Párizs egy szerelem

2021. február 23., 08:33
Bokor Klára

Párizs a divat, a kultúra, a parkok, kávézók és még hosszasan lehetne sorolni, mi minden csodának városa. A párkányi tanárnőnek, Takács Krisztinának, pedig második otthona. „Ezt dobta az élet, és jó, hogy ezt dobta” – mosolyog.

Krisztina férje Kongóból származik, gyógyszerészeti egyetemre Csehszlovákiába járt, ekkor ismerkedtek meg, majd házasodtak össze. A férj, Magloire pár éve Párizsban ragadt és patikát nyitott. Nem véletlen választás volt a francia főváros, hiszen a franciát második nyelvként beszéli, mivel Kongóban ez az oktatás nyelve. Mára már lánya és fia is utánament, felesége Krisztina, pedig gyakran látogatja őket, ahogy az iskolai időbeosztás és mostanában a járványügyi intézkedések engedik.

Ajándék, hogy oda járhatok, mert Párizs a szívem csücske. Mikor a férjem dolgozik, én a várost járom. Ahogy nőtt a tájékozódóképességem, úgy erősödött a biztonságérzetem is. Most már nem bánom, ha eltévedek, mert tudom, visszatalálok”

– kezd a mesélésbe Krisztina.

Párizs
Szolidan elegánsak

Legfőképpen a parkokban szeret üldögélni. Figyeli az embereket, szokásaikat, öltözködésüket, néha szóba elegyedik velük. Könyvmolyként rögtön felfigyelt arra, hogy Párizsban rengetegen olvasnak. Itthon csak elvétve látni parkban vagy a játszótéren könyvet olvasókat, ott annál többet, de még a buszok és a metró is tele van olvasó emberekkel.

Sokan közlekednek biciklivel, van, aki még a legelegánsabb ruhájában is nyeregbe pattan, de látott már papucsban és bundában kerekezőt is.

A Szajna part is számtalan csodát kínál - stégek, könyves standok, napozó részek váltják egymást. Piknikezők, szerelmesek, utcazenészek, kutyát sétáltatók, mutatványosok – olyan a part, mint a nyughatatlan város, nyugodt szíve.

Takács krisztina
Takács Krisztina Anne Hidelgóval, Párizs polgármesterével
A párizsi utcák színes forgataga

Megfigyelte, némelyik busz olyan útvonalon halad, hogy tömérdek látnivalót, nevezetességet csodálhatunk meg anélkül, hogy a sokkal drágább városnéző buszt vennénk igénybe. A 32-es busz érinti például Trocadérót (az Eiffel-Toronnyal), a Musée D'Orsayt, valamint az Opera épületét. Érdekes útvonal, ha a Champs-Èlysén haladunk keresztül a Louvre piramisa mellett, és eljutunk a Moulen Rouge malma mellett akár az Ady által sokat említett Gare d l' Est-ig (Keleti Pályaudvar), miközben megpillanthatjuk a Sacré Coeur bazilikát.

Párizs
Sacré Coeur bazilika

Magyarázza, a 14 metróvonal a város minden részébe elágazik, állomásairól busszal, trolival vagy villamossal juthatunk a kívánt helyre. A piacok minden városrészben más-más arcukat mutatják, a kínai, az indiai, az afrikai piacokon, az arab negyedben fél napig is képes elnézelődni az ember, hogy az exotikus ételek kóstolásáról már ne is beszéljünk. Ő maga is az afrikai piacon szerzi be a sültbanánnak valót. A bolhapiacok külön kategória, ott kincsekre bukkanhat az ember, persze csak akkor, ha tengernyi az ideje.

Az áruházakban is szeretek bolyongani, ott olyan kávézók vannak, annyi zölddel, mintha csak egy oázisban lennénk. A Mountmarte kis utcái igazi csodahelyek, amolyan művészműhelyek. A hely magyarul Mártírhegy, itt halt vértanúhalált Szent Denisz, Párizs első püspöke. Délután szoktam kimenni, megvárom a naplementét, amikor például a Diadalív közepén nyugszik le a nap”

– meséli Krisztina olyan lelkesen, hogy én is ott járok vele a színes forgatagban.

Párizs
Párizs mindig ad valami újat

Érdekessége Párizsnak, hogy a 14 fedett átjárón, úgynevezett passzázsokon keresztül a legnagyobb télben egy szál pulóverben be lehet járni a város egy egészen nagy területét. A fedett bevásárlóutcák sármját az üvegkupolák, az eredeti padlómozaikok és a különleges architektúra adja. Márkás üzletek, szalonok, műgyűjtők, és mindenféle művészeti boltok találhatók itt.

Eljár a Magyar Intézetbe is, sokszor ott nézi meg a legújabb magyar filmeket, vagy hallgat meg egy előadást.

Azt is tapasztalta, a város közlekedése kitűnő és nem is drága. A különböző tömegközlekedési eszközök menetrendje szinte fogaskerékként illeszkedik egymásba. Ahogy egyre jobban megismeri a várost, azt is felfedezi, hogy lehet olcsóbban és a tömeget elkerülve bejutni a látnivalók területére. A Louvre-hoz például a metró felől érkezvén ki tudjuk kerülni a sorban állókat és van ingyenes nap is a múzeumban.

Párizs

Sokan kérdezik tőle, drága-e Párizs… Nekik el szokta mondani, a lakásbérlet csak a központban nagyon drága, a külvárosban már megfizethető, a szolgáltatásokért viszont megkérik a pénzt.

Az élelmiszer az ő fizetésükhöz képest olcsóbb, mint nálunk, vannak bio üzletláncok, a termékek minőségét szigorúan ellenőrzik – az ott vásárolt tejnek tej íze van, a zöldségek és gyümölcsök is hasonlítanak a háztáji ízekre. Ami nagyon drága, az a piacon kínált élelmiszer.

Meséli, Párizsban két óra az ebédidő, ennek ellenére ekkor csak keveset esznek, van, aki csak salátát és este 8-ig dolgoznak. Ebből adódik, hogy este van a főtt étel ideje. A francia konyha kitűnő, kalóriaszegényebb mint a magyar, talán azért is van, hogy kevesebb az elhízott ember, mint más nagyvárosokban. Természetesen, mint a franciák többsége, ők is esznek sajtot a vacsora végén és isznak hozzá bort.

Párizs megfogott és nem enged. Bár egyre több a bevándorló, vannak olyan negyedei, ahová éjjel nem tanácsos belépni és napirenden vannak a rendőri intézkedések, mégis megvan még valami abból a régi bájból, szolid eleganciából, ami költőinket és íróinkat is megragadta a városban annak idején”

– mondja végszóként és hozzáteszi, a város iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánlja Edward Rutherfurd, Párizs – egy város fényei és árnyai című regényes könyvét.