2021. szeptember 18., 16:54

Popély Gyula, az egyszemélyes intézmény

Mint arról már hírt adtunk, a szímői önkormányzat által alapított Jedlik Ányos-díjat az idén a társadalomtudományok területén dr. Popély Gyula történésznek, egyetemi tanárnak ítélték oda.

Popély első könyvét
Fotó: Facebook
Popély Gyula a budapesti könyvhéten dedikál

A Jedlik-díj egyik idei kitüntetettjét, doktor Popély Gyula történészt, egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát talán nem is illene bemutatni, hiszen az elmúlt évtizedekben született fontos könyvei vitathatatlanul alapműveknek számítanak és megkerülhetetlenek. De mégis úgy érezzük, hogy keveset tudunk róla, és nem azért, mert rejtőzködő ember lenne, aki kerüli a nyilvánosságot. Éppen ellenkezőleg, egész életében tevékenyen munkálkodott a köz javára is.

Tanáremberként a múlt század utolsó évtizedeiben több gimnáziumban is tanított és 1997-ben a Mečiar-kormány, mert nem volt hajlandó csak egynyelvű bizonyítványokat kiadni, leváltotta a pozsonyi magyar gimnázium igazgatói posztjáról. Ezt követően elsősorban Magyarországon dolgozott, 2000-től a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára, dékán-helyettese, rektor-helyettese volt. 2004-ben lett egyetemi tanár. De mielőtt még bővebben is szólnánk tudományos munkásságáról, következzen néhány életrajzi adat.

1945. június 8-án Abarán született, és az akkori idők kényszere folytán szlovák iskolába járt, a nagymihályi gimnáziumban érettségizett 1963-ban. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar-történelem szakon szerzett tanári oklevelet és négy évig tanított is: előbb Szencen, majd Pozsonyban a magyar gimnáziumban. 1972 és 1980 között a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének aspiránsa volt és megszerezte a történettudomány kandidátusa fokozatot. A következő évtizedben, 1981 és 1990 között a Szlovák Szakszervezeti Iskola tudományos kutatója volt. Még a kommunista diktatúra idején publikálta nagy feltűnést keltő és a hatalom által gyorsan eltüntetett művét a két világháború között létrejött csehszlovákiai magyar tudományos intézményről, a Masaryk Akadémia néven elhíresült Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Irodalmi Társaság-ról. Következő munkája a pozsonyi Bartók Béla Dalegyesület történetét foglalta össze. Mindeközben egyik aktív tagja volt az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának, ami nem volt éppen veszélytelen tevékenység.

Popély Gyula tudósi pályája igazán a közép-európai rendszervátásokat követően bontakozhatott ki a maga teljességében. A Népfogyatkozás címmel 1991-ben kiadott könyvében a két háború közötti csehszlovákiai népszámlálások elemzésével és kisebbségellenes vetületeivel foglalkozott. Erős várunk az iskola című felvidéki magyar iskolatörténete tulajdonképpen egy olyan területre irányította a figyelmet, amely az előző rendszerben, finoman fogalmazva, nem tartozott a preferált témák közé. A Búcsú a főiskoláktól ennek a folytatása, és mint a címe is jelzi, a mintademokráciának kikiáltott első Csehszlovák Köztársaságban a német felsőoktatási intézményeket ugyan megtűrték, de a magyar főiskolákat és az 1914-ben alapított pozsonyi Erzsébet Egyetemet az első adandó alkalommal bezárták. Ezeknek a köteteknek mintegy záródarabjaként adta ki 2006-ban a Hazatéréstől a hazavesztésig. Magyar oktatásügy és oktatáspolitika a visszatért Felvidéken 1938–1945 című kötetét, ezzel is jelezve, hogy az 1919–1945 közötti csehszlovákiai és közép-európai vonatkozások állnak érdeklődése előterében.

Poély Felvidék 1
Fotó: Lacza Tihamér
Popély Gyula sorozatának első kötete
A kiváló történész vitathatatlanul a legalaposabb ismerője azoknak az eseményeknek, amelyek a szlovákiai magyarsággal kapcsolatosak a két háború közötti és a második világháború alatti esztendőkben. Miután az 1918–1945 közötti időszak sokáig elsősorban az irodalomtörténészek és a sajtótörténettel foglalkozó kutatók terepe volt, a politikatörténet pedig a kommunista diktatúrában, ha nem is számított tabutémának, a legtöbb Csehszlovákiában megjelent dolgozat, tanulmány vagy könyv a kommunista párt szemszögéből vizsgálta a kérdéskört, ezért egyoldalú, sőt nemritkán torz képet vetített az olvasók elé. Egy teljesebb vagy objektív összefoglaláshoz először is rendet kellett teremteni a hamis állításoktól vagy féligazságoktól hemzsegő információk dzsungelében, de elmondhatjuk azt is, hogy sok esetben tiszta lappal kellett indulni, mert a kutatók fontosabbnak tűnő összefüggésekre fókuszáltak.

