Megtalálták a Beagle-2-t a Marson
A brit vezetésű misszió 2003 karácsonyán próbálkozott meg a puha landolással - fékezőernyők és légzsákok révén - a Vörös Bolygón, de azóta sem sikerült kapcsolatot teremteni vele. Sokan úgy hitték, nagy sebességgel becsapódott a felszínbe. A NASA Mars Reconnaissance Orbiter szondájának új felvételei viszont megcáfolják eme nézetet, és betekintést engednek abba, mi történhetett az európai misszióval.
A Beagle dizájnja egy sor kibontható „szirmot” is felölelt, amelyekre napelemeket erősítettek. A képek alapján ez a rendszer nem nyílt ki teljesen. „A teljes kinyílás nélkül nem tudott kommunikálni, mivel rádióantennája a napelemek alatt kapott helyet” - mondja Mark Sims, a Beagle kutatója.
A fotókat elsőként Michael Croon, a Mars Express-misszió korábbi kutatója nézte át, a Beagle-2 tudományos csapatával párhuzamosan. A Beagle-2 apró mérete - teljesen kibontott állapotában 2 méternél is kisebb átmérőjű - maga után vonja, hogy felkutatása időigényes feladat, és éppen hogy csak belefér még a Mars körül keringő kamerák felbontási tartományába.
A Beagle felfedezését kevesebb, mint egy évvel a misszió atyja, Colin Pillinger professzor halála után jelentették be.
A Beagle állapota igen frusztráló lehet a projekt kutatóinak, akik most láthatják, mennyire közel jártak a sikerhez. Az MRO adatai ugyanis megerősítik, hogy a Beagle-2 csak 5 kilométerrel landolt távolabb a kijelölt zónánál, ami egy 500 x 100 kilométeres régió volt egy lapos, egyenlítő közeli síkságon (Isidis Planitia).
A Beagle-2-t az Európai Ûrügynökség (ESA) Mars Express szondája szállította fel, amely máig vizsgálódik. 2003. december 19-én vált le róla a kis robot, a Mars Express még le is fotózta, ahogyan lassan beleveszik a semmibe. Mindmáig rejtély, hogy utána mi is történt.
Számos teória látott napvilágot a kudarcot illetően, maga a csapat azt gyanította, hogy a robotot legyőzte a marsi atmoszféra, mely ritkásabb lehetett a betervezettnél, következésképp túl gyorsan érkezhetett a felszínre. A képek azt sugallják, hogy a légkörbe lépést, ereszkedés és landolást felügyelő rendszer elvégezte a dolgát. A kapszula megvédte a szondát a súrlódás kiváltotta tüzes érkezéstől, az ernyők és a légzsákok pedig rendeltetésszerűen kibomlottak, hogy lágyan letehessék a felszínre. Az MRO felvételein még azonosítani is lehet a rendszer néhány elemét a Beagle közelében.
Egy vizsgálóbizottság akkor a szakvezetés hiányosságait, a rendszerek és komponensek elégtelen tesztelését okolta. Ezenkívül felvetette, hogy túl kevés pénzt áldoztak a Beagle-projektre, amely összesen 50 millió fontos költségvetésével máig az egyik legolcsóbb interplanetáris misszió. Jelentésük 19 ajánlást fogalmazott meg, amely magában foglalta azt az igényt, hogy a későbbi szondákkal az ereszkedés minden fázisában fenn kell tartani a kommunikációs kapcsolatot.
Ez azóta bevett gyakorlat lett - a Beagle esetében az utolsó kapcsolatfelvétel az a fekete-fehér fotó volt, amelyet a Mars Express készített elválásukkor, hat nappal a felderítő landolása előtt.
Amikor az ESA ExoMars szondája 2019-ben becélozza a marsi felszínt, már végig kommunikálni fog az irányítókkal.
