Nem vezetne eredményre a magyarok bocsánatkérése

A Szlovák Tudományos Akadémia történésze szavai szerint foglalkozni kell a múlttal, mert Szlovákia és Magyarország sokszor hibázott a történelem során, s „nehéz úgy a másik szemére vetni valamit, ha a saját hibáinkat nem ismerjük el“.

„Az 1907. október 27-én történt mészárlás az erős magyarosítás korszakában történt. A tömegbe – amely ragaszkodott ahhoz, hogy a falu új templomát a település szülötte, Andrej Hlinka szentelje fel –"szlovákok lőttek“ – állítja Roman Holec. A történész meggyőződése azonban, hogy nem a csendőrők lelkén szárad a mészárlás, hanenem az államhatalomén.  "Az esetet követő kivizsgálás során mindent a szőnyeg alá söpörtek, az áldozatokat pedig elkövetőkként állították be."

A történész szerint nem a csernovai volt az egyetlen felesleges vérontás, amely fekete foltként szerepel Európa 20. századi történetében. Oroszországban abban az időben szinte mindennaposak voltak az ehhez hasonló vérengzések.

„A csernovai mészárlás meghatározó szerepet játszott a cseh-szlovák kapcsolatok alakulásában. A szlovák nemzetre ekkor figyeltek fel az európai irodalmárok is, például a norvég humanista író, Björnstjerne Björnson, vagy a skót publicista, Robert Wiliam Seton-Watson“ – mondta Roman Holec.

Szlovákiában egyébként továbbra is tartja magát az a tévhit, hogy a "gaz magyar csendőrök lőttek az ártatlan szlovákokra".