Ötvöszománccal csodaszépet
Több mint húsz évvel ezelőtt találkozott először a tűzzománc készítésének technikájával a gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola műhelyében. Már akkor elvarázsolták őt a technikában rejlő lehetőségek, és Borka Dávid Bendegúz jelenleg az intézményben oktat ötvöszománc-technikákat és ékszerkészítést.
Szlovákiában kizárólag a gútai magániskolában oktatják a szakot. Kopócs Tibor festő- és zománcművész volt a mestere, akire nagyon felnéz és sokat tanult tőle. Ötvös Nagy Ferenc könyveiből tanult, aki a zománcművészet egyik legnagyobb szaktekintélye magyarországi, de európai viszonylatban is. Főiskolai tanulmányai után majd 10 évig Dávid egyetlen kapcsolatát a zománccal a naszvadi Tűzvirág zománcművészeti alkotótelep jelentette, ahol számos neves zománcművészt megismert.
Felesége ösztönzésére Prágába utazott, ahol a jellegzetes kézjegyű ékszerész, František Pecka vezette be őt az ezüstékszer-készítés világába. Részt vett Ötvös Nagy Ferenc mesterkurzusain és az új ismereteket beépíthette munkájába, amely a gútai szakközépiskolában folytatódott. Ezután sok-sok hétvége következett a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeumának ötvösműhelyében, Kecskeméten. Sokat tanult mestere mellett, aki mindig azt mondogatta, hogy nincsenek műhelytitkok, de Dávid úgy véli, ha élete végéig járna hozzá, akkor is maradna bőven mit tanulnia.
Az ötvösművészet évezredek óta használt díszítőanyaga, speciális összetételű üveg, amely magas hőfokon égetve (800-820°C) kötést alkot a díszítendő fémmel. Az egyiptomi ékszerektől kezdve a bizánci uralkodói és az egyházi liturgiában használt kelyheken át a mai luxus divatékszerekig sok mindent díszítettek és díszítenek zománccal.
– Szent László ezüst hermájának vállrésze sodronyzománccal van díszítve. Itt a díszítő motívumot két egymásba sodort ezüst huzalból hajlították. A Nyitraivánkán talált Monomakhosz-koronán süllyesztett alapú rekeszzománc, a magyar Szent Koronán pedig többféle ötvöszománc-technika is megfigyelhető. Az apostolok és uralkodók miniatűr, nagyjából 3 cm magas portréi forrasztott alapú rekeszzománc-technikával készültek, a „párta” pávatoll mintázatú díszei áttört zománc technikával. A többi között ezeket a technikákat is tanítjuk – teszi hozzá Dávid.
Az iskolában kialakított műhelyben csak kis létszámú csoporttal lehet végezni ezt a türelmet igénylő, míves munkát. A diákok megtanulják a fém megmunkálásának alapjait: fűrészelni, reszelni, domborítani, forrasztani. A munkának ez a része szoros kapcsolatban áll az ékszerészettel, így a műhelyben ékszerész asztaloknál dolgoznak a diákok. Megismerik a zománcok fajtáit, alkalmazásuk módját az ipari zománctechnikáktól kezdve (pl. feliratos házszámtábla) a festőzománcozáson át, az ötvöszománc-technikákig, amelyeket nemesfémeken (aranyon, ezüstön) is tudnak alkalmazni.
– Büszke vagyok a diákjaimra. Próbálom beléjük oltani, hogy az egyedi, míves termék megalkotásával értéket teremtenek. Gondolatban kalapot emelek előttük, amikor sokadszorra mutatják fel a félkész munkadarabot és én a hibákról, javítani valókról beszélek. Engem pedig a kollégáim motiválnak, hiszen az intézményen belül nemrég létrejött Iparművészeti Magániskola tanárai, szakoktatói közül sokan alkotó művészek is egyben, akik időről időre felkavarják az állóvizet. Bár jelenleg a tanítás és a család mellett kevesebb időt fordítok az alkotásra saját műhelyemben, mint amennyit szeretnék, de nagyon boldog vagyok, hogy ezzel a szép, régi mesterséggel foglalkozhatok, és továbbadhatom a műhelytitkokat.
Megjelent a Magyar7 2021/44. számában.
