Miről árulkodik az osztriga génállománya?
A Crassostrea gigas genomjának feltérképezése olyan gének kincsesbányáját tárja fel, melyek segítenek a puhatestűnek megbirkózni a környezeti stresszel, az ingadozó sótartalomtól és kiszáradástól a baktériumokkal és mérgező fémekkel vívott harcig. Az osztriga az első puhatestű, melynek egész génállományát feltérképezték.
Az adatok fényt vetnek a bolygó egyik legnagyobb állattörzsének - több mint 100 ezer fajjal - biológiájára és evolúciójára. A puhatestűek a világ óceánjaiban élő állatok legnagyobb csoportját alkotják. A C. gigas pedig világszerte a legelterjedtebb osztriga az emberi tányérokon.
Génállománya megközelítőleg 28 ezer gént tartalmaz, ebből 8654-ről hiszik, hogy kifejezetten az osztrigához vagy legalábbis a puhatestűekhez kötődik. 88 gén van alárendelve a hősokknak, amely kifejezett rizikót jelent a puhatestűek számára, mivel életüket az árapályszintek szabályozzák.
Az immunrendszer génjeinek közelebbi vizsgálata a kutatók szerint segíthet felfedni, hogy a csendes-óceáni osztriga nagyrészt miért ellenálló az MSX protozoa parazitával szemben, mely megtizedelte az amerikai osztriga (Crassostrea virginica) egyedszámát a Chesapeake-öbölben. Legszembetűnőbb tulajdonsága a héja, amely kialakulásának módja azonban máig rejtélyt képez. A folyamat megismerése mesterséges "biokerámiák" kifejlesztéséhez vezethet.
Hosszú távon azonban az alapvető biológiát érintő adatok lehetnek a legértékesebbek. Szűrve táplálkozóként az osztrigának nincs más választása, mint lenyelni mindent, ami a vízben van, többek között vírusokat, baktériumokat, üledéket és fémeket. "Emésztőmirigye" aktív immunrendszeri génekkel van tele - legalábbis ezt mutatja a genom első elemzése.
Ezen kívül a génállomány sok mindent elárulhat arról, hogyan élik túl az állatok a változó környezeti feltételeket, amelyekkel minden élőlénynek szembe kell néznie, de kevésnek olyan mértékben, mint az osztrigának. A kagylók elviselhetik a 100 fokos vízhőmérsékletet, de a jegesedést is kibírják. Hetekig életben maradnak víz nélkül, ha hideg körülmények között vannak. Ezen kívül olyan vízben élnek, melynek sóssága hétszeresen is változhat az időjárásnak és évszaknak megfelelően.
Mindez azért lehetséges, mert kitűnően gátolják az "apoptózist", a programozott sejthalált, melynek során egy sejt elpusztítja magát, amint komoly károsodás érte. A programozott sejthalál a biológia egyik fontos kutatási területe, mivel fényt vethet a betegségekre és az öregedésre. A csendes-óceáni osztrigánál 48 gén kódolja az apoptózist gátoló proteineket, az emberi genomban 8.
A génállomány új adatokat szolgáltat a puhatestűek evolúciójáról és azokról a globális melegedés kiváltotta rizikókról, amelyekkel szembe kell nézniük – írja a kínai tudományos akadémia szakembere, Kuofan Csang vezette kutatócsapat.
Az emberi tevékenységek kibocsátotta szén részben az óceánokban nyelődik el, ennélfogva hozzájárul a víztömegek savasságához, amely gyengíti a puhatestűek védelmező kalciumhéját. Ezek az üvegházhatású gázok a globális melegedéshez is hozzájárulnak, mely újabb veszélyt jelent a sekély vízben élő kagylókra.
„A puhatestűek létfontosságú szerepet játszanak a tengeri, édesvízi és szárazföldi ökoszisztémák működésében – írja a Nature-ben megjelent tanulmány. - Komoly hatásuk van az emberekre, elsődlegesen táplálékforrásként, de többek között festékforrásként, dekoratív gyöngyök és héjak révén, paraziták hordozóiként is.”
A korábban részben feltérképezett puhatestű genom a japán gyöngykagylóhoz (Pinctada fucata) tartozik, amelynek vázlatos kódját idén februárban publikálták japán kutatók.
