2015. április 15., 08:53

Nincs mágneses mezeje a Rosetta üstökösének

BÉCS. Az európai Rosetta-misszió feltárta, hogy célpontjának, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökösnek nincs mágneses mezeje.
A tavaly novemberben az üstökös felszínére bocsátott robotfelderítő nem találta bizonyítékát annak, hogy magja mágneses lehet. Az eredmények Hans-Ulrich Auster, a Rosetta szakembere szerint megkérdőjelezik az üstökösök és egyéb naprendszerbeli égitestek születését taglaló egyik fő elméletet. „Ha a 67P/Csurjumov-Geraszimenko minden üstökösmag reprezentánsa, akkor úgy véljük, hogy a mágneses erők valószínűleg nem játszottak szerepet az egy méternél nagyobb planetáris építőkockák összeállásában” - magyarázza.

A kutatást a Science folyóiratban közölték, egyidejűleg ismertették az Európai Földtudományi Unió bécsi közgyűlésén is.

Az eredmények a mosogatógép méretű Philae leszállóegység mérésein alapulnak, amelyet a Rosetta tavaly novemberben bocsátott le az üstökös felszínére. A landolás nem zajlott éppen zökkenőmentesen, ami végül is Auster csapatának előnyére szolgált. A Földön 100 kilogrammos felderítő az üstökös gyenge gravitációjában a madártollnál is könnyebb, így többször is visszapattant a felszínről, mielőtt dőlt helyzetben meg nem állapodott egy sötét zugban. Ez az összetett röppálya tudományos szempontból igen előnyösnek bizonyult a ROMAP-csapatnak (Rosetta Lander Magnetometer and Plasma Monitor) az Európai Ûrügynökség (ESA) közleménye szerint.

„A be nem tervezett repülés a felszín felett valójában lehetővé tette a pontos mágnesesmező-méréseket azon a négy ponton, ahol a Philae kapcsolatba került a felszínnel és többféle magasságban felette” - magyarázza Auster hozzátéve, valószínűleg övé az egyetlen csapat, amely profitált a Philae pattogásából.

A robotnak 60 órányi kísérletre elegendő energiája volt, értékes adatokat küldött haza, mielőtt november 15-én készenléti állapotba nem állt. Az adatok elemzéséből Auster szerint arra a következtetésre jutottak, hogy az űrvándor figyelemre méltóan nem mágneses objektum.

Az üstökösök a Nap körül elliptikus pályákon keringő, ősi port és jeget tartalmazó objektumok. Az 1,3 milliárd dolláros Rosetta a kutatók reményei szerint feltárja eme űrvándorok némely titkát. Néhány asztrofizikus ugyanis úgy hiszi, az üstökösök „szórhatták meg” a Földet az élet bizonyos összetevőivel.

A kutatás másik fontos kérdésköre: mit árulhatnak el az üstökösök a mágnesesség szerepéről a Naprendszer majdnem 4,6 milliárd évvel ezelőtti születésében? Az alapfeltevés szerint a Nap, az aszteroidák, az üstökösök, holdak és bolygók gáz és por (amelynek nagy része magnetitszemcse) örvénylő korongjából álltak össze. Eme hipotézis szerint, mikroszkopikus skálán, a protoplanetáris korongban lévő mágneses mezők segítették az anyag összeállását kezdetleges égitestek létrehozásához.

Az viszont nem egyértelmű, ezt követően hogyan segítette a mágnesesség az akkréciós folyamatot. Amint egy égitest több száz méteresre, aztán kilométeresre nő, a gravitáció válik a domináns erővé. Egyes kutatók szerint a mágnesesség szerepet játszhat a közbülső összeállási fázisban, de a keddi eredmények mindezt cáfolni látszanak. Auster szerint az elmélet, miszerint a mágneses erők segítik a bolygókeletkezést, az eredmények tükrében kevésbé valószínűvé vált.

A Rosetta tavaly augusztusban állt pályára az üstökös körül, több mint egy évtizedet felölelő, mintegy hatmilliárd kilométeres út megtétele után. A Philae november 12-én ért talajt, hétórás, 20 kilométeres ereszkedést követően.

Az űrvándor a várakozások szerint augusztus 13-án éri el napközelpontját, ekkor 186 millió kilométerre jár majd csillagunktól.
Megosztás