November emlékezete

František Neupauer történész kiemelte, hogy a diákok ellen fellépő rendőri brutalitás váltotta ki a művészeknél a szolidaritást, amely aztán országos méretet öltött és a kommunista diktatúra bukásához vezetett Csehszlovákiában.

November 17. A totalizmus bukásának a napja, de a pozsonyi diákok már egy nappal korábban tiltakoztak – mondta a történész. A politikai foglyokat november 25-én engedték szabadon, majd megindult a küzdelem a „párt vezető szerepének eltörléséért”.

Novemberben nagyon sok fontos esemény történt abban az évben. Kilencedikén leomlott a berlini fal, s ez az esemény hatással lehetett a csehszlovákiai rendszerváltókra is. Neupauer rámutatott, hogy a 68-es események után született generáció egyszer csak megtapasztalta, hogy a „baráti hadsereg” nem avatkozott be, hagyta, hogy a berliniek elbontsák a gyűlölt falat. Az persze más kérdés, jegyezte meg a történész, hogy a továbbiakban már miért nem követte Csehszlovákia a német példát és miért nem vonta felelősségre a volt rendszer korifeusait.

František Mikloško egykori másként gondolkodó úgy látja, még mindig van esély a kommunizmussal való teljes leszámolásra. Lelki szemei előtt megjelenik egy múzeum, amelyet a totalizmusok áldozatainak szentelnének. Ebben lenne egy szoba, ahol kivetítenék a falra annak a 71 ezer embernek a nevét, akik a kommunizmus évei alatt nézeteikért börtönbe kerültek. „Ott kellene elmondani azt is, hogy ezek az emberek összesen 83 ezer évet kaptak. Fel kell tüntetni a nevét annak a 15 ezer embernek is, akiket a rezsim elhurcolt otthonaikból a gulágokra, vagy a B terv keretében a cseh határvidékre: görögkatolikusokat, magyarokat és másokat is" - mondta Mikloško.