Oktatásügyi helyzet - Ahogy az MKP és a Most-Híd látja

1. Hogyan értékeli a pedagógusok több mint két hete tartó sztrájkját? A kormány hajthatatlan, de az elégedetlen tanárok is kitartóak. Miután a kormányfő egyértelműen kijelentette, már nem tesz lépéseket, mert nem kötelezheti el a következő kormányt ez ügyben, Ön szerint milyen megoldás jöhet számításba a pedagógusok bérének és munkakörülményeinek rendezésére?

A. Szabó László: A pedagógussztrájk tulajdonképpen egy régóta tartó folyamat előrelátható eleme volt, valójában azonban csak a jéghegy csúcsa. Ebben az országban ugyanis oktatási reform címszó alatt hosszú évek óta csupán kísérletezés folyik az iskolákkal, miközben eljutottunk arra a pontra, ahol már sem a gyerek, sem a pedagógus, a folyamat kulcsszereplője nem érzi jól magát a rendszerben, hiszen mindnyájan másképp képzelnék el a szerepüket, feladatukat, küldetésüket. Pedig a cél az lenne, hogy mindenki számára élmény legyen az oktatás. A tanítók bérezése csak része a problémának, ugyanakkor meghatározó összetevője az elégedetlenségnek. Épp ezért az MKP is támogatja, hogy hathatós változásokra kerüljön sor az oktatásügyben. Egyben sajnálatosnak tartjuk, hogy a kormány semmibe veszi a tiltakozást, kivárásra játszik vagy akár a megfenyegetés eszközével is él, ez pedig egyre inkább gyengíti a tanárok kezdeti lendületét. A kulcs a mindenkori kormány kezében van, ezért is fontos, hogy márciusban érdemi változásra kerüljön sor az oktatási tárca irányításában is.

Érsek Árpád: A Híd támogatja a pedagógussztrájkot és örülünk, hogy Dél-Szlovákiában is több iskola csatlakozott a sztrájkhoz. A mi kezdeményezésünkre ült össze a parlament oktatásügyi bizottsága, amelynek eredményeként a képviselőház rendkívüli ülésen tárgyalni fog a pedagógusok követeléseiről. Sőt, letettünk az asztalra egy konkrét törvényjavaslatot is, amely azonnali hatállyal oldhatná a pedagógusok bérének rendezését. Sajnos ahhoz, hogy egy ilyen törvényjavaslatot elfogadjanak, a Smer képviselőinek szavazataira van szükség. A parlamenti erőviszonyoknak köszönhetően ezt a kérdést nagy valószínűséggel csak a választások után rendezik. A Híd céljai között szerepel egy átfogó hosszú távú oktatásügyi vízió elkészítése, amely kötelező érvénnyel több választási időszak tevékenységét határozná meg annak a célnak az eléréséhez, hogy iskoláink megfeleljenek a 21. század követeléseinek.

2. Az elmúlt négy évben rendívül gyengének bizonyult a parlamentben a magyar érdekérvényesítő erő, így több, oktatásügyünket nagyon hátrányosan érintő döntés is született. A márciusi választások után mi az, amit pártja az oktatásügy terén prioritásként kezel majd? Mi lenne az első lépés?

A. Szabó László: 1989 óta minden miniszter megpróbálta saját elképzelése alapján megreformálni az oktatást, ugyanakkor az egyes döntéseik és változtatásaik sok esetben nem is voltak kompatibilisek. Így mára például a rendszerváltás vívmányaként kezelt iskolai önkormányzatok elvesztették legfontosabb jogkörüket, vagy említést tehetnénk az iskolák államosítását szem előtt tartó, újra felbukkanó centralizációs törekvésekről is. Ezek általános problémák, amelyek a többségi nemzet iskoláit is sújtják, hasonlóképpen, mint a minimális osztálylétszámok ügye. A gond viszont az, hogy ezek következményei a kisebbségi intézmények és közösségünk életében sokkal komolyabb nyomot hagynak. Ezzel pedig nem igazán foglalkoztak a parlamentben helyet foglaló képviselőink. Még az ad hoc módosításaik sem érték el a kívánt célokat, csak elodázták a megoldást. Ezért újra kell gombolni a kabátot, gyökerestül kell megszabadulni a problémától.

Az MKP stratégiai célja a többségi rendszerrel összeegyeztethető, önkormányzatiság elvére épülő oktatási-nevelési hálózat létrehozása, ahol saját ügyeinkben végre magunk hozhatunk döntéseket. Ezt tartjuk elsőrendű feladatunknak, viszont az első lépés mindenképpen a tűzoltásról szólna, vagyis a kisiskolák megmentéséről, ami csak a minimális létszámokról szóló rendelkezés hatályon kívül helyezése révén lehetséges.

