2018. augusztus 25., 10:44

Mérhető-e a sakkozók játékereje? 115 éve született Élő Árpád Imre fizikus és sakkozó, az Élő pontrendszer megalkotója - VIDEÓ

A sakk – más táblajátékok, mint a go vagy a dámajáték –, valamint a bridzs mellett a szellemi sportok közé tartozik. Története Indiában kezdődött valamikor az i. sz. 4-5. században. Európába arab közvetítéssel jutott el, és mai formája is itt alakult ki a 16. században, azóta csupán kisebb-nagyobb módosításokon ment át.

sakk-keszlet.jpg
Médialapozó
Fotó: Archívum
Az első sakktankönyvet a spanyol Ruy López de Segura adta ki 1561-ben, 1575-ben pedig Madridban, a királyi udvarban megrendezték az első sakkversenyt is. A 18. században a sakkjáték központja Párizs lett és ebből a korból név szerint is ismerünk több kiváló sakkozót, közöttük François-André Philidor (1726-1795) volt a legjelentősebb, aki sikereit annak is köszönhette, hogy felismerte a gyalogok lehetőségeit a játszmában. Az utána következő korszak legnagyobb sakkozója az ugyancsak francia Louis-Charles Mahé de La Bourdonnais (1795-1840) volt, akit az első nem hivatalos világbajnoknak is tekintenek, hiszen nemcsak a párizsi Café de la Régence-ben rendszeresen asztalhoz ülő sakkozókat verte meg, hanem a brit mestereket is. Az angol Alexander McDonnel ellen vívott játszmasorozatát, amelyben 45 partit megnyert, 27-et elveszített, 13 pedig döntetlenül végződött, tekintik az első világbajnoki páros mérkőzésnek. Akkoriban már ismerték a játszmák lejegyzésének módját, így a világhálón is megtalálhatjuk ezeket a partikat, sőt ha kedvünk támad, akár ismét lejátszhatjuk őket.

Ugyanakkor joggal felvetődik a kérdés, hogyan lehetne objektív módon megmérni egy-egy sakkozó játékerejét? Sokáig a különböző versenyeken elért eredmények, helyezések alapján próbálták rangsorolni a játékosokat és általában azok szerepeltek a legelőkelőbb helyeken, akik a legtöbb pontot szerezték a megmérettetések során. Természetesen a sakkozók nagyjából tisztában voltak vele, hogy kik a legjobbak, és ezért arra törekedtek, hogy őket győzzék le vagy legalább kényszerítsék szorosabb mérkőzésre. Az elmúlt 150 év legismertebb sakkozói között persze nemcsak világbajnokokat találunk, hanem olyanokat is, akik szép játszmákat alkottak és időnként egy-egy tornán legyőzték a világbajnokokat is, csak éppen a világbajnoki címért folyó páros mérkőzéseken nem sikerült elfoglalniuk a trónt.

Maróczy Géza világhírű magyar sakkozó szimultánt játszik
Fotó: Archívum
Maróczy Géza világhírű magyar sakkozó szimultánt játszik

A múlt század 50-es éveiben vetődött föl komolyabban az a gondolat, hogy a megítéléstől független statisztikai módszerek alapján próbálják meg rangsorolni az egyes versenyzőket. Minden játékosnak van egy, a játékerejét kifejező változója, amely aszerint módosul, hogy milyen ellenféllel játszik és ellene milyen eredményt ér el. Egy gyengébb sakkozó sokkal több pontot szerezhet, ha egy nálánál erősebb játékerejű sakkozót győz le vagy döntetlent ér el ellene, viszont ha egy gyengébb játékerőt képviselő játékos fölött diadalmaskodik, akkor jóval kevesebb pontot kap, viszont ha vereséget szenved tőle, sok pontot veszíthet. Ha azonban mindezt sok-sok játszmára vetítjük ki, akkor ez a játékerő-változó csak mérsékelten módosul, hiszen az adott játékos egyszer jobban, másszor gyengébben teljesíthet.

Az imént nagy vonalakban felvázolt statisztikai pontszámítási rendszer kidolgozója egy magyar származású, Amerikában élt fizikus és versenysakkozó, Élő Árpád Imre volt. 115 éve, 1903. augusztus 25-én látta meg a napvilágot a Pápától 15 km-re nyugatra fekvő Egyházaskeszőn. Tízéves korában családjával kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1926-ban a Chicagói Egyetemen fizikusi oklevelet szerzett, majd a millwaukee-i Marqutte Egyetemen elméleti fizikát oktatott és később egyetemi tanári címet is szerzett. 10 éves korában tanult meg sakkozni és az 1930-as évektől kezdve már versenyszerűen sakkozott, 1935 és 1965 között kilenc alkalommal lett Wisconsin állam sakkbajnoka. 1935–1937-ben az Egyesült Államok Sakkszövetségének az elnöke volt, majd 1939-ben egyik alapítója lett az USA egyik újabb sakkszövetségének, az USCF-nek.

