2015. március 4., 10:15

Mire a leginkább és legkevésbé büszkék a szlovákok?

POZSONY. A Szlovák Tudományos Akadémiai Szociológiai Intézete a Focus közvélemény-kutató ügynökséggel együtt nemrég azt vizsgálta, hogy ki tekinthető „igazi szlováknak“, és mire lehet büszke ez a nemzet. A felmérésből az is kiderült, hogy a szlovákok többsége szerint a nemzeti kisebbségeknek be kellene olvadniuk a többségbe.

Vladimír Krivý szociológus azt állítja: a felmérések során bebizonyosodott, hogy a közhiedelem szerint a szlovák ember fő jellemzője a szlovák nyelv. A válaszadók 64 százaléka ugyanis azt vallotta: aki szlovákul beszél, az a szlovák. A megkérdezettek hozzávetőleg 55 százaléka szerint az önazonosítás a mérvadó, vagyis az a szlovák, aki magát annak tartja.

Míg 2004-ben a felmérésben közreműködők 29 százaléka úgy gondolta, hogy szlováknak lenni egyúttal azt is jelenti, hogy az illető keresztény, 2014-ben ez a szám csökkent: a kereszténységgel már csak az emberek 21 százaléka párosítja a nemzeti hovatartozást.

A szociológusok azt is górcső alá vették, hogy mi tölti el leginkább nemzeti büszkeséggel a szlovákokat. E téren első helyre a szlovákság történelme került, amire a válaszadók 33 százaléka büszke. A szakemberek azonban úgy látják, hogy a szokványos történelmi tudat nem túl fejlett Szlovákiában – a szlovákoknak például gyakran jelent problémát a magyar történelmi eseményekhez való igazodás. A szlovákság legszívesebben a masaryki Csehszlovákia idején történtekre, továbbá az 1944-es szlovák nemzeti felkelésre és az önálló Szlovákia 1993-ban történő megalakulására büszke.

A megkérdezett személyek 32 százalékát a szlovák sportolók sikerei töltik el a legnagyobb büszkeséggel. A rangsor harmadik helyére a szlovák irodalmi és másféle művészeti értékek miatt érzett büszkeség került. Sokan büszkék azonban a szlovák tudományosságra és hadseregre is.

A felmérés során azt is kutatták, hogy a szlovákok mire a legkevésbé büszkék. A közreműködők 42 százaléka úgy véli, hogy az ország szociális biztosításai rendszerére egyáltalán nem lehetnek azok. Ugyancsak nem töltik el őket büszkeséggel Szlovákia gazdasági eredményei és igazságügyi eljárásai sem.

A történelmi események közül legtöbben a zsidók meghurcolását, Csehszlovákia 1968-as orosz megszállását és az 50-es évekre jellemző politikai eljárásokat ítélik el.

A kutatók arra is kiváncsiak voltak, hogy a megkérdezetteknek mi a véleményük a Szlovákiában élő kisebbségekről, illetve arról, hogy inkább tartsák-e meg a saját hagyományaikat, vagy inkább olvadjanak-e be a többségi nemzetbe. Krivý egy riasztó jelenségről is beszámolt: a válaszadók körében egyre többen vannak azok, akik azt gondolják, hogy a kisebbségeknek be kellene olvadniuk a többségi nemzetbe.

A 2004-ből származó számok rámutattak, hogy akkor még a megkérdezett személyek 49 százaléka gondolta azt, hogy a kisebbségeknek meg kell őrizniük a saját hagyományaikat, ám tíz évvel később ezeknek a polgároknak a száma 5 százalékkal csökkent. Míg 2004-ben az emberek 30 százaléka hitte azt, hogy a kisebbségeket asszimilálni kellene, tavaly már a 45,5 százalékuk vallotta ugyanezt.

Megosztás