November 17-e más szemszögből
Kereken negyven éve annak, hogy 1986-ban teljesen váratlanul valami elkezdődhetett. Többek között elkészült a Misszió című amerikai film, melynek egyik főhőse a felvidéki származású Orosz László SJ (1697–1773) volt. Az alkotás az egykori, 1604-el kezdődő paraguayi misszió 1776-os véres felszámolását mutatja be. A híres történelmi film a korszak drámai lezárását és a guaraní indiánok harcát dolgozza fel Robert De Niro és Jeremy Irons főszerepléséve). Ez akkor számomra annak a jele volt, hogy valami készülőben van, valami elkezdődött. Épp Pozsonyban tartózkodtam, így jóval 1989 november 17. előtt a „Mladosť” kismoziban szűk körben láthattam először a filmet. Teljesen érthetetlen volt, hogy egy ilyen katolikus, sőt jezsuitákról szóló film megjelenhetett Pozsonyban is, és szinte teljesen legálisan.
Azóta eltelt negyven év, de én még mindig kicsit az illegális egyházban élek – gondolkodom, tervezgetek. Máig a „határon túli jezsuiták” képtelenek teljesen legálisan tovább működni. Itt-ott félig illegalitásban maradtunk. Dolgozunk, de még mindig nem látványosan. Ennek idei, friss példája az a katolikus egyházi létesítmény is, ahol sikerült az illetékes rendtársaimnak köszönhetően egy újabb teológiai (nép)könyvtárat bebiztosítani. Ezen csallóközi helyszínt szándékosan nem nevezem meg, éreztetve az olvasókkal, hogy a legérdekesebb információkat a mesterséges „intelligencia” még nem ismeri – az AI generáció csak visszamenőleg tud „okoskodni”.
A Jóindulat Polgári Társulás kezdeményezésének köszönhetően megvalósulhatott egy újabb lehetősége annak, hogy helyet biztosítsunk a napjainkban is oly fontos olvasás, művelődés számára.
Bár manapság a legtöbben legyintve fogadnak minden ilyen kezdeményesést, mondván: ma már az emberek nem járnak kőből épített könyvtárakba. Minden megtalálható online, és sokkal gyorsabban. A mesterséges intelligenciáról nem is beszélve – de mentségemre szolgáljon, hogy ezt csak itt, Európában hallom. Az amerikai jezsuita ismerőseim elmondása szerint, ott már újra virágkorukat kezdik élni az egyetemi könyvtáraink. Egyre többen keresik fel a minél szakosodottabb könyvtárakat, vesznek kezükbe régi és újonnan nyomtatott könyveket. Ott már bizalmukat vesztették a művelődési online, AI (MI, AGI) „tápszerekben”. Nálunk ez a reménykeltő jelenség még egy ideig váratni fog magára. Ennek ellenére arra szeretném buzdítani a könyvtárosainkat, ne csüggedjenek – továbbra is gyűjtögessék a minél régibb és minél értékesebb köteteket. A könyv mindig érték marad, könyvtárakat, ha kicsiket is, de építeni kell.
A Jóindulat P. T. elsőként itt, ebben a csallóközi létesítményben kapott helyet olvasóterme számára. Nem kizárt, hogy a hatalmas városi – központi könyvtáraknak mapjainkban „befellegzett”, de ez még nem jelenti azt, hogy végleg megszűnnek a könyvtárak.
Mint ahogy a múlt század elején, a falusi népkönyvtárak máig felbecsülhetetlen szolgálatot tettek a művelődés szempontjából, úgy nem zárom ki azt sem, hogy hamarosan újra eljön az ideje a kicsi, de szakosított könyvtári helyszíneknek, ahova az emberek szívesen betérnek, olvasótermeiket újra megtöltik élettel.