Élő Árpád (balra) és Fred Cramer, a FIDE alelnöke
Fotó: AP
Élő Árpád (balra) és Fred Cramer, a FIDE alelnöke
 

Nem tartozott ugyan az élvonalbeli sakkozók közé, de világhírűvé tette őt a róla elnevezett pontszámítási rendszer, amelyet a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE 1970-ben vezetett be hivatalosan, de előtte már az Egyesült Államokban sikerrel alkalmazták. Élő Árpádot 1970-ben megválasztották a FIDE Minősítő Bizottsága elnökévé. Ezt a tisztséget 12 éven át betöltötte, de hajlott korára való tekintettel 1982-ben lemondott. 1978-ban könyvet írt az általa kialakított pontrendszerről The Rating of Chessplayers, Past and Present (A sakkozók értékelés a múltban és a jelenben) címmel. Az Élő-pontokat ma általánosan használják a versenyzők játékerejének jellemzésére, noha állítólag Élő Árpád is tisztában volt ennek a rendszernek néhány fogyatékosságával. A 2000-es évektől kezdve többen is megpróbálkoztak egy még pontosabb rendszer kidolgozásával és bár továbbra is Élő-pontoknak (vagy nem magyar nyelvterületen Elo) nevezik a játékosok neve mellett feltüntetett számértéket, de a számítás módja némileg különbözik az eredetileg Élő Árpád által javasolt módszertől.

A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy volt egy másik magyar sakkozó is, aki az 1950-es években kidolgozott egy rendszert. Ő Borlóy Androvitzky Károly (1922-2000) volt, és a versenysakk mellett zenével és versírással is foglalkozott. Mint az egyik róla szóló cikk megállapítja, a Magyar Sakkszövetséghez benyújtott javaslatát kezdetben lelkesen üdvözölték, később azonban elfektették és a szélesebb közvélemény csak évekkel halála után szerzett tudomást róla.
 Kik a legerősebb sakkozók?

 Az Élő-pontok alapján minden esztendőben nyilvánosságra hoznak egy rangsort, amely nagyjából megmutatja, hogy az adott időszakban kik azok a játékosok, akik a legelőkelőbb helyeket foglalják el. A legalacsonyabb Élő-pontszám 1000, ezt a kezdő versenyzők kapják, de a nemzetközi versenyeken általában 2000-nél alacsonyabb pontszámú játékosok csak ritkán szerepelnek, többnyire olyan országok versenyzői, ahol a sakknak nincsenek nagyobb hagyományai, de beneveznek a sakkolimpiákra, ahol törvényszerűen szembekerülnek jóval nagyobb játékerőt képviselő ellenfelekkel.

A 2200 Élő-ponttal rendelkező sakkozók már mesterjelölteknek számítanak, mivel ez a minimális értéke a cím odaítélésének. A világon kb. 20 ezer versenyzőnek van ennél több Élő-pontja, de ahogy egyre haladunk a magasabb pontszámok felé, ez a szám rohamosan csökken. A 2400-2499 Élő-pontszámú kategóriában kb. 2000 versenyző szerepel, ők már nemzetközi mesterek vagy akár nagymesterek is lehetnek. A 2500–2599 Élő-pontszámúak száma mintegy 580-ra tehető, ők szinte kivétel nélkül nemzetközi nagymesterek és már igazán komoly játékerőt képviselnek. A 2600-2699 közötti tartományban csak 125 játékos található, a 2700-es tartományban pedig alig 40-en. Manapság csupán néhány sakkozónak van 2800-nál több pontja, köztük a jelenlegi világbajnoknak, a norvég Sven Magnus Carlsennek legmagasabb az Élő-pontszáma, 2016 decemberében 2840 volt, de 2014-ben elérte a 2882-t, amely minden idők legmagasabb pontszáma volt.

