2018. november 22., 08:45

Mit gondolnak a filmcsillagok?

A színész is ember, a sztárok pedig különösen. Nemcsak a színpadon és a filmekben alakítanak emlékezeteset, hanem a való életben is. Gonolataik vannak, amelyeket nem Shakespeare-től, Csehovtól vagy Tarantinótól idéznek, hanem a saját fejükből pattan ki az isteni szikra. Érzékenyek, megértőek, humanisták, adakozóak, az igazság bajnokai. Vagy mégsem?

Natalie Portman
Fotó: TASR

Imádom olvasni a filmcsillagok gyöngyszemeit, főleg a hollywoodi sztárokét. Mintha érzékeny kamaszok szenvedélytől túlfűtött gondolatait gyűjtenék egybe. Csupa tűz, láng, indulat, düh és lelkesültség.

Aztán rájövök arra, hogy még a kamaszoknak is több eszük van ezeknél a túlértékelt bohócoknál, akik szeretik önmagukat mindenek fölé helyezni, a Naprendszer vagy egyenesen a világegyetem középpontjába. De ne feledjük, tényleg bohócokról van szó, színészekről, akik néhány órán vagy éven át abban a tudatban élnek, amikor fellépnek a színpadra vagy a kamera elé állnak, hogy királyok, amazonok vagy bűnözők, ahogy a szerep kívánja. Lehet hinni ilyen embereknek?

De adjuk át nekik a szót, hadd beszéljenek ők, itt egy csokorra való, tőlük, a kiváltságosaktól, az egyenlőség, a nőelnyomás felszámolása és a feminizmus jegyében! Ezúttal vegyük őket tényleg komolyan! (A nemek közti egyenlőség elősegítése érdekében kizárólag a „gyengébbik”, „szebbik” nemet szólaltatjuk meg!)

Keira Knightley-tól például idén ősszel megtudhattuk, hogy Katalin hercegnének – Vilmos herceg felesége – nem kellett volna a harmadik gyermeke, Lajos születése után néhány órával sminkben és magassarkúban a világ elé állnia. Katalinnak el kellett volna rejtenie a fájdalmát, a szétszakadó, hormonoktól túltengő testét, amelyet a képeken ugyan senki sem látott, kivéve az angol színésznőt.

Egy feministák által megjelentett könyvben írt esszét arról, milyen rossz emlék számára a 2015-ös szülése, és Katalinnak is valami hasonlót kellett átélnie, csak a hercegné erről hallgatott. Azóta azt is megtudhattuk a harminchárom éves csillagtól, hogy megtiltotta a lányának, hogy megnézze A kis hableány és a Hamupipőke című Disney-meséket. Az ok? Hamupipőkét gazdag férfi menti meg, Ariel pedig egy férfi miatt adta fel a hangját. Ó, azok a gaz férfiak, mi mindent meg nem tesz értük egy nő – illetve egy sellő! Szörnyű!

Az izraeli-amerikai Natalie Portman a Harvey Weinstein-ügy kapcsán addig gondolkodott, amíg rádöbbent, hogy minden egyes filmforgatáson zaklatták vagy diszkriminálták. A baj természetesen az, hogy túl kevés a nő a filmek forgatásán, és a rendezők és a producerek nem hallgatják meg őt. Elképesztő, hogy mennyit kell szenvednie egy milliomos színésznek a siker érdekében, és hogy egyes rendezők és producerek úgy gondolják, jobban értenek a filmkészítéshez, mint egy színésznő! Jessica Chastaintől nőnapkor megtudhattuk, hogy mindenkinek feministának kellene lennie, merthogy az a nemek politikai, gazdasági és társadalmi egyenlőségét jelenti. Miért gondol a kelet-európai olvasó ilyen gondolatok olvasásakor az 1989 előtti időszakra? Ki érti ezt! Az elvtársak biztosan.

Lena Dunhamtől – ő annyira azért nem nagy sztár, de az egyenlőség elősegítése érdekében nevezzük őt is annak – megtudhattuk, pontosabban az édesapjától, hogy a fehér férfiak problémát, a heteroszexuális férfiak pedig hatalmas problémát jelentenek. Az amerikai színésznő értelemszerűen büszke az édesapjára, aki ezek szerint önmagát is egy jó nagy problémának tekinti.

Ha ilyen gondot jelentenek a fehér férfiak, különösen a heteroszexuálisak, akkor miért született meg a lánya? Dunhamről érdemes tudni, hogy szívesen jelenik meg a nyilvánosság előtt – a vörös szőnyegen, hol máshol, hiszen egyenlőség van – szőrös hónaljjal.

Pamela Anderson szintén feministának vallja magát, de érdekes módon pálcát tört az ideológia felett, és szerinte a feminizmus már csak arra jó, hogy teljesen megbénítsa a férfiakat. Mi várhat egy ilyen „kritikus hívőre”?

Jennifer Lawrence ugyancsak szereti magát feministaként jellemezni, de a Vörös veréb című filmje népszerűsítése alatt egy túlságosan kivágott, mélyen dekoltált ruhát viselt Londonban. A feminista kommentelők persze kiakadtak, mondván, a férfiak kabátokban állnak, ő meg fagyoskodik. Mire a színésznő kiosztotta a „rajongóit”, ő döntött a ruha mellett, senki sem kényszerítette, és ha történetesen fagyoskodni akar, akkor az is az ő döntése. New Yorkban rátett még egyet a lapátra, itt lényegében szinte az egész meztelen felsőtestét megcsodálhatta mindenki. Milyen hozzáállás ez? Jennifer minden bizonnyal egy jól jövedelmező reklámszerződés miatt viselte a divatmárka ruháit, a milliókat pedig az egyenlőség jegyében szétosztotta a nélkülözők között. Ó, micsoda nő!

A filmcsillagok tehát hisznek az egyenlőségben, ami ugyan nincs, de azért jól hangzik. Hisznek a rendszerszintű nőkkel szembeni elnyomásban és a hasonló szörnyszüleményekben, miközben degeszre keresik magukat. A szegények érdekeit képviselik, akiktől hermetikusan elzárva élnek, és jót vigyorognak a kamerába. Gondolataik és őszinte érzéseik vannak, ezért nem hallani tőlük semmi eredetit, csupán egy őrült eszme hitelveit böfögik vissza. Jól fizetett fakuló csillagok? Nők, férfiak, tényleg nincs különbség. Bohócok lennének, valóban?

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.