2013. november 5., 17:05

Nagytestű kacsacsőrű maradványaira bukkantak Ausztráliában

SYDNEY. Új leletek szerint az eddig ismert legnagyobb testű kacsacsőrű emlős barangolt Ausztrália területén mintegy 15 millió éve.

Az Új-Dél-Walesi Egyetem paleontológusai egyetlen rágófog alapján azonosították az új fajt, amely az Obdurodon tharalkooschild nevet kapta. A kövületet Queensland északnyugati részén, a Riversleigh fosszilis lelőhelyen találták meg. A fog méretei alapján úgy becsülik, az állat legalább egy méteresre nőtt meg, kétszer akkora volt, mint napjaink kacsacsőrű emlősei, és felülmúlta az állatok korábban legnagyobbnak tartott Obdurdon dicksoni ősét is.

A kifejlett kacsacsőrű emlősöknek nincs foga, mellyel össze lehetne hasonlítani a fosszíliát. Ám az ősi kacsacsőrűek – mint az O. dicksoni – még hordoztak fogakat. Ezek pedig az összes, más emlősöktől megkülönböztető tulajdonságaikhoz – mint hosszú csőr, úszóhártyás láb és tojásrakás – hasonlóan igencsak eltérnek minden ismert emlősfogtól, így könnyen azonosíthatóak a fosszilis adatok között – mondja Rebecca Pian a vizsgálat társszerzője.

A fog struktúrája azt sugallja, hogy az állat nemcsak apró rovarokat és rákokat fogyasztott – ahogy mai leszármazottai teszik -, hanem kisebb gerinceseket is, úgymint bizonyos halakat és kétéltűeket, sőt, még apróbb teknősöket is. Bár a lelőhelynek otthont adó terület ma már sivatag, több millió éve erdőség borította. Úgy hiszik, az állat idejének nagy részét édesvízi tavakban és azok körül tölthette. A kutatók szerint a fog a kihalt kacsacsőrű emlős alsó állkapcsából származik - közölte a hirado.hu.

A területet övező üledékes kőzetek és más fosszilis lelőhelyek alapján úgy becsülik, az állat az 5-15 millió évvel ezelőtti tartományban élhetett. A pontosabb kormeghatározáshoz további elemzéseket kell végezniük. A felfedezés előtt a kutatók úgy hitték, hogy a kacsacsőrű emlősök igen lineáris vonal mentén fejlődtek, és egyszerre csak egy fajuk volt jelen. Ám az O. tharalkooschild úgy tűnik, a némileg kisebb O. dicksonival egyidejűleg élt, ami azt sugallja, hogy az állat evolúciós története összetettebb, mint korábban hitték.

"Ez azt jelenti, hogy még rengeteg feltárnivalónk van – mondja Pian. – A lelet csak rávilágít, mennyi mindent nem tudunk az emlősök eme egyedülálló csoportjáról, és mennyi mindent tanulhatunk még róluk, többek között azt, honnan származnak és hogyan fejlődtek.”

A fog vizsgálatát már befejezték, így várniuk kell, míg újabb maradványokat tárnak fel a későbbi munkálatok során. Pian arra számít, hogy a Riversleigh-lelőhely jó állapotban fennmaradt és igen gazdag fosszíliái alapján a következő években találnak még leleteket. Az eredményeket a Journal of Vertebrate Paleontology folyóirat közli majd.
Megosztás