Érsek Árpád: Nem osztozom a fenti megfogalmazás tendenciózus hangnemével. A parlamenti viszonyokat figyelembe véve tudni kell, hogy ellenzékből nagyon nehéz bármit is elérni. Ennek ellenére a Híd elérte, hogy változik a szlovák oktatás módszertana, és sikerült átmeneti megoldást találni kisiskoláink megmentésére is. Ugyanis éppen az én indítványomra halasztották el egy évvel, 2016. szeptemberére a közoktatási törvénynek a minimális osztálylétszámokról rendelkező cikkelyének életbe léptetését.

3. Szeptember elsejétől több mint 100 magyar kisiskola megszűnhet a parlamentben jóváhagyott Draxler-féle minimális osztálylétszámokra vonatkozó jogszabály miatt. Milyen javaslataik vannak megmentésük érdekében, s hosszú távon hogyan oldanák meg a fenntartásukat?

A. Szabó László: A törvény módosítása még Dušan Èaploviè nevéhez fűződik, azt azonban kevesen tudják, hogy még a tárcaközi egyeztetésre bocsátott tervezetben sem szerepelt efféle javaslat, amely meghatározta volna az osztálylétszámokat. Ez csupán később került bele, mégpedig abból a megfontolásból, hogy megváltozik az oktatás finanszírozási modellje, ahol a jelenlegi „fejpénzrendszert” felváltja az osztály alapú támogatás. Ez a koncepció viszont azóta sem készült el, így okafogyottá vált maga a jogszabályi rendelkezés is. Épp ezért egy átfogó elemzésre lesz szükség annak megvizsgálásra, hogyan lehetne hatékonyabban támogatni a minőségi oktatást. Mert a cél csakis az lehet, hogy a működő iskolák minél több értéket teremtsenek, ez pedig nincs egyenes arányban a gyereklétszámokkal. Ugyancsak fontos lenne, hogy ne állami hivatalnokok döntsenek egy-egy iskola sorsáról, hanem a legérintettebbek, a helyi közösség tagjai. Ezeket az alapelveket kellene mindenkivel elfogadtatni.

Érsek Árpád: Ahogy említettem, ellenzékből sikerült egy év halasztást elérni kisiskoláink bezárásánál. Ha ezt nem léptük volna meg, már 66 magyar tannyelvű kisiskolát szüntettek volna meg. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk annak érdekében, hogy a nemzetiségi kisiskolák legyenek kivonva a kvótarendszerből. De további konkrét javaslataink is vannak, legyen az a központi iskolák kérdése, vagy az iskolabuszokkal kapcsolatosak. Amennyiben a Híd kormányra kerül, és erre nagy esélye van, akkor ezt a kérdést egyszer s mindenkorra rendezni fogjuk.

4. Az oktatásügy kulcskérdése, hogy lesz-e elég gyermek a magyar iskolákban. Tavasszal kezdődnek a beíratások, Ön mivel győzné meg a szülőket, hogy a magyar iskolát válasszák gyermekük számára?

A. Szabó László: Minden gyermek az anyanyelvén tanulja meg elmondani érzéseit, gondolatait. Ennek a nyelvnek a segítségével ismeri meg a körülötte lévő világot, annak minden elemét. Ezért nem mindegy, hogy milyen nyelvi hatások érik, mennyit beszélnek hozzá a szülei, milyen lesz az aktív és passzív szókincse, hogyan tudja kifejezni önmagát. Ha rögzíti a szükséges szókészletet, az anyanyelve a beszéd során biztonságot ad neki, ami létszükséglet. Ha ezzel szemben olyan közegbe kerül, ahol nem mindent ért, vagy nem sejti, mi zajlik körülötte, az a személyiségének fejlődésére is negatív hatással lehet, félénk lesz, visszahúzódó. A nyelvváltás súlyos törést okozhat a lelkében. Meggyőződésem, hogy mindegyik szülő a legjobbat akarja gyermekének, ezért mi azt javasoljuk, hogy a gyerkőcök azon a nyelven kezdjék meg iskolai tanulmányaikat, amelyet a családi körben és barátaikkal használnak.

Érsek Árpád: A Híd már ellenzékből is megtette az első lépést ahhoz, hogy gyermekeink jobban megtanuljanak szlovákul. Az új módszertan lényege, hogy a szlovák nyelvet, mint idegen nyelvet tanítsák a magyar iskolákban. Hiszen tudjuk, hogy a legtöbb szülő éppen azért adja szlovák iskolába gyermekét, mert fél, hogy a nyelv birtoklása nélkül nem fog tudni érvényesülni Szlovákiában. Ugyanilyen fontos az informatika, a világnyelvek és más tantárgyak színvonalas oktatása is, mert iskoláink csak így szolgálhatnak rá még több szülő bizalmára. Õket biztatnám arra is, hogy adjanak esélyt a Hídnak kormányra jutni, mert még eredményesebb lépéseket tenni csakis így tudunk. A Híd esélyt jelent a szlovákiai magyar iskoláknak is.