Magnus Carlsen világbajnok
Fotó: AFP
Magnus Carlsen világbajnok

 Sokáig Garri Kaszparov tartotta a rekordot 2851 ponttal, de ezt még 1999-ben érte el és időközben már visszavonult az aktív versenyzéstől. Ha szemügyre vesszük néhány legendás sakkozó Élő-pontszámát, akkor olyan neveket találunk az előkelőbb helyeken, mint a sakkozás egyik fenegyereke, Bobby Fischer világbajnok (2785) vagy a lett Mihail Tal világbajnok (2705). Vannak persze nagyon ismert sakkozók, akik még abban az időben versenyeztek, amikor az Élő-pontokat nem alkalmazták, de játékukat mindmáig számon tartja a sakktörténelem. Csak találomra néhány név: Raoul Capablanca, Mihail Botvinnyik, Alekszandr Aljechin. A magyar sakkozók közül mindenképpen ki kell emelni Polgár Juditot, aki a világ legjobb női sakkozójaként 2735 pontig jutott, annak is köszönhetően természetesen, hogy a férfiak között versenyzett, hiszen a legjobb női versenyzők többnyire a 2500 Élő-pontos sávban találhatók. Mivel ma már nem versenyez aktívan, így a világranglistán nem tartják számon. A férfiak között jelenleg Rapport Richárd áll a legjobban 2752 ponttal, de a pontszámok sokszor versenyről versenyre változhatnak.

Polgár Judit, a világ legjobb női sakkozója
Fotó: MTI
Polgár Judit, a világ legjobb női sakkozója

Rapport Richárd, a legmagasabb Élő pontszámú magyar sakkozó
Fotó: MTI
Rapport Richárd, a legmagasabb Élő pontszámú magyar sakkozó

Meg kell azonban jegyezni, hogy az Élő-pontok tulajdonképpen viszonyszámok, és nem minden esetben tükrözik a sakkozók valódi tudását, arról pedig végképp nem adnak képet, hogy az illető milyen stílusú játékos, mennyire óvatos vagy éppen harcias, és meri vállalni a kockázatos kombinációkat vagy sem. A sakkrajongók sokszor többre értékelnek egy olyan partit, ahol mindkét fél bátran játszik, kockáztat, kombinációkkal próbálkozik, az ilyen játszma akár esztétikai élményt is nyújthat. Persze a szívósan védekező, az ellenfél hibáit következetesen kihasználó játékos is komoly játékerőt képviselhet, de ezek a partik többnyire hosszan elhúzódnak és ilyenkor óhatatlanul az időzavar is közbeszólhat, sőt egy elvileg nyert játszma is vereséggel végződhet, mert a játékos elfárad és egy pillanatra lankad a figyelme, ami végzetesnek bizonyulhat.
Mit tudnak a számítógépek?

A számítógépek megjelenésével értelemszerűen megszülettek az első sakkprogramok is. Ma már ezek a berendezések – köszönhetően a jól megírt sakkprogramoknak is – komoly játékerőt képviselnek és mivel a másodperc tört része alatt sok ezer vagy több millió kombinációt is képesek végigfuttatni, még a világ legkiválóbb sakkozóit is le tudják győzni. Rendeztek ugyan néhány mérkőzést számítógépek és emberek között, de ezek alapján nem mindig lehet egyértelműen következtetni a gépek játékerejére és tudására. Csupán becslések léteznek arra vonatkozóan, hogy milyen Élő-pontszám lenne rendelhető egy-egy számítógéphez. Némelyek úgy vélik, hogy a legjobb komputerek elérhetik akár a 2900-3100 pontot is, de ezt igazán a versenyeken lehetne tesztelni, ahol a számítógépek is „beneveznének”. Egyelőre azonban a gépeknek nem adnak Élő-pontokat.

Garri Kaszparov egy számítógép ellen játszik
Fotó: AP
Garri Kaszparov egy számítógép ellen játszik

 Élő Árpád Imre emlékezete

Noha Élő Árpád Imre csupán 10 éves koráig élt Magyarországon, és a későbbiekben már nem járt hazájában, sokan tudják, hogy gyökerei ide nyúlnak. Szülőfaluja, Egyházaskesző nem népes település, lakóinak száma alig haladja meg az 510 főt, és Élő Árpád az egyetlen híres szülötte. A falu büszke rá, és amikor új címert terveztek a községnek, a címerbe bekerült egy sakkfigura (huszár) is, amely a sakktáblán áll. Élő Árpád 1992. november 5-én hunyt el az Egyesült Államok beli Brookfieldben.

Egyházaskesző címere
Fotó: Wikipedia
Egyházaskesző címere

Végül következzen egy villámparti felvételről. A norvég világbajnok, Magnus Carlsen (világos bábukat vezetve) játszik Espen Agdestein medzserrel.

sakk-keszlet.jpg
+8 kép a galériában
Megosztás
Címkék