogy milyen szerepe volt ebben a magyar–török meccsnek? Az, hogy a külföldi partnerét saját kocsijával hozta el a Népstadionból Pozsonyig, ám erről nem számolt be a minden „nyugatival” folytatott kapcsolatot árgus szemekkel figyelő Csehszlovák Állambiztonságnak (ŠtB), így Miklós Béla a munkahelyi elbocsátását várta. Igen, az egykori kommunista párt irányította rendszerben ez egyáltalán nem volt szokatlan.
Ez azonban Miklós Béla számára kinyitott egy kaput, hiszen a Pozsonyig fuvarozott partner az eset hallatán azonnal felajánlotta neki, hogy hivatalosan „kölcsönveszi”. A fiatal és ambiciózus külkereskedő előtt szélesebb horizontok jelentek meg, s a csehszlovákiai rendszerváltással párhuzamosan önállósította magát és vált az idők során elismert szakemberévé annak a kérdésnek, hogy miképpen lesz egy futballmérkőzésből eladható és fejlődőképes termék.
A kapcsolat annyira produktívnak bizonyult, hogy az 1985-ös prágai után a moszkvai világbajnokságra is Miklós Béláék cégét kérték fel a közvetítési- és reklámjogokkal kapcsolatos kereskedelmi ügyek lebonyolítására. Ahogy mondja, akkor igazából még fel sem mérték a tényleges súlyát és lehetőségeit annak, hogy egy ilyen nagy cégnek dolgoznak, egyszerűen csak motiváltak voltak, hogy jó teljesítményt nyújtsanak – emlékezik vissza a kezdetekre, majd hozzáteszi, hogy az 1987-es bécsi vb is nagyon jól sikerült számukra. Az igazi hozadék azonban az volt, hogy teljes mértékben megismerték és részévé váltak annak a vállalkozói térnek, amely egy-egy világrendezvényre, azok közvetítési- és reklámjogainak értékesítésére épül.
Az 1990-es éveket azért is fontosnak tartja, mivel akkor történt a sportban, és főképpen a labdarúgásban az első nagy ugrás a bevételek és a javadalmazás terén. Azóta persze korábban elképzelhetetlen bevételi és kiadási rekordok dőltek meg a fociban. Példaként a Real Madridot hozza fel, amely évi 1 milliárd eurós bevételének mintegy 60-70 százalékát a játékosok javadalmazásával kapcsolatos kiadásokra költi. Miklós Béla szerint ez nem túlzó, hiszen a néző – akárcsak a nagy hollywoodi filmek esetében – elsősorban a nagy nevekre vált jegyet. Ráadásul míg a filmszínész egy-egy jelenetet hússzor is elpróbálhat, addig a csatárnak csak egy lehetősége van a gólhelyzet értékesítésére…
A későbbiekben más sportágak világversenyeinek közvetítési és reklámjogainak értékesítésével is foglalkozott. Vezérelve, hogy a tárgyalások során el kell hagyni a személyes szimpátiát, ugyanazt a stratégiát kell követnie a számára közelebbi klub esetében is, mint bármelyik másnál, hiszen alapvető érdeke, hogy a birtokában lévő jog vagy termék ára növekedjen. Megjegyzi, ez nem érvényesül a mai szlovákiai futballfelfogásban, amit arra vezet vissza, hogy a sportnak és a futballnak nincs olyan társadalmi beágyazottsága, mint például Csehországban vagy Magyarországon.
Miklós Béla elmondja, hogy az 1994-es amerikai világbajnokságon mekkora élmény volt a számára, hogy a stadion környékén piknikeztek a nézők; belépéskor kaptak egy-egy zászlócskát, amivel a stadion egyik fele az egyik, a másik fele pedig a másik csapatnak szurkolt. Fogalmuk sem volt a szabályokról, de láthatóan szórakoztak. – Ezután értették meg Európában, hogy a foci nem harc és ellenségeskedés, hanem szórakozás – mutat rá a lényegi különbségre és azzal folytatja, hogy innentől datálódik a stadionok szélesebb körű kihasználása is. Az idei labdarúgó-világbajnokság ismét egy sor újdonságot hozott, még inkább előtérbe helyezte a nézőt, a fogyasztót, akit ki kell szolgálni, hogy a foci még szórakoztatóbb legyen és nőjön azoknak az aránya, akik készek több pénzt is fizetni ezért az élményért.
– állapítja meg a szakember.
Adódik is a kérdés, hogy Miklós Béla hogyan vélekedik a nagy meglepetést okozó friss hírről, miszerint a labdarúgó világszövetség, a FIFA szeretné a foci világbajnokságok kereskedelmi részét kiszervezni egy különálló vállalkozásba, ahol már a világszövetségen kívüli befektetők is megjelennének? Beszélgetőpartnerünk határozottan leszögezte, hogy a világ labdarúgását meghatározó államok és szövetségek képviselőinek is részt kellett volna venniük az elképzelésről szóló tárgyalásokon.
Biztos abban, hogy a labdarúgás szervezése előremutató fejlődés előtt áll, fontos lenne azonban, hogy pénzügyi kérdésekben csökkenjen a választott funkcionáriusok szerepe. Ezek a sporton túlmutató szakmai kérdések és nem várható el például egy kis balkáni ország fociszövetségének a vezetőjétől, hogy kellőképpen fel tudja mérni egy-egy gazdasági kérdés súlyát. Miklós Béla szerint azonban kétséges, hogy megfelelő lépés lenne, ha a FIFA csak kisebbségi tulajdonosként venne részt a világbajnokság gazdasági döntéseinek a meghozatalában. Legalább is, ami a tervezetből nyilvánosságra került, ezt sugallja. Hogy ez lesz-e a jövő, nem tudni, abban azonban Miklós Béla teljesen biztos, hogy a legutóbbi világbajnokságon alkalmazott filozófia eljut Európába is.
– zárja gondolatait Miklós Béla, nemzetközi sportmarketing szakember.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/33. számában.
