Miklós László: mielőbb lépni kell a vereknyei mérgező hulladéklerakat ügyében

Környezetvédelmi miniszterként volt-e önnek tudomása arról, hogy 1966-1979 között öntött acélhordókban az akkori J. Dimitrov Vegyi Üzemből a Kis-Duna Pozsony Vereknye (Vrakuòa) és Főrév (Prievoz) városrészeinek határán levő kiszáradt ágába szállították át a mérgező hulladékokat? Megítélése szerint valóban van okunk félteni Csallóköz legértékesebb kincsét, az ivóvízkészletünket?

1998 és 2006 között álltam a környezetvédelmi tárca élén, de csak később, közvetett hírekből értesültem a Vereknyén történtekről. A közelmúltban egyre gyakrabban hallani arról, hogy a lerakodóhelyet besorolták a veszélyes lerakatok közé, s az illetékes tárca azt tervezi, hogy prioritásként kezeli majd ezt a problémát. Egyetértek azokkal, akik a Csallóköz ivóvízkészletének a veszélyeztetéséről beszélnek, mert Vereknyén állítólag klasszikus, nem valamiféle speciális kommunális lerakat készült, s mi tagadás, azt a szakemberek hagyományos lerakatként sem tartják különösképpen jónak. Ezért a vonatkozó előírások betartásával már régen megfelelő megoldást kellett volna találni a probléma orvoslására. Ez a ráhordás semmiképp sem nevezhető okos megoldásnak – nem is tudom, hogy az milyen döntés alapján történt.

Szakemberek szerint kétféle megoldás létezik: a vereknyei lerakat aktív vagy passzív megsemmisítése. Az aktív azt jelenti, hogy felnyitnák a lerakatot, és szigorú biztonsági intézkedések közepette azt kiásnák, illetve négy-öt év leforgása alatt teljesen megsemmisítenék. Azután az anyagokat vagy egy új lerakatban szigorú módszert alkalmazva új csomagolásokban tartósítanák, vagy azokat speciális szemétégetőkben elégetnék. A környezetvédelmi tárca inkább a passzív szanáció, azaz a kapszulamódszer híve. Ez azt jelenti, hogy az egész lerakat köré egy föld alatti, áthatolhatatlan, 20 méter mély falat építenének betonból vagy bentonitból, 2050 méternyi hosszúságban. Ön szerint melyik lenne a hatékonyabb, előnyösebb megoldás?

Én az aktív megsemmisítési módszert tartanám megfelelőnek. Mostanában kezd divatba jönni, hogy a régi hulladék-lerakatokat szétszedik, tartalmukat valamiképp hasznosítják. Mivel ezek a lerakatok kevert – ez esetben 440-féle – hulladékot, valamint földet és humuszos anyagot is tartalmaznak, ami mezőgazdasági célra nem használható fel, ezért nagyon munkaigényes a felnyitásuk és a korszerű hulladékégetőkben történő megsemmisítésük. Az utóbbi időben sok helyen az újfajta hőkezeléses módszert is előszeretettel alkalmazzák: nagy hőfokon bármit, akár a földet is el tudják égetni. Hozzátenném: ez a módszer nagyon drága. Jó megoldásnak tartanám, hogy a jelenleg szeparált hulladékokat hőenergiává alakítsák át.

Előzetes számítások szerint a lerakat aktív, illetve passzív megsemmisítése legalább 120 illetve 20 millió euróba kerülne. Ilyen célra igényelhető-e uniós támogatás? Nyújthat-e ön valamiféle tanácsot a vereknyei hulladéklerakat likvidálása és annak finanszírozása kapcsán Solymos László környezetvédelmi miniszternek?

