Popély Gyula, az egyszemélyes intézmény
Mint arról már hírt adtunk, a szímői önkormányzat által alapított Jedlik Ányos-díjat az idén a társadalomtudományok területén dr. Popély Gyula történésznek, egyetemi tanárnak ítélték oda.
A Jedlik-díj egyik idei kitüntetettjét, doktor Popély Gyula történészt, egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát talán nem is illene bemutatni, hiszen az elmúlt évtizedekben született fontos könyvei vitathatatlanul alapműveknek számítanak és megkerülhetetlenek. De mégis úgy érezzük, hogy keveset tudunk róla, és nem azért, mert rejtőzködő ember lenne, aki kerüli a nyilvánosságot. Éppen ellenkezőleg, egész életében tevékenyen munkálkodott a köz javára is.
1945. június 8-án Abarán született, és az akkori idők kényszere folytán szlovák iskolába járt, a nagymihályi gimnáziumban érettségizett 1963-ban. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar-történelem szakon szerzett tanári oklevelet és négy évig tanított is: előbb Szencen, majd Pozsonyban a magyar gimnáziumban. 1972 és 1980 között a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének aspiránsa volt és megszerezte a történettudomány kandidátusa fokozatot. A következő évtizedben, 1981 és 1990 között a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatója volt. Még a kommunista diktatúra idején publikálta nagy feltűnést keltő és a hatalom által gyorsan eltüntetett művét a két világháború között létrejött csehszlovákiai magyar tudományos intézményről, a Masaryk Akadémia néven elhíresült Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Irodalmi Társaság-ról. Következő munkája a pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület történetét foglalta össze. Mindeközben egyik aktív tagja volt az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának, ami nem volt éppen veszélytelen tevékenység.
Popély Gyula tudósi pályája igazán a közép-európai rendszervátásokat követően bontakozhatott ki a maga teljességében. A Népfogyatkozás címmel 1991-ben kiadott könyvében a két háború közötti csehszlovákiai népszámlálások elemzésével és kisebbségellenes vetületeivel foglalkozott. Erős várunk az iskola című felvidéki magyar iskolatörténete tulajdonképpen egy olyan területre irányította a figyelmet, amely az előző rendszerben, finoman fogalmazva, nem tartozott a preferált témák közé. A Búcsú a főiskoláktól ennek a folytatása, és mint a címe is jelzi, a mintademokráciának kikiáltott első Csehszlovák Köztársaságban a német felsőoktatási intézményeket ugyan megtűrték, de a magyar főiskolákat és az 1914-ben alapított pozsonyi Erzsébet Egyetemet az első adandó alkalommal bezárták. Ezeknek a köteteknek mintegy záródarabjaként adta ki 2006-ban a Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a visszatért Felvidéken 1938–1945 című kötetét, ezzel is jelezve, hogy az 1919–1945 közötti csehszlovákiai és közép-európai vonatkozások állnak érdeklődése előterében.
Az idén már a 76. életévét betöltött Popély Gyula korát meghazudtoló intenzitással kutatja a levéltárakban, az egykori folyóiratokban és számtalan más helyen fellelhető dokumentumokat és forrásokat, közben figyelemmel kíséri történészkollégáinak az általa vizsgált témát érintő publikációit is és következetesen hivatkozik rájuk.
Mivel felvidéki magyar és magyarországi kollégáinak többségétől eltérően szlovákul is tud, ezért olyan dokumentumokat is volt lehetősége közvetlenül tanulmányozni, amelyekről a többiek csak közvetett információkkal rendelkezhettek. Az utóbbi években egyre többen kutatják a szóban forgó időszak és térség történéseit, Popély Gyula mégis kiemelkedik közülük. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ő maga egy egyszemélyes intézmény, az általa feltárt tények és a megjelentetett művek akár egy egész csapatnyi kutatónak is a becsületére válnának.
Tulajdonképpen körbejárta az 1914 és 1938 közötti időszak csehszlovákiai magyar vonatkozásait és ezt három monografikus műben jelentette meg. Felsorolnánk a címüket is, mert sajnálatos módon ezek a kötetek itt Szlovákiában csak igen szűk körben ismertek. A sorozat címe Felvidék és minden kötetet két évszám keretez. Ezek jelzik a tárgyalt időhatárokat.
Az első az 1914–1920 közötti mozgalmas és a magyarság számára különösen tragikus esztendők eseményeit foglalja össze. A második kötet alcíme: Az első évtized csehszlovák uralom alatt és az 1918–1928 közötti évek summája. A harmadik kötetben az 1929-től 1939-ig terjedő időszakot vizsgálja, ez volt a második évtized csehszlovák uralom alatt. Nyilván ezek az alcímek sokakban emóciókat keltenek, pedig csak tényszerű megnevezései annak az állapotnak, amelyet az egymillióról fokozatosan 700 ezerre olvadt csehszlovákiai magyarság kénytelen volt elviselni.
Egyik legújabb könyve, amely 2019-ben látott napvilágot a kissé szokatlanul hangzó Szövetségben az ellenséggel címet kapta, és ebben az első Szlovák Köztársaság és a Magyar Királyság közötti furcsa viszonyról ír, bőségesen dokumentálva a korabeli sajtóban megjelent cikkekkel, követi jelentésekben szereplő megállapításokkal és értékelésekkel.
Az eddigi kötetek egyfajta summázataként 2020-ban egy olyan könyvet is az asztalunkra tett, amelyet nemcsak a szakemberek, hanem a történelemtanárok és a diákok is haszonnal forgathatnak, sőt nagyon üdvös lenne, ha minél többen ismernék. A címe: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1914–1945.
A kiváló tudós jelenleg már befejezte azt a művét is, amely az 1938–1945 közötti évek felvidéki magyarságot érintő történéseit foglalja össze. Tudomásunk szerint készülőben vannak a további kötetek is. Mindehhez sok erőt és töretlen munkakedvet kívánunk és nagy tisztelettel gratulálunk a méltán megérdemelt Jedlik-díjhoz is.
