Pócspetri: a koncepciós per 70. évfordulója
A most hivatalba lépett negyedik Orbán-kormány első intézkedéseinek egyikeként történelmi emlékhellyé nyilvánította a helyi községházát, ahonnan a hét évtizeddel ezelőtti események elindultak.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei községben az 1948-as év legnagyobb politikai pereként ismert Pócspetri-ügy 70. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter hangsúlyozta, az áldozatok emlékét meg kell őrizni, mert "ha így teszünk, akkor lesz erőnk ahhoz, hogy hitünket és nemzeti örökségünket is megőrizzük".
Ma olyan országban élünk, ahol a szabadság számunkra adottság, amit a diktatúrák elleni küzdelmükben hősi halált haltaktól kaptunk örökül - jelentette ki.
1948. június 3-án a Jézus Szíve litániát követően Pócspetri falu lakói a templomtól husángokkal, kapákkal, vasvillával felszerelkezve a szomszédos elöljárósági épület elé vonultak, hogy tiltakozzanak az egyház tulajdonában álló elemi iskola államosítása ellen. A községháza védelmére kirendelt Takács Gábor rendőr őrvezető először a levegőbe lőtt, majd a tüntetők kivették a kezéből a puskát, és a következő lövés már a rendőrt érte, akinek a halálát azonnal megállapították. Ezt követően Som István tanító javasolta, nehogy a hír kimenjen a faluból, vágják el a telefonvonalat, amit Vitéz Gábor meg is tett. A fegyvert Kremper Ferenc egy bokor alá rejtette el.
- egy egész falu a hatalom ellen mozdult meg,
- egy fegyveres testület tagja esett áldozatul, és
- az iskolák államosítását elrendelő törvényjavaslat volt napirenden a parlamentben.
A per felmutatta a kommunista koncepciós perek sajátosságait:
- a legfelsőbb vezetők irányították,
- politikai tőkét kívántak belőle kovácsolni,
- komoly propaganda kísérte,
- a tanúkkal és a gyanúsítottakkal erőszakosan bántak,
- nem törődtek a jogi követelményekkel.
A per a Budapesti Büntető Törvényszéken folyt, Olti Vilmos bíró tárgyalta. A rögtön ítélő bíróság megállapította Asztalos Jánosnak, a falu plébánosának felelősségét az indulatok felkorbácsolásában és a beismerő vallomást tett Királyfalvi (Kremper) Miklóst (a falu aljegyzőjét) mint gyilkost nevezte meg, mindkettőjüket halálra ítélve. A bíróság abból indult ki, hogy ha a levegőbe lövés után elvették a rendőr kezéből fegyverét, akkor még véletlenül sem lőhette le saját magát. Asztalos János kegyelmet kért, s ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, de 1955-ben 15 évre mérsékelték. Királyfalvi Miklóst kegyelemre nem terjesztették fel, még aznap, 1948. június 11-én végrehajtották rajta az ítéletet. Öccsét Kremper Ferencet, aki azt vallotta, - és 1982-ben Ember Judit filmjében is állította -, hogy ő vette ki a rendőr kezéből a puskát, 12 évre ítélték. Som István életfogytiglani, Vitéz Gábor 10 év fegyházbüntetést kapott. Kusnyér János harmadrendű vádlott perét áttették a nyíregyházi törvényszékhez, mint rendes bírósághoz, hét évet töltött börtönben.
Az alig egy hétig tartó eljárásban a rendőrök - nem utolsó sorban társuk végzetes sorsa miatti felháborodásukban - a tanúkat, a gyanúsítottakat és a tüntetésben résztvevőket brutálisan megverték. A néhány nap alatt a bizonyítékul szolgáló fegyvert kicserélték, az esemény részleteit nem tártak fel.
A Fővárosi Bíróság 1990-es perújítási állásfoglalása szerint az eredeti szakértői véleményben hét pontban felsorolt „alapvető hiányosságok fedezhetők fel”. Másrészt az állásfoglalás egy jelentős körülményre világított rá: az eredeti szakvélemény a lőtávolságot negyven, az ítélet hetven centiméterben határozta meg. A bevont szakértő viszont a lőtávolságot legfeljebb néhány (egy-öt) centiméternyi távolságra becsülte, sőt nem tartotta kizártnak, hogy a fegyver csöve érinthette az 1948-ban megölt rendőr zubbonyát. Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a szándékos emberölés büntette törvénysértő módon, megalapozatlan tényállás alapján lett kimondva. A rendelkezésre álló adatok alapján csupán a vádlott, Királyfalvi Miklós közellátási tisztviselő azon vallomása bizonyított, hogy dulakodás közben véletlenül lőtte le Takács Gábor rendőrt. Terhére tehát terhére legföljebb gondatlanság róható fel.
A Fővárosi Bíróság a védői indítványnak megfelelően bűncselekmény hiányában felmentette Asztalos Jánost, Királyfalvi (Kremper) Miklóst, Kusnyér Jánost, Belicza Gyulát, néhai Konzili Pált és néhai Szmolinka Jánost A bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet. Solt Istvánt és Vitéz Gábort nem mentette fel bűncselekmény híján, ugyanis a telefonvezeték elvágása akkor is közüzemi szolgáltatás veszélyeztetésnek minősült.