A régi környezeti terhelések megszüntetésére a vonatkozó környezetvédelmi programból igényelhető uniós támogatás. Félhivatalosan mondom: a vereknyei lerakat a közeljövőben prioritást fog élvezni, s annak likvidálására valószínűleg uniós pénzeszközöket is lehetne szerezni. Sokan azonban túlértékelik az én tanácsadói szerepemet. Én elsősorban külső tanácsadó vagyok, tehát nem ülök benn a minisztériumban. Csupán olyan konkrét dolgokkal foglalkozom, amelyekkel Solymos miniszter úr megbíz, illetve amely kérdések kapcsán igényli a szakmai észrevételeimet, tanácsaimat. A tárca valamennyi belső ügyébe sem látok bele. A kormányalakítástól kezdve mindmáig a kabinet programnyilatkozata környezetvédelmi fejezetének részletes kidolgozásába kapcsolódtam be, tehát egyes tételeinek az „aprópénzre váltásával“ foglalkoztam. Nos, annak kapcsán is megjelentek a régi környezeti terhelések megoldására irányuló törekvések, illetve az uniós támogatások e célra történő igénylése.  

Az aktív szanálás kapcsán felmerült a lehetőség, hogy a hulladéklerakatot a korszerű bécsi szemétégetőben semmisítenék meg, ami azonban kiválthatná az ottani környezetvédő aktivisták tiltakozását. Vajon képesek lennének-e megakadályozni a vereknyei hulladék ottani elégetését, vagy mindenképpen az illetékes hatóságok engedélye bizonyulna döntő jelentőségűnek?

Tudom, hogy a köznyelv a szemétégető kifejezést használja, ami azonban a mai modern „égetőkre“ már nem túl helyes kifejezés. Klasszikus hulladékégető szlovákiai viszonylatban is már csak Kassán és Pozsonyban működik, de már azokban is hőt termelnek ki a megsemmisítendő hulladékokból. A jelenkori újabb hőkezeléses technológiák arra irányulnak, hogy a lehető legtöbb hőt termeljék ki a hulladék, vagyis az alternatív energiabázis hasznosítása kapcsán. Régebben a hagyományos égetés kapcsán a helyi lakosok okkal tartottak a melléktermékektől, de napjainkban már ez a módszer kevésbé veszélyes. Ez a folyamat majd mindenképpen környezeti hatástanulmány alá esik, tehát a hatástanulmányból adódó kötelezettségek mindenképpen fennállnak és részletes vizsgálatra szorulnak. Ez felettébb érvényes a határokon átnyúló hulladék megítélése esetében. Ez esetben vélhetően be kell majd jelenteni a környezetvédelmi hatóságnak is, hogy mit terveznek, s az majd határon átnyúló vizsgálat alá is fog esni. Természetesen, mindezek ellenére elképzelhető, hogy környezetvédő aktivisták majd tüntetnek, de a megszabott eljárási folyamatok betartásán van a hangsúly, s ez ügyben mindenképpen a hatóságok mondanák ki a végső szót. 

Miközben az említett hulladéklerakat felszámolásában érintett csallóközi lakosság az ivóvizet félti, de sokan tartanak egy esetleges evakuálástól is, úgy tűnik, hogy immár a 24. órában mielőbbi hatékony lépésekre lenne szükség a hatalmas méretű ökológiai katasztrófa megelőzése érdekében... 

Kijelenthető, hogy a jelenlegi állapot a vereknyeihez hasonló nagy, ártalmas lerakatok esetében nem nevezhető jónak. Ezért bármilyen kezelési módszer csak jobb lehet, mint ezen állapot további tartósítása. A jelenleg alkalmazható feldolgozási technológiák csak biztonságosabbak lehetnek, mint a 20-30 évvel ezelőtt ellenőrzés nélkül végzett hulladék-raktározások, illetve ezen lerakatok változatlan formájukban való további meghagyása. Azokkal értek egyet, akik azt hangoztatják: az illetékes szakemberek széleskörű bevonásával, a szükséges uniós pénzek igénylésével mielőbb lépni kell a vereknyei mérgező hulladéklerakat ügyében! Ez ugyanis mindannyiunk közös érdeke.