2026. július 20., 09:06

Nem minden fuldokló kiabál – figyelmeztetnek a mentők

A fulladás leggyakoribb oka a saját fizikai erőnlét túlbecsülése. Ugyancsak kockázatot jelent az ismeretlen vízbe való ugrás, mivel a személy a mederfenéknek, egyéb akadálynak vagy veszélyes tárgynak ütközhet.

vízimentő
Illusztrációs felvétel
Fotó: Pexels

Ezt Rastislav Klonga, a Pozsonyi Mentőszolgálat mentőtisztje nyilatkozta a TASR TV Egészség című műsorában.

A szakember szerint kulcsfontosságú annak észlelése, ha valaki bajba kerül a vízben. A valós életben történő fulladás ugyanis jelentősen eltér a filmekben látható jelenetektől. „A fulladást gyakran úgy ábrázolják, hogy az áldozat a kezével csapkodja a vízfelszínt és kiabál, a valóságban azonban előfordulhat, hogy az érintett csendben, lassan merül el a víz alá” – magyarázta a mentőtiszt.

Hozzátette: amíg az úszó mozgása koordinált a vízben, a helyzet normális lehet. Problémát az jelez, ha már csak a fej egy része látszik a víz felett, és a karok görcsös, rendellenes mozgást végeznek. „Ilyenkor az illető már az életéért és a túlélésért küzd, és azonnali segítségre van szüksége” – hangsúlyozta.

Az elsősegélynyújtás során a szakértő szerint ügyelni kell arra, hogy a fuldokló ne rántsa a víz alá a mentő személyt is. „Ha észleli, hogy van mibe kapaszkodnia vagy megkapaszkodnia, elkezdhet felmászni a mentőre” – figyelmeztetett. Azt javasolta, hogy amennyiben lehetséges, biztonságos távolságból alkalmazzanak úszóeszközt, mentőövet, kötelet, botot vagy rudat.

Ha a fuldokló eszméletlen állapotban van, haladéktalanul hívni kell a 155-ös segélyhívó számot, és azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést.

A vízből kimentett személynél ellenőrizni kell, hogy reagál-e a megszólításra, rázásra vagy fájdalomingerre, valamint vizsgálni kell a mellkas emelkedését. Ha nem reagál és nem lélegzik, 30:2-es arányban végezzük az újraélesztést, azaz 30 mellkaskompressziót és két befúvást alkalmazunk”

– fejtette ki Klonga.

A szakember szerint azonban a nyári veszélyek nem korlátozódnak csupán a vízpartokra. A mentők a nyári hónapokban gyakran találkoznak hőség okozta ájulásos rosszullétekkel is. Ez a kockázat a mentőtiszt szerint csökkenthető az alapvető szabályok betartásával. „Ha muszáj a szabadban tartózkodni, maradjunk árnyékban. Emellett legyen nálunk egy üveg víz, igyunk fokozatosan, korlátozzuk a fizikai aktivitást, kültéri munkavégzés esetén pedig gondoskodjunk árnyékolásról és emelt szintű folyadékbevitelről” – tanácsolta Klonga.

A szomjúság oltására legalkalmasabb a tiszta ivóvíz vagy a szénsavmentes ásványvíz. „A cukros üdítők a fogyasztás után inkább kiszárítják a torkot” – figyelmeztetett. Extrém melegben az alkoholos italok fogyasztása sem ajánlott. „Az alkohol elnyomja a valóságérzékelést, és a személy a kelleténél bátrabbá válik. Ezért kifejezetten kockázatos az alkohol befolyása alatti fürdőzés, kerékpározás, motorozás vagy vízbe ugrás” – állapította meg.

Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a napon az alkohol hatása még intenzívebben, ütésszerűen jelentkezik. „Ha az ember megiszik egy-két sört valahol fedett helyen, árnyékban vagy légkondicionált helyiségben, majd kimegy a tűző napra, a népi mondás szerint a napocska azonnal vesz neki még három másikat” – szemléltette.

A folyadékbevitelt tekintve a szakértő szerint naponta testtömegkilogrammonként 30–60 ml vizet kellene elfogyasztani. „Ez függ a fizikai aktivitástól, a hőmérséklettől, a páratartalomtól és attól is, hogy az egyén mennyire izzad” – pontosított.

A folyadékpótlás kapcsán kiemelt figyelmet kell fordítani az idősekre. „Az időskorúak szomjúságérzet-küszöbe eltolódott; a szomjúságot csak nagyon későn vagy egyáltalán nem érzékelik” – figyelmeztetett a mentőtiszt. „Ezért folyamatosan a közelükben kellene tartani egy pohár vizet, és rendszeresen, kis adagokban kellene inniuk” – tette hozzá.

Megosztás
Címkék