Neandervölgyi DNS turbózta fel az emberi immunrendszert
Az utóbbi években számos bizonyítékot találtunk arra, hogy a neandervölgyi emberek és a mai értelemben vett modern emberek találkoztak, egymás mellett éltek, sőt olykor-olykor egymás közt szaporodtak is. A nagy múltú Cell című folyóirat legutóbbi számából az is kiderül, hogy az ilyen kapcsolatból született utódok számára ez milyen előnyökkel járt.
A németországi Neander-völgyben 150 évvel ezelőtt megtalált maradványok alapján neandervölgyi embereknek keresztelt rokonaink mai ismereteink szerint körülbelül 500-800 ezer évvel ezelőtt váltak le a modern ember, azaz a Homo sapiens sapiens fejlődésvonaláról, és vándoroltak Afrikából Eurázsiába. Szinte egész Eurázsiából kerültek elő neandervölgyi fosszíliák, a Pireneusoktól az Altáj-hegységig. Az utolsó leleteik körülbelül 40 ezer évesek.
Mielőtt továbbmennénk, gyorsan jegyezzük meg, hogy a hétköznapi értelemben vett emberi faj fejlődésvonala korántsem egyenes. Számos mellékág, zsákutca és újratalálkozás jellemzi evolúciónkat, az sokkal inkább hasonlít egy hatalmas fa (a biológiában nem véletlenül használatos a törzsfa kifejezés) elágazó majd újra összetalálkozó ágaira, mint egy pofonegyszerű egyenes vonalra.
Most, hogy ezt tisztáztuk, érdemes egy kicsit áttekinteni a neandervölgyi emberek eltűnését az „evolúció színpadáról”. A neandervölgyiek a modern ember Afrikából való kirajzása után találkozhattak először őseinkkel, akik mintegy 45-50 ezer évvel ezelőtt jelentek meg Európában. A legtöbb antropológus egyetért abban, hogy ez a találkozás nagyban hozzájárulhatott a neandervölgyiek eltűnéséhez, hiszen a fosszíliák alapján úgy tűnik, az ember megjelenése után alig 5 ezer évvel később a neandervölgyiek, esetleg néhány elszigetelt kis közösséget leszámítva, kipusztultak. Ennek okairól számos elmélet kering a tudományos közvéleményben, de közvetve vagy közvetlenül mindegyikben szerepet játszik a modern ember megjelenése, annyi azonban bizonyos, hogy egyetlen konkrét okra nem lehet visszavezetni a neandervölgyiek eltűnését.
Mivel ismereteink szerint a neandervölgyiek kicsi, egymástól gyakran elszigetelt közösségekben éltek, általános választ talán nem is lehet adni a fenti kérdésre. Cikkünk szempontjából leginkább releváns elmélet szerint voltak csoportok, amik egyszerűen beolvadtak az egyre erősödő modern emberi közösségekbe. Ennek lehetőségét, akkor még csontmaradványokat vizsgálva, már a XX. század elején felvetették, de az elmélet igazán komoly tudományos megerősítést csak az utóbbi tíz-tizenkét év genetikai vizsgálataival kapott.
A 2006-ban indult Neandervölgyi Genom Projekt során, ha nem is teljesen, de jórészt sikerült feltárni a neandervölgyiek genetikai térképét, kissé leegyszerűsítve a dolgot, tulajdonképpen kiderült, hogy milyen génekkel rendelkeztek rokonaink.
A Neandervölgyi Genom Projekt eredményeit felhasználva, amerikai kutatók azt vizsgálták, hogy a modern ember és a neandervölgyiek keveredése során milyen gének jutottak át az utódokba, és ezek az új gének miként befolyásolták az utódok életét. A vizsgálatok alapján úgy tűnik, a neandervölgyiek és a modern ember szerelemgyerekei egy jó kis genetikai „ajándékcsomagot” kaptak az előbbiektől.
Mire a modern ember eljutott Eurázsiába, a neandervölgyiek már több százezer éve ott éltek, tulajdonképpen volt idejük, hogy remekül alkalmazkodjanak azokhoz a kórokozókhoz – itt elsősorban vírusokról van szó –, melyekkel elődeink még csak nem is találkoztak afrikai tartózkodásuk során. Ez az egész tulajdonképpen ugyanaz a jelenség, amelyet akkor tapasztalunk, ha egzotikus országba utazva hasmenést kapunk attól az ivóvíztől, amit a helyiek, újszülöttől az aggastyánig, gond nélkül fogyasztanak.
A keveredésből származó utódok azonban számos olyan neandervölgyiekben már meglevő génhez jutottak hozzá, melyek védelmet biztosítottak számukra olyan betegségekkel szemben, amikbe társaik egyszerűen belehaltak. Innentől könnyen belátható, miként terjedtek el ezek a „neandervölgyi gének” a modern emberi populációkban, és maradtak fenn még napjainkban is – milyen véletlen – főként éppen az európai embereknél. Természetesen elég idő elteltével a Homo sapiensnél is kialakult volna a megfelelő védettség, de őseink ehelyett a könnyebb utat „választották”, „kölcsönvették” azokat a helyi erőktől.
Az amerikai kutatók 4500, különböző kórokozókkal szembeni védelmet biztosító, mai emberekben is megtalálható gént vetettek össze a neandervölgyiek géncsomagjával. Azt találták, hogy ezek jelentékeny része megtalálható volt az évszázezredekkel ezelőtt élő neandervölgyi populációkban is. Jelesül olyan vírusokról van szó, mint a HIV, az influenza bizonyos törzsei vagy a hepatitisz-C.
Az egészben azonban van egy kis bökkenő. Adja magát a kérdés, mivel a fenti betegségektől manapság is sokan megbetegszenek, mégsem segítettek hát rajtunk a kontinens neandervölgyi „őslakói”? Nos, a helyzet sajnos az, hogy ezek a kórokozók, csakúgy, mint minden élőlény, az evolúciós verseny résztvevői. A neandervölgyiektől örökölt gének a 40-50 ezer éves vírusokkal szemben biztosítottak védelmet, így a maiakkal szemben már kevésbé hatásosak, ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos volt ez az 50 ezer éves találkozás az emberi evolúció szempontjából.
