Minden szempontból az anyanyelvi óvoda és iskola a legjobb választás

- Ezekben a hetekben sok szülőben felmerül a kérdés: milyen szempontok alapján válasszon megfelelő alapiskolát gyermekének. Elsősorban az intézmény tanítási nyelve, jó híre, lakhelyhez való közelsége... befolyásolja-e a helyes iskolaválasztást?

- Nincsenek könnyű helyzetben a szülők, hiszen ilyenkor a sok szempont között nem nehéz elveszni, a prioritások felállítása pedig nem mindig tűnik könnyű feladatnak. A lényeg, hogy a gyermek szempontjait tartsuk szem előtt, hogy az ő számára hosszú távon mi a legmegfelelőbb.Természetesen kiemelkedő szempont az oktatási intézmény tanítási nyelve, hogy a gyermek anyanyelvével azonos tanítású nyelvű intézményt válasszunk. Abszolút fontos emellett a praktikusság kérdése is, hogy mennyire könnyen megközelíthető az iskola a lakhelytől, hogy könnyű legyen szervezni a család életét, hiszen az minden nap befolyásolja a reggeli kelés időpontját, és nyilván az utazás idejét reggel és délután is bele kell számítani a napirendbe. Fontos felhívni azonban a szülők figyelmét arra is, hogy a fenti szempontok nem elhanyagolható volta mellett a döntésbe érdemes bevonni azt a lényeges tényt is, hogy milyen a gyermek személyisége és milyen tanító illik hozzá. Van, akinek a kicsit katonásabb, szigorúbb hozzáállás a testreszabott, másokra viszont inkább a „tyúkanyósabb“ tanító tudna hatni, az ő vezetése biztosítaná a megfelelő közeget az ismeretek elsajátításához. A szülő nyilván ismeri gyermeke személyiségét, meg tudja állapítani, hogy mi lenne számára testhezálló. Amennyiben esetleg bizonytalan, érdemes az óvónőkkel konzultálni, ők mit tapasztaltak, csoporthelyzetben mik azok a módszerek, melyek leginkább hatnak a gyermekre.

- Sok szülő aggódik, mi lesz a gyermekével az iskolában: be tud-e majd illeszkedni a közösségbe, meg tud-e felelni az elvárásoknak, milyen teljesítményt nyújt, hogyan viselkedik... Hogyan viszonyuljunk helyesen az iskolakezdő gyermekhez?

- Gyakran már az óvodában megjelennek a szülőkben az aggodalmak, hogy vajon csemetéjük jól fog-e teljesíteni az iskolában, ezzel azonban kimondatlanul is átadják szorongásukat gyermeküknek.

Ilyenkor előjönnek a szülők saját iskolás élményei, emlékei, esetleg a gyermek nagyobb testvérével kapcsolatos iskolakezdési tapasztalatok, mindezekhez fűződő érzések, félelmek. Szerencsés, ha ezeket a szülő tisztázza magában, és nem adja át a gyermeknek. Érdemes kerülni a sokszor viccnek szánt megjegyzéseket, hogy „vége a jó dolgodnak, a gondtalanságnak“, mert ezzel akarva-akaratlanul el tudjuk venni a gyermek kedvét az iskolától. Beszélgessünk sokat arról, hogy mi fog történni az iskolában, hogy sok érdekes dolgot fog tanulni, lesznek szünetek, amikor pihenhet, játszhat. Kedvcsinálóként alakítsuk ki a tanulósarkát, ahol saját íróasztala van, fiók, polc, ahová elhelyezheti füzeteit, könyveit. Válasszuk ki együtt az iskolatáskát, tolltartót, a különféle kis eszközöket, melyekre majd szüksége lesz.

