Pontyozás tavasszal és nyáron

Mivel hazai horgászaink döntő többsége a pontyhorgászatot részesíti előnyben, az alábbiakban megpróbálunk néhány tippet adni, mikor, hol, hogyan érdemes keresni aranyhasú kedvenceinket.

Mindenekelőtt meg kell ismernünk a ponty élőhelyeit. Más szokások szerint él ugyanis a folyami és a tavi potyka. A tavakban élő ponty eleve nem úgy viselkedik, mint a folyami, hiszen azáltal, hogy zárt területen él, nincs lehetősége vándorlásra; egész évben ugyanabban a zárt vízrendszerben mozog, csak évszakonként és a meteorológiai változások alapján változnak a táplálkozási szokásai.

A halak étvágyára rengeteg tényező hat. Elsősorban az évszakok, napszakok, a hidrológiai viszonyok, a holdfázisok és a meteorológiai tényezők. Az évszakok megkülönböztetése a legegyszerűbb. Természetes, hogy intenzívebben eszik a ponty nyáron, mint télen, hiszen a december-március közötti időszak a vermelésé, amikor a halak nagyobb csapatokba verődve „lötyögnek”, vagy az iszapba, vagy gödrök, kövezések közé bújva várják a tavaszt. Ilyenkor is táplálkoznak, de csak akkor tudjuk horogra csalni őket, ha megtaláljuk a vermelő helyüket, és az orruk elé ejtjük a csalit. Tavasszal már könnyebb a helyzet, amikor az első melegebb napokban a napsütés ösztökélésére kezdik felkeresni a part menti sekélyebb, korábban felmelegedő vizeket. Tavasszal tehát itt keressük őket. De nyáron is megfigyelhetjük őket partközelben, ahol a túrásuktól felszálló apró buborék, a nád- és a hínármozgás árulja el őket. A jelenlétükre utaló leglátványosabb jel az ún. pontyugrás; mi sem természetesebb, hogy a ponty ott található, ahol a víz fölé veti magát.

A pontyok leginkább ott szeretnek tartózkodni, ahol nagy mennyiségben fordul elő természetes táplálékuk, a vándorkagyló és a szúnyoglárva. Ott, ahol egy-egy nagyobb bedőlt fát, kövezést megvizsgálva vándorkagyló-telepeket, az ágakra tapadt kagylót találunk, jó esélyünk lehet pontyot fogni. De kedvelik a nádast, gyékényt, a hínárost, a tökleveles bújtató takarását, vagy a víz fölé hajló lombkorona alatti csöndes vizet, ahol szintén táplálékot és védelmet találnak. A ponty nem áll egy helyben, állandóan vándorol. A tavi pontyok általában körbejárják a tó vizét, de a folyóvízben is addig úszkálnak és keresgélnek, amíg rá nem bukkannak egy-egy kagylótelepre, szúnyoglárvát, apró rákokat, vízibolhát bújtató iszapos, vagy zsenge hajtásokat érlelő helyre. Hiába keresnénk őket például a gyors folyásban, amikor éppen a langók iszapjában turkálnak a kérészlárvák után.

A ponty horgászatára általános tapasztalat szerint a legjobb időszak az eső utáni, szélcsendes nyári nappal, míg kánikulában az éjszaka első fele, majd a kora hajnali és reggeli órák. Ami persze nem szentírás, hiszen némelyik tavon „menetrendszerűen” érkeznek a kapások mondjuk a déli, kora délutáni órákban is. De azért nyári melegben mindig a hűvösebb napszak a nyerő, míg tavasszal, ősszel fordított a helyzet. Jómagam nyáron, ha csak tehetem, nem nappal pontyozok, hanem éjszaka. Júliusban, augusztusban, de még szeptemberben is délután megyek ki horgászni, és a késő délutáni, kora esti etetésen szinte mindig éjjel vagy hajnalban, kora reggel van szerencsém.

Sokan szentírásnak veszik a holdnaptárat (szolunáris naptár), ez azonban csak afféle „alap”, mert a holdállásnál sokkal meghatározóbb a légnyomás, a hőmérséklet és a szél váltázása. Utóbbi esetében biztosra vehető, hogy amikor délire fordul, a pontyok étvágytalanokká válnak, míg az északkeleti-északnyugati szél (ami általában lehűlést hoz) fokozza az étvágyukat. Az is biztosnak látszik, hogy a derült égboltnál sokkal eredményesebb a borult idő, bár ez is csak egy a szempontok közül.

A leglényegesebb körülmény a pontyok megtalálásában, hogy tavasszal, mint említettük, kimozdulnak a szélvizekre, míg a folyókból – ahol tehetik – fölúsznak a holtágakba, ahol késő őszig tanyáznak. Ha nincs ilyen lehetőségük, a folyóvízben a lassú folyású, minél védettebb, lehetőleg iszapos medrű, akadókkal, bedőlt fákkal tarkított helyeket kedvelik. Ilyen helyeken keressük őket. Étkezési szokásaiknál pedig aranyszabálynak számít, hogy míg tavasszal a fehérjedús táplálékot kedvelik, ezért fogósabb csali a trágya- és esőgiliszta, a csonti, esetleg pióca, kagylóbél, nyáron a kukorica, tigrismogyoró, pellet tűnik nyerőnek, különösen a tavakon. Ez sem aranyszabály azonban, mert az izgatóan izgő-mozgó csonticsokor csábításának a legnagyobb pontyok is nehezen tudnak ellenállni.

Különösen kezdő horgászok figyelmébe ajánljuk: a ponty horgászatánál nagyon lényeges, hogy kerüljük a zajongást, vízparti dobogást, koccanó zajokat, és ne magasodjunk a part fölé, mert elriasztjuk az óvatos pontyokat.