Az idén már a 76. életévét betöltött Popély Gyula korát meghazudtoló intenzitással kutatja a levéltárakban, az egykori folyóiratokban és számtalan más helyen fellelhető dokumentumokat és forrásokat, közben figyelemmel kíséri történészkollégáinak az általa vizsgált témát érintő publikációit is és következetesen hivatkozik rájuk.

Mi az, ami Popély munkásságában egyedi és egyben döntő módon meghatározó? Az a nézőpont és alapállás, ahogyan és ahonnan láttatja és összefüggésrendszerbe építi a tényeket, az események főszereplőinek a cselekedeteit, sőt igen gyakran a kimondatlan vagy az eltitkolt gondolatait is.
Popély Trianon után
Fotó: Lacza Tihamér
Popély Gyula sorozatának második kötete

Mivel felvidéki magyar és magyarországi kollégáinak többségétől eltérően szlovákul is tud, ezért olyan dokumentumokat is volt lehetősége közvetlenül tanulmányozni, amelyekről a többiek csak közvetett információkkal rendelkezhettek. Az utóbbi években egyre többen kutatják a szóban forgó időszak és térség történéseit, Popély Gyula mégis kiemelkedik közülük. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ő maga egy egyszemélyes intézmény, az általa feltárt tények és a megjelentetett művek akár egy egész csapatnyi kutatónak is a becsületére válnának.

Tulajdonképpen körbejárta az 1914 és 1938 közötti időszak csehszlovákiai magyar vonatkozásait és ezt három monografikus műben jelentette meg. Felsorolnánk a címüket is, mert sajnálatos módon ezek a kötetek itt Szlovákiában csak igen szűk körben ismertek. A sorozat címe Felvidék és minden kötetet két évszám keretez. Ezek jelzik a tárgyalt időhatárokat.

Popély 1929-1939
Fotó: Lacza Tihamér
Popély Gyula sorozatának harmadik kötete

Az első az 1914–1920 közötti mozgalmas és a magyarság számára különösen tragikus esztendők eseményeit foglalja össze. A második kötet alcíme: Az első évtized csehszlovák uralom alatt és az 1918–1928 közötti évek summája. A harmadik kötetben az 1929-től 1939-ig terjedő időszakot vizsgálja, ez volt a második évtized csehszlovák uralom alatt. Nyilván ezek az alcímek sokakban emóciókat keltenek, pedig csak tényszerű megnevezései annak az állapotnak, amelyet az egymillióról fokozatosan 700 ezerre olvadt csehszlovákiai magyarság kénytelen volt elviselni.

Egyik legújabb könyve, amely 2019-ben látott napvilágot a kissé szokatlanul hangzó Szövetségben az ellenséggel címet kapta, és ebben az első Szlovák Köztársaság és a Magyar Királyság közötti furcsa viszonyról ír, bőségesen dokumentálva a korabeli sajtóban megjelent cikkekkel, követi jelentésekben szereplő megállapításokkal és értékelésekkel.

Az eddigi kötetek egyfajta summázataként 2020-ban egy olyan könyvet is az asztalunkra tett, amelyet nemcsak a szakemberek, hanem a történelemtanárok és a diákok is haszonnal forgathatnak, sőt nagyon üdvös lenne, ha minél többen ismernék. A címe: A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája 1914–1945.

Önálló Szlovákia
Fotó: Lacza Tihamér
Popély Gyula a szlovák-magyar kapcsolatoknak egy önálló kötetet szentelt

A kiváló tudós jelenleg már befejezte azt a művét is, amely az 1938–1945 közötti évek felvidéki magyarságot érintő történéseit foglalja össze. Tudomásunk szerint készülőben vannak a további kötetek is. Mindehhez sok erőt és töretlen munkakedvet kívánunk és nagy tisztelettel gratulálunk a méltán megérdemelt Jedlik-díjhoz is.

Időrendben
Fotó: Lacza Tihamér
Popély Gyula történelmi összefoglalása a tárgyalt időszakról

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék