Október a küszöbünk előtt
Az október nemcsak „hűvös arany széllel” várja az embert, de számos gonddal, ami a hűvös(ebb) idő beköszöntével megoldásra vár (a szigetelés és a fűtés /kazán/ ellenőrzésére, kertes háznál a kert rendbetétele, előkészítése a téli „pihenőre”, a kinti állatok /kutya, macska/ kuckóztatása). De mi mindent tartogat még ez a hónap nagy általánosságban?
Ki ne ismerné a kedves gyermekdalt, amelyet népi éneklőcsoportok, gyermekeknek muzsikáló zenekarok is szívesen beemelnek műsorukba:
Télen nagyon hideg van, / nyáron nagyon meleg van, / soha sincs jó idő, / mindig esik az eső.” Van ennek persze folytatása is: „Esik eső fúj a szél, / hull a fáról a levél, / káromkodik a juhász, / hogy a nyája széjjelmász. // Erre kakas, erre tyúk, / erre van a gyalogút. / Erre ki, erre be, / erre kanyarodjunk be!”
De van ilyen is mondóka is:
Október, ber, ber, ber, / fázik benne az ember. / Szőlőt csipked a dere, / édes legyen szüretre.”
Az ember már csak olyan, hogy szívesen panaszkodik, erre, arra, ha másra nem tud, az időjárásra. A dalocskák, mondókák humoros pesszimizmusa azonban felüdíti az embert, aki arra gondol nemes egyszerűséggel, hogy mindig volt, és lesz is valahogy. S ha tetszik ha nem, a talán túl „hosszú forró nyár”, a meleg nyárvég, meg a kellemes szeptember után „kanyarodjunk be”, vagyis október felé vesszük az irányt... Már a nyakunkon a hónap, amelyben a 2026-os év még kipirosítaná az arcát napsugár színnel, de a lassú öregedést, a fonnyadás bágyadtságát és ráncait már nem tudja eltüntetni. Az üdeség színfoltjai lassan eltűnnek, a teljes hervadás jelei visszavonhatatlanul megjelennek.
Radnóti Miklós írja:
Hűvös arany szél lobog, / leülnek a vándorok. / Kamra mélyén egér rág, / aranylik fenn a faág. / Minden aranysárga itt, / csapzott sárga zászlait / eldobni még nem meri, / hát lengeti a tengeri.”
2026 októberének magyar naptára számos kerek évfordulót rejteget. Ki ne tudná, hogy az egyik legjelentősebb az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója, amelynek ünnepségeiről még sokat fogunk hallani, olvasni.
De hadd emeljek ki a sok közül még egy kerek évfordulót, egy más jellegűt. Ebben a hónapban lesz Jászai Mari halálának 100. évfordulója. A „legnagyobb magyar tragika” 1926. október 6-án hunyt el. 53 évig volt a Nemzeti tagja, ha úgy tetszik, nagyasszonya. Élete mozgalmas volt, filmvászonra kívánkozó, egy korabeli sztár, „csillag” volt, akiről még Ignotus (meg más) is így írt pl. a Nyugatban:
A bécsi magyarok előtt történt most két esztendeje, kik utolsó helyig megtöltötték a rengeteg Konzerthaus termet, hogy Jászai Mari felhágott a dobogóra, fakó és régiszabásu meggyszín ünneplőben megállt ott, mint egy magyarra fordított shakespearei királynő, s előbb Petőfi Sándort szavalta, aztán Ady Endrét. Mint a birnami erdő, úgy kerekedett fel s tartott a dobogónak a magyar sokaság, tisztességet tenni a nagyasszony előtt, kiben még épen élt a magyar nagyság.”
Jászai Mari Budapesten, az akkori János Szanatóriumban hunyt el 1926. október 5-én; 95 évig élt. Magáról többek között így vallott önéletrajzában:
Forgácsszedéssel kezdtem a győri ácstelepen, csibeetetéssel végzem Rábatamásin. Ami közbeesik: rövid fölrepülés volt a fénybe, ahonnan nemsokára vissza kell szállnom az örök homályba.”
Több mint százezren kísérték el utolsó útján. Száz éve történt...
Persze október már jeles évfordulókat is tartogat, mindre azonban nincs terünk kitérni, de egyet még megemlítenék, hiszen bennünket is érint. 25 évvel ezelőtt, 2001. október 11-én nyitották meg újra az Esztergomot és Párkányt összekötő Mária Valéria hidat.
Végül egy szintén az előttünk álló hónaphoz kötődő, mindenkit érintő „feladatot” említek. Ne feledjük, október végén (általában a hónap utolsó vasárnapján, most 2026. október 25-én) térünk át a téli időszámításra (hajnalban 3:00-ról 2:00-ra kell visszatekerni az órát). De vajon honnan ered az óraátállítás gondolata? S voltaképpen mi a célja? Ez utóbbira az egyszeri ember is megtalálja a választ: az energiatakarékosság és a fény jobb kihasználása. Az órák átállításának gondolatát gyakran Benjamin Franklinhez kötik. Mint tudjuk, ő amerikai államférfi, diplomata, feltaláló, író, természettudós stb. volt, aki a 18. század végén „játékos hangvételű” írásban kardoskodott a korábban történő lefekvés és felkelés mellett, mivel így kevesebb gyertya fogyna. Ha úgy tetszik, ez az energiatakarékosság érve is lehet, persze Franklin idejében. Ma már sokra nem mennénk vele.
A mai ember hajlamos azt gondolni, hogy ennek az ötletnek a megvalósítása kizárólag a mostani években történt meg először, pedig nem így van. Először az I. világháború idején vezették be az óraátállítást, amit nyilván az háborús helyzet, az ínség indokolt. 1916-ban történt először Németországban, majd az Osztrák–Magyar Monarchiában, de követték őket az Amerikai Egyesült Államokban, és több európai országban. Hiába, a háborúk mindig energiaválságot is okoznak, de úgy tűnik az emberiség nem tanul belőle. Az óraátállítást akkortájt a szén- és általában az energiamegtakarítás lehetősége indokolta. A háború után ez a gyakorlat megszűnt, ám a II. világháború újra indokolttá tette az óraátállítást, változó helyeken és gyakorlattal.
A háború után 1957-ig előfordult, majd teljesen megszűnt ez a gyakorlat, voltaképpen világszerte, de a hetvenes évek végén újfent felmerült a lehetősége. Mert miért ne takarékoskodnánk, ha lehet, gondolták akkor. 1980-tól napjainkig minden évben kétszer állítjuk át az órát: március végén előre október végén vissza. Az átállítást egységesítették az EU tagállamaiban így a tagállamok azonos napokon tekernek az órán. Persze gyakran felmerül, hogy meg kellene szüntetni az egészet, mert manapság már nincs akkora anyagi hozadéka, de eddig még közös döntés nem született, így most, októberben se feledkezzünk el az óra átállításáról.
