RSV-fertőzés csecsemőkorban: lehetséges a megelőzés?

Az RSV-fertőzés különösen a csecsemőket és kisgyermekeket veszélyezteti. A legtöbb gyermek kétéves koráig átesik rajta enyhébb, náthás tünetekkel, de nem mindenki ilyen szerencsés. A legkisebbeknél – különösen a koraszülötteknél, újszülötteknél, fiatal csecsemőknél, főleg, ha más alapbetegséggel is küzdenek – a fertőzés gyorsan az alsó légutakra húzódhat, és bronchiolitist, vagyis a kis hörgők gyulladását, illetve tüdőgyulladást okozhat.

Az RSV rendkívül könnyen terjed. Cseppfertőzéssel, orrváladékkal, köhögéssel, tüsszentéssel, közös játékok felületein, kézen, puszin keresztül is továbbadható. A lappangási idő többnyire 2–8 nap. A szezon jellemzően ősszel kezdődik és tavaszig tart, térségünkben a megbetegedések gyakran január–február körül tetőznek. Fontos tudni, hogy az RSV-fertőzés után nem alakul ki tartós védettség, ezért később, akár felnőttkorban is újra meg lehet fertőződni.

A betegség eleinte sokszor egyszerű náthának tűnik: orrfolyás, köhögés, hőemelkedés vagy láz jelentkezhet. Csecsemőknél azonban figyelmeztető jel lehet a kínzó köhögés, a nehezített, vagy szapora légzés, a sípoló légzés, a behúzódó bordaközi terület, a bágyadtság, az aluszékonyság, a táplálási nehezítettség. Újszülötteknél és nagyon fiatal csecsemőknél ritka esetben légzéskimaradás is előfordulhat. Ilyen tünetek esetén gyermekorvosi vizsgálatra, súlyosabb esetben kórházi ellátásra lehet szükség.

Az RSV kezelésében az antibiotikum általában nem segít, mert vírusfertőzésről van szó. Enyhébb esetben a legfontosabb a tüneti kezelés az orr tisztán tartása, szükség esetén orrszívás, megfelelő folyadékbevitel, lázcsillapítás és megfigyelés. Súlyosabb légzészavar esetén oxigénkezelésre, légzéstámogatásra, vagy ritkán gépi lélegeztetésre is szükség lehet. Köptetők, váladékoldók kis csecsemőknél akár ronthatnak is a helyzeten, ezért ilyen készítményt csak orvosi javaslatra használjunk.

A hétköznapi megelőzés továbbra is fontos: kézmosás, beteg családtagoktól való távolmaradás, a csecsemő puszilgatásának kerülése náthás időszakban, a játékok és felületek tisztítása, zsúfolt beltéri helyek kerülése, valamint a dohányfüst teljes mellőzése. Ezek azonban nem mindig elegendők. Az elmúlt évek jelentős tudományos előrelépést hoztak a védőoltásokkal. Két út áll rendelkezésre: a várandós anya oltása vagy a csecsemő védése hosszú hatású ellenanyaggal.

Az egyik lehetőség tehát az anyai RSV-oltás. Az Abrysvo nevű RSVpreF vakcina várandósság alatt adható, a 32+0 és 36+6. terhességi hét között, egyszeri oltásként.  A cél nem elsősorban az anya védelme, hanem az, hogy az anya szervezete ellenanyagokat termeljen, ezek a méhlepényen keresztül átjussanak a magzathoz, és a baba az élet első, RSV szempontjából legsebezhetőbb hónapjaiban védettebb legyen. Az ajánlások szezonális alkalmazást írnak le: az oltás időzítése akkor a leghasznosabb, ha a baba első hónapjai várhatóan az RSV-szezonra esnek.

Az anyai oltás előnye, hogy a csecsemő már megszületésekor rendelkezhet bizonyos védelemmel. Ehhez azonban idő kell: általában legalább 14 nap szükséges ahhoz, hogy az anyai ellenanyagválasz kialakuljon, és az ellenanyagok megfelelő mennyiségben átjussanak a magzatba. Ezért, ha a baba az oltást követő 14 napon belül születik meg, vagy az anya nem kapott RSV-oltást, esetleg nem ismert az oltási státusza, akkor a másik út, a csecsemőnek adott RSV-ellenanyag válhat indokolttá.

Az RSV fertőzés elleni védekezés másik útja a csecsemőnek adott ellenanyag a nirsevimab, közismert nevén Beyfortus. Ez nem hagyományos védőoltás, hanem hosszú hatású monoklonális ellenanyag. A különbség lényege, hogy oltásnál a szervezetet késztetjük ellenanyag-termelésre, a Beyfortus esetében viszont kész védő ellenanyagot adunk be. Ennek célja, hogy a csecsemő szervezetében azonnal rendelkezésre álljon olyan védelem, amely csökkenti a súlyos RSV okozta alsó légúti betegség kockázatát. 

A második RSV-szezonban már nincs szüksége minden gyermeknek ilyen védelemre. Ilyenkor az ellenanyag elsősorban a 8–19 hónapos, fokozott kockázatú gyermekeknél jön szóba: például bizonyos koraszülöttséghez társuló krónikus tüdőbetegség, súlyos immunhiány, egyes cisztás fibrózisos állapotok vagy más, a kezelőorvos által magas kockázatúnak ítélt helyzetek esetén.

Fontos, hogy a legtöbb csecsemőnél nem szükséges mindkét megelőzési forma. Általában vagy az anya kap megfelelő időzítésű RSV-oltást a várandósság alatt, vagy a csecsemő kap hosszú hatású RSV-ellenanyagot. Kivételes esetekben – ha az anya immunválasza várhatóan gyengébb, ha az ellenanyagok méhlepényen való átjutása csökkent lehet, vagy ha a csecsemő különösen magas kockázatú – a gyermekorvos vagy szakorvos mérlegelheti az ellenanyag beadását akkor is, ha az anya oltott volt.

A tudományos előrelépés mindenképp örvendetes, de a helyzetnek sajnos van egy kis szépséghibája. Mindkét készítmény – a várandósoknak adható vakcina, illetve a csecsemőknek szánt ellenanyag – már beszerezhető Szlovákiában, csak az egészségbiztosítók késlekednek a jó ügy támogatásával. A kismamák vakcinájának (Abrysvo) 190 euró körüli árából ímmel-ámmal visszatérítenek valamennyit a biztosítók. Az már szinte sokkoló, hogy a picik ellenanyagának (Beyfortus) az ára vetekszik az aranyéval: 460-480 euró. Ne is szaladjunk a patikába, mert beszerzési engedéllyel jelenleg csak a pozsonyi gyermekklinika rendelkezik, mert arra még várnunk kell, hogy a körzeti gyermekrendelőkön minden újszülött megkaphassa a neki kijáró legmagasabb fokú védelmet. Egyelőre marad tehát a tudomány eredményei felett érzett öröm és a remény, hogy az egészségbiztosítók mihamarabb a kismamák és legkisebbjeink védelme mellett döntenek.

Szülőként fontos, hogy aktívan tájékozódjunk a lehetőségek felől: a várandósság alatt a nőgyógyásznál vagy háziorvosnál, a baba megszületése után pedig a gyermekorvosnál. Az RSV sok gyermeknél enyhe fertőzés, de a legkisebbeknél nem ritka a komoly, kórházi felvételt igénylő állapot. A jól időzített hatékony megelőzés talán minden pénzt megér.

Megjelent a MAGYAR7 35. számában.