Megváltozik az időmérés módja?

A több mint 120 éve a GMT a nemzetközi szabvány időmérő, de most több tudós kiáll amellett, hogy az emberiségnek át kellene térnie a Föld forgásán alapuló időmeghatározásról az atomórásra. A két napos találkozón a Royal Society mintegy 50 szakértője foglalkozik a kérdéssel.  Az értekezlet csütörtökön kezdődött és lényegében előkészít egy másikat, amely januárban lesz Genfben, témája pedig ugyanaz: áttérjen-e az emberiség a Föld forgásán alapuló időmeghatározásról az atomórásra.

A GMT elég „idős”, több mint 120 éve használódik, elhagyása sérti a brit nemzeti büszkeséget. 1884-ben fogadták el egy washingtoni konferencián, amelynek vesztese Franciaország lett, amely párizsi középidőért lobbizott.

Az átállást az atomóra-alapú időszámításra a műholdas helyzetmeghatározás, a GPS teszi szükségessé, továbbá a mobiltelefon-hálózat. Ezeket a rendszereket ugyanis ezredmásodperces pontossággal kell összehangolni, márpedig eltérés van – ha csekélyke is – a Föld forgása és az atomórák járása között, egy teljes óra 600 évente.

Az első, cézium-133 atommal működő atomórát 1955-ben Louis Essen építette meg Angliában, a National Physical Laboratory-ban (Nemzeti Fizikai Laboratórium). Ezek után fogadták el nemzetközi egyetértéssel az atomórák által előállított másodpercet, mint a másodperc meghatározását.

1967-ben a Mértékegységek Nemzetközi Rendszere (SI) a másodperc fogalmát úgy határozta meg, mint a cézium-133 atom 9 192 631 770 rezgésének időtartama alapállapotban, két hiperfinom energiaátmenet között. Ez a meghatározás a céziummal működő atomórát teszi elsődleges forrásnak az idő- és frekvencia-méréseknél. Más fizikai mennyiségek, mint például a volt vagy a méter, a saját szabványukban többek között a másodperc meghatározására támaszkodnak.