Önt is hívják egzotikus országokból?

A napokban legalább ötször hívtak Görögországból, ez számomra újdonság volt, mivel eddig főként Nagy-Britanniából, esetleg afrikai országokból próbálkoztak nálam a csalók. Volt már hívásom Dél-Afrikából, Kenyából és Közép-Afrikából is. Alapjáraton ismeretlen telefonszámokról érkező hívásokat amúgy sem veszek fel, nemhogy valamilyen idegen országból tárcsázott számot. Ezzel azonban nem kerülhetjük el teljesen a veszélyt, a csalóknak ugyanis nem feltétlen az a céljuk, hogy a hívott fél felvegye a telefont.

Gyakran előfordul, hogy a csalók csak egy pillanatra csörgetik meg a számot, majd bontják is a vonalat, ebből is jött a wangiri (egy csörgés és leteszik) kifejezés. 

A wangiri-csalás a mobiltelefonoknak köszönhetően vált rendkívül elterjedtté. A csalók tömegesen generált számítógépes hívások részeként ismeretlen, általában afrikai, vagy közép-amerikai országhívóval rendelkező számról hívják fel a potenciális áldozatokat, majd pedig a visszahívás reményében szinte azonnal bontják a hívást. 

Felmerülhet bennünk a kérdés, ha azonnal bontják a hívást, egyáltalán miért hívnak fel bennünket? A válasz egyszerű és a napnál is világosabb: pénzért. Ezek a csalók direkt arra utaznak, hogy visszahívásokat generáljanak (ezért bontják rögtön a hívást), szervezetten dolgoznak, egyetlen nap alatt akár tíz-húszezer számot is tárcsáznak. Gondoljunk csak bele, ha ezeknek legalább a 10 százaléka visszahívja őket, mekkora bevételre tehetnek szert. 

A másik kérdés, hogy honnan szerezhetik meg a telefonszámunkat? Általában valamilyen adatbázisból, illegálisan megszerzett telefonszámokkal dolgoznak, illetve előfordul, hogy véletlenszerűen generált számokkal próbálkoznak. 

De hogyan is kereshetnek abból pénzt, hogy mi visszahívjuk őket? Ez kicsit összetett, de megpróbálom egyszerűen összefoglalni. A csalók a mennyiség elvére alapozzák bizniszüket, akár több millió számot is felhívhatnak, amiből 1-2 százalék valószínűleg visszahívja majd őket, ami komoly bevételt jelent a számukra. Ezek a csalók online vásárolnak maguknak egy telefonszámot valamilyen távoli távközlési szolgáltatónál. Ha visszahívják őket, a hívás több nemzetközi szolgáltató központján, vonalain keresztül jut célba, hiszen nem létezik a világ minden országa között közvetlen távközlési kapcsolat. Az egyes szakaszokon a hívástovábbításért a szolgáltatók „lecsippantják” a saját díjukat, a sor legvégén pedig ott vannak a csalók, akik a saját kis hasznukat is zsebre vágják. Ez egy hívás esetében elenyésző, azonban tíz-húszezer hívásnál már elég szép összeg. 

Valószínűleg azért kapunk hívásokat a világ különböző pontjairól, mivel a csalók is tisztában vannak azzal, hogy huzamosabb ideig nem lehetséges egyetlen országból intézni a hívásokat. Egy országon belül ugyanis egyre több ember jön rá, hogy nem biztonságos visszahívni ezeket a számokat – illetve a szolgáltatók is tiltják ezeket a telefonszámokat – így a csalók számára már nem éri meg abban az országban maradni.

Ilyenkor keresnek egy új számtartományt egy másik országban, valamint elkezdenek variálni, és más szolgáltatókkal kötnek szerződést, illetve más számokról hívják az áldozatokat. Érdekes, hogy egyidőben a magyarországi Vodafone-nál is volt olyan lehetőség, hogy az ügyfelek jóváírást kaptak az egyenlegükre, ha másik hálózatból fogadtak hívást.

Ez azonban már csak a múlt, napjainkban már a Vodafone kínálatában sem szerepel ilyen opció. 

Az első és legfontosabb, hogy vizsgáljuk meg a telefonszámot, az előhívó alapján (+ jel után látható szám) megállapíthatjuk, mely országból hívtak minket (bár a mai telefonok többsége már automatikusan jelzi, hogy melyik országból történt a hívás). A Wikipédia-szócikkben zónákra osztva kikereshetjük az előhívó számot. Amennyiben például a + jel után 27-es szám szerepel, ekkor a Dél-afrikai Köztársaságban regisztrált számról hívnak minket. Hacsak nincsenek ott rokonainak, vagy nem nyaralnak éppen ott az ismerőseink, minden okunk megvan a gyanakvásra. Ilyenkor semmiképp se hívjuk vissza a számot, a percdíjak ugyanis rendkívül magasak lehetnek. A Dél-afrikai Köztársaság a négyes díjzónába esik, itt nagyjából 50 centtel számolnak egy perc hívást, azonban akadnak ennél jóval drágább percdíjat felszámoló országok is. 

A csalók több trükköt is bevetnek, hogy a vonalban tartsák a gyanútlan telefonálót. Egyik ilyen módszerük, hogy a visszahívott számon mindössze zaj hallható, vagy pedig a kicsöngés hangját játsszák le. Olyan is megesett már, hogy valamilyen átverős nyereményjátékhoz toboroztak gyanútlan áldozatokat.

A telefonszolgáltatók ezért azt javasolják, semmiképp se hívjuk vissza ezeket a számokat, illetve egyeztessünk a szolgáltatónkkal. 

Arról, hogy éves szinten mekkora károkat okoznak ezek a telefonos csalók, nincsenek pontos adatok, azonban valószínűleg milliárdos nagyságrendekről beszélhetünk. Az egész világon 250 ország szolgáltatóit és előfizetőit érinti ez a fajta átverés, egy-egy számról akár több ezer eurós bevételre is képesek szert tenni, mindaddig, amíg nem történik meg a letiltás. Ahogy említettem, pontos számok ugyan nincsenek, a becslések szerint viszont évente nagyjából 10 milliárd eurónyi összegről beszélhetünk. Nem véletlen, hogy az informatikai cégek elkezdtek kifejleszteni olyan analitikai eszközöket, melyek gyorsan észlelik a wangiri-csalásokat.

Összességében megállapíthatjuk, hogy két hatásos módszer létezik a csalók ellen. Az első – ami evidensnek mondható – , hogy nem hívjuk vissza a gyanús külföldi számokat.

A másik megoldás, amivel még borsot is törthetünk a csalók orra alá, hogy azonnal felvesszük a telefont. Ez viszont nem minden esetben hatásos megoldás, mivel az automatát úgy állították be, hogy azonnal bontsa a hívást, hiszen a csalók célja az, hogy visszahívjuk őket. Egyszóval legbiztosabb, ha nem vesszük fel ezeket a hívásokat, valamint nem is tárcsázzuk vissza, így kerülhetjük el, hogy csalás áldozataivá váljunk.

Megjelent a Magyar7 2024/37.számában.