Negyven évet is letagadhatna a 110 éves Rezső bácsi
GYÕR. Hetente egyszer tornázik, egyedül ellátja magát, és járókeretével még 110 évesen is fürgén közlekedik Gallai Rezső bácsi, Magyarország legidősebb embere.
Az idősotthonban élő győri Rezső bácsi orvosi csoda: a múlt heti vizsgálaton például kiderült, hogy a vérképe alapján negyven évet is letagadhatna. Nem sajog semmije, tünetei nincsenek, gyógyszereket jóformán nem is szed. Gondolatai – saját elmondása szerint – mégis a halál körül forognak, de ápolói szerint mindez csak álca.
"Minden este úgy fekszem le, hogy bárcsak ne érném meg a reggelt. Nekem már nincs szükségem magamra" – közölte tárgyilagosan az 1904-es születésű férfi, aki ennek ellenére mosolygósan, az ötvenes évek divatja szerint hátrafésült hajjal fogadta a Blikk újságíróját. Bevallotta, hogy imádja a magyar nótát, és rendszeresen hallgatja is a rádióban, de akkor sem kell unatkoznia, ha nosztalgiáznia kell.
"Ez a kép vagy nyolcvan évvel ezelőtt készült, az első feleségem családjával vagyok rajta" – vett elő egy megsárgult fotót. "A második feleségemet a vonaton ismertem meg, mindkettővel 32 évig éltem együtt."
A szép emlékek mellett kijutott neki a borzalomból is. A második világháborúban a magyar csapatokkal egészen Brjanszkig jutott, ahol annyi halált, pusztulást és szörnyű sebesülést látott, hogy eldöntötte: akár öncsonkítás árán is, de kikerül abból a pokolból.
"A vonat végéhez álltam, hogy szétroncsoljam a kezemet az ütközőn, és alkalmatlanná nyilvánítsanak a szolgálatra" – mesélte Rezső bácsi. Végül egy váratlan partizántámadás mentette meg: sebesülten, de nem maradandó sérülésekkel került haza. A győri vízügyi igazgatóságon helyezkedett el, ahová még 94 évesen is visszajárt dolgozni. Az idősek otthonába 105 évesen került.
"Sokat beszél a halálról, de szerintem nagyon szeret élni. Több akarat van benne annál, hogy a halálra készülne – vélekedett Sarman Ágota osztályvezető ápoló. – Élvezi, hogy ennyi idős, még fél éve is sokat mesélt a többi lakónak. Picit talán fáradtabb lett azóta, de még mindig szereti, ha körülötte forog a világ."
"Minden este úgy fekszem le, hogy bárcsak ne érném meg a reggelt. Nekem már nincs szükségem magamra" – közölte tárgyilagosan az 1904-es születésű férfi, aki ennek ellenére mosolygósan, az ötvenes évek divatja szerint hátrafésült hajjal fogadta a Blikk újságíróját. Bevallotta, hogy imádja a magyar nótát, és rendszeresen hallgatja is a rádióban, de akkor sem kell unatkoznia, ha nosztalgiáznia kell.
"Ez a kép vagy nyolcvan évvel ezelőtt készült, az első feleségem családjával vagyok rajta" – vett elő egy megsárgult fotót. "A második feleségemet a vonaton ismertem meg, mindkettővel 32 évig éltem együtt."
A szép emlékek mellett kijutott neki a borzalomból is. A második világháborúban a magyar csapatokkal egészen Brjanszkig jutott, ahol annyi halált, pusztulást és szörnyű sebesülést látott, hogy eldöntötte: akár öncsonkítás árán is, de kikerül abból a pokolból.
"A vonat végéhez álltam, hogy szétroncsoljam a kezemet az ütközőn, és alkalmatlanná nyilvánítsanak a szolgálatra" – mesélte Rezső bácsi. Végül egy váratlan partizántámadás mentette meg: sebesülten, de nem maradandó sérülésekkel került haza. A győri vízügyi igazgatóságon helyezkedett el, ahová még 94 évesen is visszajárt dolgozni. Az idősek otthonába 105 évesen került.
"Sokat beszél a halálról, de szerintem nagyon szeret élni. Több akarat van benne annál, hogy a halálra készülne – vélekedett Sarman Ágota osztályvezető ápoló. – Élvezi, hogy ennyi idős, még fél éve is sokat mesélt a többi lakónak. Picit talán fáradtabb lett azóta, de még mindig szereti, ha körülötte forog a világ."
Forrás
blikk.hu
