Õsi tőrfarkú rák nyomaira bukkantak Bajorországban
A rák utolsó perceinek megkövesedett nyomvonalát 2002-ben találták meg Bajoroszágban, a Solnhofen litográf mészkőben, ahol a híres Archaeopteryx tollas dinoszaurusz lenyűgöző maradványát is feltárták. Azóta a fosszilis nyomvonalat az amerikai Wyoming Dinoszaurusz Központban állították ki, egészen addig, míg Dean Lomax és Christopher Racay el nem kezdte vizsgálni.
Elmondásuk szerint nem különösebben ritka, hogy ilyen tőrfarkú rákokat rövid nyomvonalak végén megtalálnak, azonban ilyen hosszú és tudományos szempontból fontos lelet még nem állt rendelkezésre. A nyomvonal egy egész útvonalat rögzít, és a kutatók úgy hiszik, a nyomok hirtelen kezdete azzal magyarázható, hogy a rákot egy vihar a lagúnába repíthette, bár ebben az interpretációban nem lehetnek teljesen biztosak. A nyomvonal minősége viszont lehetővé tette, hogy rekonstruálják az állat utolsó perceinek néhány apró részletét.
A tőrfarkú rákokat gyakran élő fosszíliáknak tartják, eredetük talán több mint 450 millió évre, az ordovíciumra tekint vissza. Manapság csak négy élő fajról van tudomásunk. A nyomokat hátrahagyó egyed fiatal volt, testhossza mindössze 12,7 centiméter. Ezen Mesolimulus walchi faj elszigetelt egyedei elég elterjedtek a Solnhofen mészkőben.
„A lagúna, amelybe az állat került oxigénhiányos (anoxikus) volt. Az ilyen lagúnák fenekén nincs oxigén és semmi sem marad életben – mondja Lomax. Ez a tőrfarkú rák hirtelen a lagúna fenekére került, a nyomokat vizsgálva pedig megállapíthatjuk, hogy betájolta magát, sikerült felállnia és elindulnia” – magyarázza.
A lagúna fenekén uralkodó oxigénhiányos feltételek azonban végzetesnek bizonyultak az ízeltlábú számára, és a rák hamarosan küszködni kezdett. "Közelebbről kezdtük vizsgálni a fosszíliát, és azt vettük észre, hogy a járás rendszere és az állat viselkedése változásnak indult. A láblenyomatok mélyebbekké és egyenetlenné váltak, a hosszú, tüskés farok hol felemelkedett, hol leereszkedett, mutatva, hogy a rákot ténylegesen érintették ezek a feltételek” – teszi hozzá.
Dr. Nic Minter, a kanadai Saskatchewan Egyetem kutatója – aki nem vett részt a vizsgálatban – szerint rendkívül ritka, hogy nyomvonalat és annak létrehozóját együtt találjanak meg. „A nyomvonal létrehozója személyének kiderítése általában igazi nyomozás. Ebben az esetben a ’gyanúsítottat’ tetten érték". Hozzátette, az ilyen felfedezések egyedülálló betekintést engednek a kihalt fajok viselkedésébe, ebben az esetben a rák életének utolsó pillanataiba és abba a környezetbe, mely végzetéhez vezetett.