2016. november 14., 12:35

Mélyponton a szlovákiai oktatás

BRÜSSZEL, POZSONY. Kevés pénz, alacsony pedagógusbérek, kevés óvoda, romló eredmények, roma gyermekek kirekesztése, idősödő pedagógusok – az Európai Bizottság nemzetközi értékelése alapján ezekkel a tényezőkkel is szembesülni vagyunk kénytelenek, ha a szlovákiai oktatás színvonaláról beszélünk. Az értékelés nem fordít külön figyelmet a nemzeti kisebbségek, így a magyar oktatásügy helyzetére sem.
201611121216160.okt01.jpg

Bár Szlovákia bizonyos területeket illetően sikeresen tartja a lépést az európai uniós tagországokkal, más szegmensekben viszont jelentős az elmaradás. A hazai oktatásügyben fellelhető hiányosságokra az Európai Bizottság (EB) 2016. évi, a tagországok oktatási színvonalát és ágazati szakmai felkészültségét vizsgáló elemzésében mutat rá.

A legégetőbb problémák egyikeként a brüsszeli elemzés az oktatásügy alulfinanszírozottságát említi. A 2014-es esztendőben az oktatásra fordított közkiadások csak a bruttó nemzeti termék (GDP) 4,1 százalékát tették ki, szemben a 4,9 százalékos európai uniós átlaggal. Hasonló vagy még ennél is alacsonyabb mértékben csupán 4 másik tagország áldozott oktatására. Amint azt azonban a jelentés megjegyzi, a kormány kötelezettséget vállalt programjában arra, hogy 2020-ig 2 milliárd euróval többet költ majd az ágazatra. A forrásösszeg felét az Európai Unió biztosítja majd.

A szlovákiai oktatásba történő elenyésző befektetéseken túl az EB az alacsony pedagógusbérekre is felhívta a figyelmet. A kormány 2016 januárjában 4, míg szeptemberben további 6 százalékkal emelte, miközben az elkövetkező években további fizetésemeléseket helyezett kilátásba. Ennek ellenére Brüsszel szerint nem megfelelő a pedagógiai alkalmazottak díjazása. „A közigazgatásban dolgozó alkalmazottak túlnyomó részének béremelése tekintetében a tanárok fizetései továbbra is nagyon alacsonyak, s ez nemzetközi összehasonlításban is igaz“ – áll a vonatkozó bizottsági jelentésben. A szlovákiai alap- és középiskolák tanárainak bérei ezen felül több mint a felével alacsonyabbak a hasonló végzettségű emberekével szemben. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai között ez az arány a második legalacsonyabb.

Ugyancsak aggodalomra ad okot, hogy kevés fiatalt képesek a pedagógusi szakmára csábítani. A pedagógusok átlagéletkora 62 év, s csupán negyedük életkora alacsonyabb, mint 56 év.

Mindemellett más egyéb megállapítások sem éppen kecsegtetőek. Az EB jelentése így például a korai iskolaelhagyás problematikájára is figyelmeztet. Bár ennek aránya viszonylag alacsony – az uniós 11 százalékos átlaggal szemben tavaly csupán 6,9 százalékos volt –, ám immár hatodik esztendeje folyamatosan emelkedik. Például 2010-ben még 5 százalék alatti volt. Szintén jelentősek a regionális szintű különbségek. Míg Pozsony megyében a diákok csupán 3,6 százaléka hagyja el idő előtt az adott iskolát, az ország keleti részében ez az arány már meghaladja a 10 százalékot. A roma gyerekek esetében a számarány kifejezetten szélsőséges, 83 százalékos.

Brüsszel a roma gyerekek az oktatásügy területén belül történő kirekesztése okán is bírálatot fogalmazott meg Szlovákiával szemben. A roma diákok jelentős hányada speciális iskolákban végzi, s ez az állapot az elmúlt 10 évben csak tovább romlott. Az EB szerint mindez csökkenti a roma emberek jobb szakmai képesítésre való esélyeit, és korlátozza munkaerő-piaci esélyeiket. Az EB ezért a roma gyermekek diszkriminációja okán már 2015 áprilisában eljárást kezdeményezett Szlovákiával szemben, tekintve, hogy az szembemegy a fajok közti egyenlőség irányelvével. Szlovákia ezt követően 2015 júniusában módosította oktatási törvényét, hogy a roma gyerekek ne kerüljenek ok nélkül speciális iskolákba.

Jelentős hiányosságokat tapasztalt Brüsszel az iskolai előkészítés tekintetében is, főként, ami a hiányzó óvodákat illeti. Míg nálunk csupán a gyermekek 77 százaléka él ezzel a lehetőséggel, az uniós átlag 93 százalékos. Szlovákiában mindez a család szociális helyzetétől is függ. A szegényebb családokból származó, javarészt roma gyerekek gyakran nem engedhetik meg maguknak ezt a fajta ellátást, ami aztán kedvezőtlen hatással van jövőbeli tanulmányi eredményeikre. Az OECD tagországok összevetéséből az is kiderül, hogy ez a negatív hatás Szlovákia esetében a legjelentősebb, miközben ezen a területen is érvényesülnek a regionális különbségek. Míg Pozsony megyében a 4 éves gyermekek 89 százaléka látogatott óvodát, addig keleten csupán 60 százalékuk.

Ugyancsak figyelmeztető az információ, hogy a PISA tesztek alapján már több éve romlanak a diákok egyes oktatási szinteken elért tanulmányi eredményei. Az OECD tagországai között Szlovákiát jellemzi a 15 esztendős diákok esetében az előmenetelüket befolyásoló legjelentősebb gazdasági-szociális háttér okozta ráhatás.

Ami a társadalom képzettséget illeti, mindenképpen pozitívan cseng, hogy magas a legalább középiskolai végzettséggel rendelkezőek aránya. Ennél alacsonyabb végzettséggel a 25-64 év közötti korosztály csupán 8,3 százaléka rendelkezik, ami az EU tekintetében a harmadik legalacsonyabb. Csak összehasonlításként, az uniós átlag csaknem 26 százalékos. Szintén nő a felsőoktatási végzettséggel rendelkezők száma. Az utóbbi 10 évben számuk megkétszereződött, miután a 2006-os 14,4 százalékról 2015-re 28,4 százalékra emelkedett. Az uniós tagországokkal összevetve azonban ez még mindig kevés. Az EU-átlag ugyanis 38 százalék.

Az EB szerint a magasabb végzettség mindenképpen megtérülő befektetés. A főiskolai végzettséggel rendelkezők átlagban 75 százalékkal többet keresnek Szlovákiában az érettségivel rendelkezőeknél, s a munkaerő-piaci esélyeik is jelentősebbek. Foglalkoztatottságuk 80 százalék körüli. A rendszer gyengéje viszont, hogy a választható szakirányok nem tükrözik a munkaerő-piaci követelményeket. Kétharmaduk társadalomtudományi és humán, s csupán egyharmaduk műszaki és természettudományi szakirány, miközben az ország szükségletei tekintetében pontosan a fordított arány lenne a megfelelő. Ennek eredményeként az egyetemi végzettségűek 55 százaléka végül a választott szakirányához mérten más területen helyezkedik el, illetve a főiskolai, egyetemi hallgatók több mint 30 százaléka olyan szakirányon tanul, amelyre a munkaerőpiacon egyáltalán nincs kereslet.

Megosztás