Rozsdamentes acéltartályokban várja a szebb jövőt 300 halott
A halhatatlanság, az örök élet utáni vágy annyi idős, mint maga az emberiség. Hiába élünk ma jóval hosszabb ideig, mint őseink, még ez sem elég nekünk.
Az örök élet reményében sokan semmitől sem riadnak vissza. És nem csak lelki értelemben. Vannak, akik hisznek a krionikában (hibernálásban) – az emberi test folyékony nitrogénben való lefagyasztásában azzal a céllal, hogy a jövőben majd újraélesztik őket. Egyáltalán lehetséges ez és hogyan működik?
A tudomány egyelőre nem ismer semmilyen csodás örökélet-elixírt. Felfedezte viszont a krionikát – azt a tudományt, amelyik az emberi test eredeti állapotában való lefagyasztását jelenti, abban a reményben, hogy a jövőben, például, ha már meglesz egyes halálos betegségek ellenszere, lehetségessé válik a test felolvasztása és az ember következmények nélkül újraéledhet. A remény szó nagyon is helyénvaló, hiszen bár borsos áron le lehet fagyasztani a testet, a tudomány jelenlegi állása szerint, nem tudni, hogy sérülés nélkül felolvasztható-e és visszaállítható-e az eredeti állapotába.
Sok biológus a krionikát nem is tartja tudománynak, sokkal inkább a modern tudomány kigúnyolásának. Az ő céljuk ugyanis az, hogy az ember minél magasabb kor érjen meg természetes módon, a lehető legjobb egészségben, nem pedig a halál utáni lefagyasztás, ráaádásul garanciák nélkül. A krionika azonban a jövőre „fogad” és bár egyelőre még nem tudják, hogy lehet visszaállítani a testet az eredeti állapotába, de néhány évtized vagy évszázad múlva ez már másként lehet.
A lefagyasztásról az első gondolatok még 1773-ból származnak, amikor Benjamin Franklin amerikai író Párologtatással való hűtés című írásában azt írja. „Lehetséges úgy lefagyasztani az embert, hogy az ne pusztuljon el.” Az első komolyan vételére ennek a gondolatnak csak kétszáz évvel később, a múlt század hatvanas éveiben került sor, amikor kezdtek megalakulni a krionikai társaságok.
Még, ha sci-fi-szerűnek tűnik is, a világon ma három olyan cég van, amely emberi testek fagyasztásával foglalkozik. Kettő – az Alcor és Krionikai Intézet – Amerikában van, a harmadik KrioRus néven Oroszországban működik.
A test folyékony nitrogénbe való lefagyasztása azonban nem olcsó mulatság. Az árak 50 ezer és 200 ezer euró között mozognak. Mivel senki sem tudja, sem a tudósok, sem pedig a lefagyasztott ember, hogy meddig marad a test ebben az állapotban, minden évben fizetni kell a tartósításért is. A gazdagok számára persze ez nem gond, a kevésbé tehetősek viszont ezt úgy oldják meg, hogy az életbiztosításukat ráíratják arra a társaságra, amelyik konzerválja őket.
Az az ember, aki elsőként fagyasztatta le magát, nem más, mint James Bedford pszichológus professzor, aki rákban hunyt el 1967-ben. Hitt abban, hogy ha egyszer kiolvasztják, a világ már ismerni fogja a rák ellenszerét és őt is meg tudják gyógyítani. Teste mind a mai napig az Alcor társaságnál van lefagyasztva.
Az első fagyasztások azonban, a maiakkal összehasonlítva még nagyon primitíven történetek, ezért aztán az újjáélesztés esélyei egyenlők a nullával.
Mindenesetre, ebből sokat tanult a krionika egyik úttörője, Robert Ettinger professzor, a Krionikai Intézet igazgatója, aki a tudományról egy bestsellert adott ki A halhatatlanság kilátásai címmel. A „feltámadásra”, újraéledésre váró rozsdamentes acéltartályokban lefagyasztott emberek száma becslések szerint 300. Csak az Alcor társaság ez év februárjában fagyasztotta le a 156. beteget.
Az első szabály, ami a lefagyasztáshoz kell, hogy az illetőnek szerződése legyen a krionikai társasággal és hogy halott legyen, különben asszisztált öngyilkosságnak minősülne a dolog. A fagyasztásra csak az agyhalál bekövetkezése előtt kerülhet sor. Ezért az ezzel foglalkozó társaságok a testet a lehető leghamarabb igyekeznek a kórházból vagy a halottasházból elvinni.
A testet jéggel hűtik és heparinnel és más gyógyszerekkel gátolják a véralvadást és a sejtek szétesését. A krionikai központban elvégzik rajtuk a szükséges beavatkozásokat, a páciens kérése szerint. Nem egyszer plasztikai műtéteket is! Erről az Alcior egykori igazgatója, Joseph Waynick beszélt egy interjúban.
Az emberi test fagyasztásakor egyszerre több probléma is adódik. A sejtekben lévő víz éles kristályokká alakul, amelyek visszavonhatatlan szövetkárosodást okozhatnak. Ennek kivédésére a szakemberek eltávolítják a testből a vért és a testnedveket és azt egy „fagyállóval” helyettesítik.
A testet ezután fokozatosan, nagyjából két hét alatt, -196 fokra hűtik le. Végül a halott fejjel lefelé egy acéltartályba kerül, ahol nem egyszer már további hárman lógnak.
Még, ha tudnánk is, hogy a lefagyasztott testet újra lehet éleszteni, senki sem garantálja, hogy egyes részei, főleg az agy, nem sérültek-e meg. Mire volna jó az élet ilyen meghosszabbítása, ha súlyosan fogyatékosan élnénk tovább?
Ezért a tudósok pár éve azzal az ötlettel álltak elő, hogy elég csupán a testtől elválasztott fejet lefagyasztani, vagyis az agy – ahol az értelem, a gondolatok, az emlékezet és személyiségünk van – sértetlenségét megőrizni. A testet pedig a jövőben majd lehetne klónozni…
Az orosz KrioRus társaalapítója, Danilo Medvedev szerint a lefagyasztott tubusban maximum 40 évet lehet „kibírni”. Úgy véli, ma még nem lehet újraéleszteni az agyat, csak annak egyes részeit. De valószínűnek tartja, hogy 2050-ig, vagy legalábbis a 21. században már meglesz ennek is a technológiája, hacsak addig nem pusztítja el az ember saját magát.
A krionizációt választotta az USA-ban Ted Williams baseball játékos és ugyanerre készül a legendás műsorvezető, Larry King is. „Le akarom magam fagyasztatni abban a reményben, hogy ha meghalok, akkor találnak valamilyen módszert arra, hogy visszatérhessek” – jelentette ki showműsorában.
A lefagyasztás természetesen etikai kérdéseket is felvet. Hogy viszonyulnak a további generációk a test feltámasztásához? Mi lesz a lélekkel?
Túl sok a megválaszolatlan kérdés, de az tény, hogy a lefagyasztás az egyik legjobb módja a test megőrzésének, akár évezredeken át.
A spermiumok lefagyasztása – amelyek felolvasztás után százszázalékosan működőképesek – bevált. Egyes halfajták és békák a gyors lefagyasztás és felolvasztás után újból képesek a mozgásra. Nincs kizárva tehát, hogy a jövőben a fagyasztásból újraélesztettek nem fognak különlegességnek számítani.