Ókori kereskedőkkel juthattak el a tyúkok Afrikába
A Washingtoni Egyetem kutatói mintegy 30 csontot vetettek alá radiokarbonos kormeghatározásnak a modern Etiópia egyik ősi lelőhelyén. Az eredmények új fényt vetnek rá, a domesztikált baromfi miként kelt át ősi utakon és tengereken, hogy Afrikában, végezetül pedig a világ minden szegletében megjelenjen.
A modern tyúkok vadon élő őse, a bankivatyúk India szubhimalájai északi területein, Dél-Kínában és Délkelet-Ázsiában őshonos helyszíneken 6-8000 éve domesztikálták először a tyúkot.
A ma már szinte mindenhol jelenlévő szárnyasok, eme elsőként háziasítottak leszármazottai, értékes információkat nyújtanak a kutatóknak az ókori gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról.
Kevéssé ismert, hogyan és milyen útvonalon érkeztek a csirkék Afrikába. A korábbi – rajzokon és kerámiákon megjelent ábrázolások, illetve máshol megtalált csontokon alapuló – vizsgálatok azt sugallták, hogy először mintegy 2500 éve jutottak el a kontinensre Észak-Afrikán, Egyiptomon és a Nílus völgyén keresztül.
A legkorábbi, afrikai csontokra alapozott bizonyítékok szerint a kései első évezredben, megközelítőleg Kr. e. 685-525 környékén jelentek meg a kontinensen, Egyiptomban.
Az International Journal of Osteoarchaeology folyóiratban publikált új vizsgálat több száz évvel tolja hátra az időben megjelenésüket, és azt is sugallja, hogy legkorábban a kontinens keleti partvidékén ismert kereskedelmi útvonalak segíthették elő a folyamatot.
A szerzők szerint a csontok némelyikének közvetlen radiokarbonos vizsgálata a Kr. e. 819-755 közötti időszakot jelzett, a faszénminták pedig a Kr. e. 919-801-es időszakot jelölték meg. Ezáltal ezek a legkorábbi csirkemaradványok Afrikában. A kutatók szerint legalább 300 évvel előzik meg a legidősebb, ismert egyiptomi leleteket.
Annak ellenére, hogy manapság szinte mindenhol megtalálhatóak, a tyúkok maradványai igen ritkák a régészeti lelőhelyeken. Mivel Afrikában a tyúkalakúak közé tartozó fajok vadon élő rokonai szép számban előfordulnak, a vizsgálat megkövetelte több kis termetű madárfaj töredékeinek átvizsgálását, hogy azonosítani tudják a háziasított tyúk egyedülálló méretű és formájú csontjait.
A vizsgálathoz használt csontokat egy ókori gazdálkodó közösség (Mezber) konyha és lakószobájának maradványai között találták meg. A falu Észak-Etiópiában helyezkedett el, a preakszúmi civilizáció városközpontjától néhány tíz kilométerre. A preakszúmiak a legkorábbi emberek voltak Afrika szarvánál, akik komplex, városi-falusi kereskedelmi hálózatot alkottak meg.
A nyelvészeti vizsgálatok a tyúk többszöri behozatalát és eltérő útvonalakat tártak fel: többek között Észak-Afrikából a Szaharán át Nyugat-Afrikába, illetve a kelet-afrikai partvidékről Közép-Afrikába. Más vizsgálatok a modern afrikai falusi tyúkok biodiverzitását is demonstrálták molekuláris genetikai vizsgálatokkal.
A friss tanulmány szerzői szerint valószínű, hogy a tyúkot többször hozták be Etiópiába és Afrika szarva környékére egy bő ezer éves periódus alatt. Úgy hiszik, régészeti eredményeik segítenek megmagyarázni a modern afrikai tyúkok genetikai sokféleségét, amely a korai arab, dél-ázsiai, később szuahéli vérvonalaknak köszönhető. Szavaik szerint tanulmányuk Afrika vörös-tengeri partvidékét, mint az egyik lehetséges útvonalat is alátámasztja.