Nőnapok a szociban
Piszton Ottó az érsekújvári Jednota áruház igazgatóhelyettese volt 1977-től 1988-ig. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek nőnapjairól így mesél:
A kommunisták idejében a Nemzetközi Nőnap egy jelentős és fontos ünnep volt. A kommunista propaganda teljes mértékben kihasználta az ünnep adta politikai és társadalmi lehetőségeket.
Erre az ünnepre minden cégnél volt pénz, és már januárban kezdtek jelentkezni az akkori nagy cégek – Elektrosvit, Tesla és hasonlók – hogy szerezzünk 800-900 darab egyforma valamit, például fürdőlepedőt, konyharuhákat, pohárkészleteket, ami majd nőnapi ajándék lesz. Nem volt ez akkoriban egyszerű dolog, de szívesen csináltuk, mert a fizetésünk a forgalom bizonyos százaléka volt.
Mint akkoriban minden cégben, így a Jednota áruházban is rendeztünk nőnapi ünnepséget, ami idővel jelentős társadalmi eseménnyé nőtte ki magát. Ez annál is könnyebben ment, mivel a 215 alkalmazott közül 200 nő volt. Az ünnepségre nálunk csak szombaton kerülhetett sor, mivel az áruházban két műszakban dolgoztunk.
Így hát március 8-a környékén egy szombat délelőtt az áruház ugyan nyitva volt, egy műszak dolgozott, de bejött az egész másik műszak is, és az áruház irodái, raktárai fodrász- és szépségszalonokká alakultak át. A hölgyek egymást szépítették, készültek a báli frizurák, sminkek, előkerültek a majdnem nagyestélyik. Némelyik kolléganőmet alig ismertem meg ilyen „szerelésben”, ráadásul rá volt aggatva egy kisebb ékszerüzlet árukészlete. Bizony mindannyian mások lettek, levetve a munkaköpenyt.
Munkaköpeny – ez szerintem megér egy kitérőt. Minden elárusítónőnek járt évente kettő. Lassan már én se hiszem el, milyen komoly dolog volt ez akkoriban. Kezdődött az anyag kiválasztásával. Akkoriban az anyagokból nem volt nagy választék, így majdnem mindig a teszilnél kötöttek ki. De az legyen nagymintás, kismintás, egyszínű, világos vagy sötét? – ezt a kérdést az döntötte el, milyen anyagból sikerült több száz métert találni.
Ám ezután jött a neheze! A 200 nőnek éppen 200 féle elképzelése volt arról, milyen szabású is legyen a köpeny. Ujjatlan, hosszú ujjú, nagy vagy kis kivágással, nyakig zárt, gombolós vagy bebújós? Övvel, öv nélkül? Érjen a térd fölé vagy éppen térdig, sliccelt legyen netán zárt? Ezek komoly, hajbakapásig fajuló viták voltak. Azért csak elkészült a köpeny, amit aztán a hölgyek fele az első hétvégén átszabott, átvarrott, ahogy neki tetszett. A nyugalom kedvéért ezt inkább nem vettük észre.
De kanyarodjunk vissza az ünnepléshez.
Zárás után az egész társaság átvonult a Jednota egy éttermébe, ahol élő zene mellett megkezdődött az ünneplés. A járási pártbizottságról megkaptuk a sablonszöveget, hogy a nők emancipációja, fejlődése, segítése, blabla… Ezt a szöveget az igazgató elvtárs tíz perc alatt ledarálta, aztán kezdődött a lakoma – kirántott hús krumplisalátával. Ezt a szakszervezet fizette. Utána viszont előkerültek a saját készítésű sütemények, márkásabb itókák, amerikai cigaretták... Nagy dolog volt ez akkoriban. Ezt a részét az ünnepnek szerettem, mert illett megkóstolni minden asztalnál a finomságokat, és én úgy vagyok a mai napig a süteménnyel, hogyha barna, nincs az a mennyiség, amit meg nem ennék.
Megszólalt a zene, tekintve a nagy aránytalanságra állandó jelleggel hölgyválasz volt bejelentve, ami a 15 férfinak kemény két és fél órát jelentett. Ekkor megint értek meglepetések, hogy a kolléganők milyen bulit képesek csapni!
Aztán kezdtek szállingózni a férjek, vőlegények, barátok. A hölgyek mindjárt lehiggadtak, s utána már egy normális bál, szórakozás következett szó szerint kivilágos virradatig.
(Fotók: Érsekújvári fotóalbum PT- www.nzalbum.sk)
