Mindenszentek vs. halloween
Elárasztották a közösségi hálót a kelta mitologikus kultúrkörre visszavezethető halloweenhez kötődő írások, fotók, valamint viták arról, vajon beilleszthető e ez az egyre népszerűbb, viccesnek tűnő rémisztgetés a közép-európai katolikus keresztény világ mindenszentek ünnepébe.
A halloween megülésének, a rémisztő bulik elterjedésének szokása közel egy évtizede kezdett nagyobb méreteket ölteni hazánk fiataljainak körében, mára elmondható, hogy egy roppant divatos jelenséggé vált a teljesen más alapokra épülő ünnepkör leutánzása.
Sokan úgy vélik egy amerikai szokás robbant bele tiszteletlenül, ijesztően és hangosan a csendes és békés mindenszenteki és halottak napi megemlékezéssorozatba, kevesen vannak tisztában azzal, hogy a halloween nem amerikai keltezésű, hanem az angolszász kultúrkörből származó, a kelta mitológiára visszavezethető attitűd. Mások úgy vélik a divatosan vérző, átharapott torok, a fejből kiálló balta vagy olló, esetlegesen a sok sebből vérző, szétmarcangolt arc és hullafehér vagy mélyfekete buliviselet jól megfér a keresztény mindenszentek mellett, hiszen mi rossz van azon, ha egyik éjjel egymást rémisztgetve, hörögve-röhögve szórakozunk, miközben rágcsáljuk az ujjpercekre, vagy szemgolyókra hasonlító, vérimitációtól csepegő műételeket, másnap meg gyászba borulva, ünneplőbe öltözve, tisztességes formánkat felöltve ballagunk csendben a temető halk és illatos sötétjében, hogy szótlanul és kedves szívvel emlékezzünk.
Egy harmadik csoportban pedig felmerül a kérdés, mennyire torzítja a gyermekeink világát, ha a felnőttek normálisnak és viccesnek tartják azt, ha vágott sebekből vér folyik, a fejekből kiáll egy balta, és ezt jóízűen posztolják is a világhálón.
Halloween éjszakája október 31-re esik. A régiek úgy hitték, hogy ezen az éjszakán elvékonyodik a határ az élők és holtak világa között. Ezért, hogy megvédjék magukat az ártó szellemektől, ijesztő jelmezekbe bújtak, és rémisztő arcú töklámpásokat faragtak, amikbe egész este égő gyertyát helyeztek.
A megreformált keresztyény egyházaknak is ünnepe van ezen a napon. Luther Márton 1517. október 31-én szegezte ki a wittenbergi várkapura 95 tézisből álló vitairatát, amellyel lángba borította az egész világot és alapjaiban változtatta meg a világ- és egyháztörténelmet. A mindenszentek ünnepe a katolikus keresztény egyház saját ünnepe, november elsején tartják, míg november másodika a halottak napja. Mindenszentek napján a megdicsőült lelkekről emlékeznek meg, a halottak napját viszont azoknak a lelkeknek szentelik, akik hitük szerint még a tisztítótűzben szenvednek, vagyis ez „a szenvedő egyház ünnepe”.
A hivatalos álláspont szerint a katolikus keresztény egyház korántsem tartja mókásnak vagy megférhetőnek a halloween-i szokásokat.
„A halloween egy animista, druida kultúrából született, amelyben a vallási alapokat a szellemvilágra helyezték rá, nem pedig egy kinyilatkoztatásra. A kereszténységben viszont az üdvösség a kinyilatkoztatásból származik. A két dolog tehát nehezen összeegyeztethető“ – magyarázza portálunknak Nagy Péter, Felsőszeli plébániai kormányzó, majd hozzáteszi a mai világunkra ennek a „fertőzésnek“ terjedése a jellemző, az emberek lelkében háttérbe szorul az Istennel való személyes kapcsolat.
Nyilván az emberek többsége nem gondol bele mélyebben a halloweeni kultúrkör veszélyeibe, inkább egy szórakoztató dolognak tartja. A téma érzékeny kérdéseket boncolgat, a halloweenezők nagy többsége azonnal önvédő pozícióba helyezkedik, a keresztény szokások őrei pedig abszolút elutasítják az ártó szellemek és rémisztő töklámpások ünnepét.
Nagy Péter atya szerint a mai világ egyik legnagyobb problémája a felszínesség, amit a komersz fogyasztói szokások ki is használnak. Rendkívül ártatlannak és aranyosnak tűnnek például az iskolák és óvodák tökfaragó délutánjai, de figyelni kellene annak interpretálására, hogy a tökfaragás egy egyszerű öröm, egy játék, amelyet a természet adott számunkra és nem összekötni a pogány kultúrával.