Iskolakezdéskor pedig nagyon fontos a megfelelő napirend betartása, hogy időben ágyba kerüljön a gyermek, ugyanis a fáradtság figyelmi problémákat okozhat. Iskolából hazaérve pedig ne az legyen az első kérdésünk, hogy hányast kapott, ügyes volt-e, hanem, hogy hogyan érezte magát aznap, milyen jó esetleg rossz dolog történt vele. Beszélgessünk, meséltessük az élményeket, valódi figyelemmel, érdeklődéssel és örömmel hallgassuk a beszámolóját, ne a telefon vagy számítógép mögül időnként feltekintve és hümmögve! Az is lényeges, hogy ne gyakoroltassuk túl a gyermeket – ez a szülő-gyermek kapcsolat rovására is mehet –, és ne csináljunk rivalizálási kérdést abból, hogy hol tart a többiekhez képest. Legyen megfelelő idő a mozgásra (!), játszásra – nem a telefon és a számítógép használatára – és a kikapcsolódásra.

- A szülők a hat év körüli gyermeküknél már figyelembe vegyék-e, hogy milyen sportokhoz vagy művészeti ágakhoz vonzódik, vagy az ilyen jellegű képességeik, készségeik csak később bontakoznak ki, tehát fölösleges azt mérlegelni, hogy  melyik iskolában hódolhatnak leginkább a kedvteléseiknek?

- Érdemes figyelembe venni ezt a szempontot is, ám lényeges az is, hogy a szülők ebben legyenek rugalmasak, többféle dolgot is kipróbálhasson a gyermek. Ez ugyanis segít neki abban, hogy ráleljen saját útjára, mi az, amit szívesen csinál, mihez van kedve. Gyakran előfordul az, hogy a szülők – kimondatlanul is – azt szeretnék, saját be nem teljesített vágyaikat a gyermekük valósítsa meg. Minden esetben tehát a gyermek érdeklődését és teherbírását is figyelembe kell venni. Természetesen amennyiben nála kifejezetten tehetség mutatkozik bármilyen területen, minél előbb érdemes lehetőséget biztosítani annak kibontakozásához. Nem érdemes azonban az iskolakezdő gyermeket sok külön órával leterhelni, nehogy túlhajszolttá tegyük. Az iskolakezdés önmagában is fizikai és pszichés megterhelést jelent, és nem attól lesz majd sikeres az életben, hogy az élete már egész kicsi kora óta minél inkább be van táblázva, hanem ha teljes értékű gyermek lehet.

- Hogyan érdemes felállítani a gyermekekkel szembeni elvárásokat? Vannak olyan családok, ahol nagyon fontos a teljesítmény – elsődleges szempont az, hogy jó tanuló legyen a gyermek, csak a tiszta egyes bizonyítvány az elfogadható. Vannak azonban olyanok is, akiket egyáltalán nem foglalkoztat, hogy hogyan teljesít gyermekük...

- Akik felé túl nagy elvárással vannak szülei, azt tanulják meg, hogy akkor vannak elfogadva, ha állandóan jól teljesítenek. Ha csak a jó jegy az elfogadható, ez esetben azt közvetítjük kimondatlanul is a gyermek felé, hogy nem hibázhat. Az pedig nagyon sok szorongást eredményezhet, ha valaki nem engedi meg sem magának, sem másnak a hibázás lehetőségét. Érdemes átgondolni, hogy mi hogy vagyunk a teljesítménnyel, sokat várunk-e magunktól, másoktól, hiszen esetleges saját maximalizmusunkat szavak nélkül is – mintakövetés által – átadjuk a gyermeknek. Hiába mondjuk, hogy nem baj, ha nem egyest kapott, ha metakommunikációnkból érezhető a csalódás. Ellenben ha a szülők felől nincs elvárás, nincs cél és motiváció, akkor a gyermek nem kap kellő ösztönzést arra, hogy a benne rejlő képességeket kibontakoztassa és fejlődjön. Ez tehát ugyanúgy rossz irányba vezet, mint a túlzott elvárás. Nyilván egyik véglet sem szerencsés.

- Mit tehet a szülő, ha az iskolakezdő gyermeket kudarc éri az iskolában, ami őt nagyon elkeseríti?

