Peter Green brit gitáros 80 éve született

Peter Allen Greenbaum néven született egy londoni zsidó munkáscsaládban, a család nevét apja nem sokkal később változtatta Greenre. Gyermekkorától vonzotta a zene, tizenegy éves volt, amikor bátyja meglepte egy olcsó akusztikus gitárral, amelyen autodidaktaként tanult meg játszani. Tizenöt éves korától különböző együttesekben basszusgitározott, csak 19 évesen váltott szólógitárra. Példaképe Hank Marvin, a Shadows gitárosa volt, de nagy hatást gyakoroltak rá az amerikai blues-zenészek is, mint Muddy Waters és B. B. King. A Peter B's Looners zenekarban ismerte meg Mick Fleetwood dobost, ezzel a bandával készítette első felvételeit is, majd néhány hónapig egy olyan formáció tagja volt, amelyben Rod Stewart énekelt. 

1966 nyarán Eric Clapton helyét vette át a John Mayall Bluesbreakers nevű együttesében, Mayall akkor azt mondta, az új gitáros még jobb is lesz, mint elődje volt. Ezen lehet vitatkozni, de az A Hard Road albumon "kísértetiesen melankolikus" játéka lenyűgözte a közönséget és pályatársait is, akik ráragasztották a "The Green God" becenevet, utalásként Claptonra, akit "Istenként" emlegettek. 

A nyughatatlan Green egy év után kilépett és Mick Fleetwood, a basszusgitáros John McVie, valamint a gitáros Jeremy Spencer társaságában megalakította a Fleetwood Mac együttest (a név a dobos és a basszusgitáros vezetéknevének kombinációja). Bemutatkozó, az együttes nevét viselő 1968-as albumukon, amely 37 hétig maradt a brit listán, saját szerzemények mellett Robert Johnson, Elmore James és Howlin’ Wolf dalainak feldolgozásai szerepeltek. 

Következő, Mr. Wonderful című albumukon Green már dalszerzőként is letette névjegyét olyan számokkal, mint a Santana által is feldolgozott Black Magic Woman, vagy az éteri hangzású, instrumentális Albatross - ez volt a bluest játszó Fleetwood Mac egyetlen listavezető dala. Az együtteshez 1969-ben harmadik gitárosként Danny Kirwan csatlakozott, s nagyszerű felvételeket készítettek a chicagói blues élő legendáival, Then Play On című lemezüket magasztalta a kritika. Green azonban egyre inkább befelé fordult, példa erre Man of the World és Oh Well című dalának szövege, a The Green Manalishi már témában és hangzásban is a misztikum felé vitte. Szakállat növesztett, fehér ruhákban kezdett járni és kipróbálta az LSD-t, de a drog kihozta látens skizofréniáját. Vallásos révület szállta meg, látomások gyötörték, azt ajánlotta társainak, csak a megélhetésükhöz szükséges pénzt tartsák meg, a többit osszák szét jótékonysági célokra. Az együttesen belül egyre mélyültek az ellentétek, s végül a zeneiparból és a sztárok csillogó életmódjából kiábrándult Green kilépett a zenekarból, utoljára 1970. május 20-án állt velük együtt a színpadon. Még abban az évben elkészítette a The End of The Game című szólóalbumát, de azután viselkedése kiszámíthatatlanná vált, egy legenda szerint például fegyverrel fenyegette menedzserét, hogy az ne küldje el neki a jogdíjakból járó pénzt. Miután 1974-ben szétverte szülei lakását, elmegyógyintézetbe került, ahol hivatalosan skizofrénnek minősítették és elektrosokkal kezelték, egy ideig hajléktalan volt. Az 1970-es évek végén kezdett felépülni, 1979-ben az akkor már slágerzenére váltott Fleetwood Mac Tusk című albumán játszott a Brown Eyes című dalban, de szólólemezei nem keltettek különösebb feltűnést. Miután abbahagyta a gyógyszerek szedését, amelyek saját szavai szerint zombit csináltak belőle, 1996-ban új zenekart alapított Peter Green Splinter Group néven, ezzel kilenc lemezt rögzített és turnézott is, 2009-től a Peter Green and Friends formációval zenélt. A 2010-es évek elejétől visszavonult a fellépésektől, horgászattal és festészettel töltötte idejét. 

Green 1998-ban a Fleetwood Mac további hét tagjával együtt került be a Rock and Roll Hírességeinek Csarnokába, de a gálaesten nem ezzel az együttessel, hanem a szintén kitüntetett Santanával együtt állt a színpadra, a Black Magic Womant játszotta velük. 

A Fleetwood Mac tagjai 2020 februárjában koncertet szerveztek tiszteletére Londonban, amelyen fellépett többek között Billy Gibbons, John Mayall, Steven Tyler, Noel Gallagher, Pete Townshend, David Gilour, Bill Wyman, de a gitáros ezen sem jelent meg. Az egyik legnagyobb hatású és legrejtélyesebb brit blues-gitárost néhány hónappal később, 2020. július 25-én Londonhoz közeli otthonában, álmában érte a halál. A szakértők már életében a blues igazi legendájának tartották, a Rolling Stone magazin 2015-ben minden idők száz legnagyobb gitárosa közül az 58. helyre tette.