Mi áll a Google közel milliárdos büntetésének hátterében?
Közel 900 millió eurós bírságot szabott ki az Európai Bizottság a Google-re a digitális piacokról szóló jogszabály, a DMA megsértése miatt. A döntés nem csupán egy újabb fejezet a techóriások és az európai szabályozók lassan évtizedes küzdelmében, hanem egy rendkívül érzékeny geopolitikai és világgazdasági pillanatban érkezett üzenet is. A Bizottság határozata rávilágít arra, hogy Brüsszel a gyakorlatban is hajlandó érvényt szerezni az új digitális játékszabályoknak, és kész megkérdőjelezni azokat az üzleti modelleket, amelyek az elmúlt húsz évben a Szilícium-völgy dominanciáját biztosították.
Az európai hatóságok előszeretettel kommunikálják a százmilliós büntetéseket elrettentő erejű csapásként, de az Alphabet, a Google anyavállalata számára ez az összeg gazdasági értelemben alig értelmezhető.
A cégcsoport éves bevételeinek és profitjának tükrében a kiszabott mintegy 890 millió euró egy olyan tétel, amelyet a vállalat néhány nap leforgása alatt kitermel. A Szilícium-völgy óriásai az elmúlt évtizedben tökélyre fejlesztették azt a modellt, amelyben a hatósági bírságokat egyszerűen az üzletmenet elkerülhetetlen velejárójaként, egyfajta „európai működési adóként” könyvelik el.
A cég nem fogja alapjaiban megváltoztatni a legjövedelmezőbb üzleti modelljeit. Legfeljebb a jogi osztályuk talál új kiskapukat, a mérnökök pedig némileg átszabják az európai piacra szánt felületek dizájnját, hogy kipipálhassák a bürokratikus elvárásokat.
A történet legnagyobb vesztese paradox módon éppen az az európai fogyasztó lehet, akit az Európai Bizottság annyira védeni próbál. A digitális piacokról szóló jogszabály (DMA) merev kikényszerítése a gyakorlatban sokszor nem egy szabadabb és jobb internetet, hanem egy egyre bürokratikusabb, frusztrálóbb felhasználói élményt eredményez. Látjuk ezt a sokszor átláthatatlan és idegesítő süti-hozzájárulások napi szintű kattintgatásakor is.
A Google szolgáltatásainak hatósági szétválasztásával a felhasználók pont azt veszíthetik el, ami miatt eredetileg ezen platformok mellett döntöttek: a zökkenőmentes, gyors integrációt.
Ha a keresőből nem lehet egyetlen kattintással, vizuálisan kiemelve megnyitni a térképet, vagy ha a repülőjegyek és szállások összehasonlítása több lépcsőt, bosszantó felugró ablakokat és külső oldalakra való kényszerű navigálást igényel, az nem a választás szabadságát hozza el, hanem a mindennapi hatékonyságot rombolja.
Szabályozó nagyhatalom valós ipar nélkül
Az Európai Unió stratégiájának legkritikusabb pontja az a téveszme, hogy jogszabályi kötetekkel lehet globális technológiai piacot nyerni. Brüsszel büszkén viseli a világ „vezető digitális szabályozója” címet, ám ez sovány vigasz egy olyan korban, amikor a kontinensnek nincsenek az amerikai vagy ázsiai versenytársakkal egy súlycsoportban lévő technológiai bajnokai.
A Google Play áruház megnyitásával és a kereső algoritmusainak külső nyomásra történő átalakításával Európa nem a helyi innovatív kkv-k és startupok számára teremt érdemi esélyt. A lépés haszonélvezői sokkal inkább más, tőkeerős amerikai vagy kínai óriásvállalatok – például az Epic Games vagy a Microsoft –, amelyek évtizedek óta várnak arra, hogy a hatóságok meggyengítsék a piacvezetőt. A háború valójában tengerentúli cégek között zajlik a profit újraosztásáért, csupán a csatateret hívják Európának.
Geopolitikai orosz rulett
Mindezt egy olyan időszakban teszi az Unió, amikor a globális kereskedelmi feszültségek amúgy is pattanásig feszültek. A washingtoni adminisztráció köztudottan rendkívül érzékeny a nemzeti büszkeséget és az amerikai gazdasági dominanciát megtestesítő technológiai cégeit érő külföldi támadásokra. Az EU gyakorlatilag egy irreális csatát vív: egy olyan szektorban próbál erőt demonstrálni, ahol strukturálisan gyenge, cserébe viszont komoly kockára teszi a hagyományos, jól működő iparágait.
A Google megregulázására válaszul érkező esetleges amerikai védővámok az európai autóipart, a gépgyártást vagy az agráriumot sokkal drámaibban érinthetik, mint amennyire a techóriás valaha is megérzi a brüsszeli büntetést.
Így ez a hangzatos, politikai sikerként eladott trösztellenes intézkedés a nap végén súlyos reálgazdasági károkat és bizonytalanságot okozhat azoknak az európai, s köztük a hazai termelő és szolgáltató vállalkozásoknak, amelyek a stabilitásban lennének érdekeltek.