- Nagyon fontos, hogy mi magunk hogyan kezeljük a kudarcot: kétségbeesünk, félünk tőle vagy el tudjuk fogadni, állunk elébe. Nem az a cél, hogy elkerülje a gyermek a kudarcot az életben, esetleg túlóvásunkkal megvédjük őt mindenáron az őt erő kudarcoktól. Ezt  egyébként sem lehet, ám ha mégis ezt tesszük, megfosztjuk őt annak a lehetőségétől, hogy megtanuljon a nehézségekkel szembenézni és azokkal megküzdeni. A cél az, hogy megtanulja ezeket a helyzeteket helyén kezelni. Érdemes erről beszélgetni, biztos előfordul majd, hogy esetleg nem olyan eredményt ér el, amilyet szeretne, de ez természetes, nem baj, attól még ugyanúgy szeretik őt és értékes. A legszerencsésebb, ha azt tudjuk képviselni a gyermek felé, hogy a kudarc a tanulási folyamat része, ami lehetőséget nyújt arra, hogy levonjuk a következtetéseket és tanuljunk belőle. 

- Olyan szülőkkel is beszélgettem, akik szégyenkeztek amiatt, hogy a szakember halasztást javasolt a gyermeküknek. Sőt, az oktatási törvény értelmében lehetőség van január 31-ig kivenni az alapiskolából a hatéves gyermeket, aki utólagos halasztást kaphat. A szégyenkezőket milyen érvekkel győzné meg arról, hogy a halasztás a gyermekeik érdekeiket szolgálja?

- Inkább megkérdezném tőlük azt, hogy mit szeretnének, hogyan alakuljon gyermekük iskolai „karrierje“. Ugyanis ha egy gyermek nem iskolaéretten kerül iskolába, egész élete megpecsételődhet. Gondolom azt könnyű belátni, hogy ha számításba vesszük ennek a hosszú távú következményeit, akkor nem azon a plusz vagy mínusz egy éven fog múlni. Egy iskolaérett gyermek tudja késleltetni szükségleteit, képes a tartós figyelemre, elfogadja a felnőtt irányítását, érdeklődik a feladatok iránt, tud alkalmazkodni és még sorolhatnám. Összességében intellektuálisan, testileg, lelkileg és szociálisan is érettnek kell lennie, hiszen teljesen más elvárások fognak felé érkezni, mint az óvodában. Ahhoz, hogy ezeket az akadályokat minél könnyebben vegye, bizony meg kell, hogy érjen erre a feladatra. A gyermekek érési folyamata és tempója pedig teljesen eltérő mintázatot mutat, tehát nem jó vagy rossz, hanem egyéni. Amennyiben nem iskolaéretten kezdi valaki tanulmányait, beilleszkedési és tanulási problémák merülhetnek fel – nehézséget jelenthet az írás, olvasás, számolás megtanulása –, szorongás, visszahúzódás, félelmek, magatartásprobléma, esetleg agresszió jelenhet meg. Márpedig nagyon fontos, hogy a gyermek szeressen iskolába járni, jól érezze magát és sikereket tudjon megélni. Ez a záloga annak, hogy felnőtt korára kompetens személynek érezze magát, ne pedig a kisebbrendűség érzésével küzdjön.

- Akadnak olyan szülők, akik a gyermekükkel úgy próbálják elsajátíttatni az anya- és államnyelvet, hogy előbb szlovák óvodába, majd magyar iskolába vagy fordítva íratja be őt. Ön szerint ez hatékony nyelvtanulási módszer vagy inkább visszafogó lépés?

- Mindenképpen az anyanyelv az elsődleges nyelv, ami azt jelenti, hogy a gyermek az anyanyelvén beszél, gondolkodik, érez, így lép kapcsolatba környezetével és saját belső világával. Elsősorban az anyanyelvi struktúra kell, hogy rögzüljön, ez történik az óvodás korban, és jó, ha ez stabil alapokra épül. Erre lehet majd később ráépíteni a többi nyelvet. Ha több nyelv beépítése túl korán történik meg, rongálhatja az anyanyelvi struktúrát, ez pedig jelentősen megnehezítheti a későbbi iskolai tanulmányokat. Tehát az anyanyelvi óvoda és anyanyelvi iskola a legjobb választás nyelvi, identitásbeli, pszichés és szociális szempontból is.