Más lehetőség híján ételeink felét kidobjuk
Az éhező afrikai gyermekeknek nincs értelme egy tál gulyást elküldenünk, de bizony idehaza is akadnak olyan személyek, akiknek hasznára válhat az általunk kidobásra szánt étek. A kérdés csupán az, hogy megvan-e a lehetőségünk arra, hogy szétosszuk mindazt az ételt, amelyre nekünk már nincs szükségünk? A helyzet sajnos nem ilyen egyszerű. Még akkor is probléma merülhet fel, ha elhagyatott kutyáknak, macskáknak vagy haszonállatoknak szánjuk az ételt. Ha egyszerűen többet vásároltunk, mint amennyire ténylegesen szükségünk van, nem marad más lehetőségünk, mint kidobni az árut.
Még a fedél nélkülieknek sem…
Ha esetleg arra rászoruló hajléktalan, fedél nélküli embereknek okoznánk pár kellemes pillanatot a számunkra feleslegessé vált élelmiszerrel, nos, akkor sem vagyunk könnyű helyzetben. Az efféle jótékony szolgálatot szigorú szabályok övezik.
„A háztartásban elkészített étel nem szolgálható fel a nyilvános étkeztetésben, amelybe a hajléktalanok vagy a rászorulók ingyenes étkeztetése is beletartozik. Az élelem, ahogy az élelmiszerek esetében is az egyik alapvető követelmény, hogy nyomon követhetőeknek kell lenniük, ismertnek kell lennie az egészségügyi biztonságért felelős gyártójuknak“ – magyarázta Zuzana Drobová, a Közegészségügyi Hivatal (ÚVZ SR) sajtóosztályának munkatársa.
Ha tehát segíteni kívánunk egy rászorulónak, boltból, étteremből hozhatunk neki ételt, vagy szervezhetünk utcai főzést, ételosztást. Ugyanakkor ennek is megvannak a maga buktatói. Ezekbe botlott bele Marián Markoviè is, aki úgy határozott, hogy ételt főzne a fedél nélkülieknek. Az esetre a kereskedelmi Markíza televízió hívta fel a figyelmet. Markoviè sárgaságot szedett össze egy kirándulása alkalmával. A szabályok értelmében egy fertőző betegségben szenvedő személy semmilyen körülmények között nem vehet részt ételosztásban.
Szigorú szabályok
Markoviè a helyi éttermekkel közreműködésben egyenesen az utcán főzött, ugyanakkor nem tudatosította, hogy a jótékony cselekedetek véghezvitele is szigorúan szabályozott. A hajléktalanok gyakorta bárminemű segítségért hálásak, de az ő egészségüket is meg kell óvni. Az otthoni edényekben, saját konyhánkból hozott étel ízletes és biztonságos is lehet, de ennek ellenére, nem kell, hogy megfeleljen a higiéniai előírásoknak. Az így elkészített ételben is elszaporodhatnak a baktériumok. Tehát még mielőbb valaki ilyen jellegű jótékonyságra adná a fejét, nem árt előbb az illetékes hivataloknál tájékozódnia.
„Minden egyes karitatív vagy önkéntes tevékenységet be kell jelenteni az illetékes regionális közegészségügyi hivatalnak“ – hívta rá fel a figyelmet Zuzana Drobová.
Még az állatoknak sem…
Sertésállomány ételmaradékokon (moslékon) történő tenyésztése legfeljebb háztáji gazdaságunkban, személyes felhasználás céljával lehetséges. Azok az idők, amikor a sertésállományoknak még az üzemi étkezdék szolgáltatták fő eledelüket, már elmúltak. Ilyen ételt már a menhelyi állatoknak sem adhatunk.
„Az Európai Parlament (EP) rendelete alapján a prémes állatok kivételével tilos haszonállatok élelmiszer-hulladék (vagy konyhai hulladékot tartalmazó, illetve abból származó takarmány) általi etetése. Ezekben az esetekben azonban fontos, hogy értesítsük az illetékes regionális állategészségügyi hivatalt“ - közölte Drobová.
Nem vagyunk képesek véget vetni a pazarlásnak
Mit tegyünk tehát a megvásárolt, ám időközben feleslegessé vált étellel? Egy 2015-ös közvélemény-kutatás szerint a leggyakrabban romlott ételeket vagy ételmaradékot dobtunk a szemétbe. Egyszerűen túl sokat vásárolunk. A megoldás mindeközben egyszerű lehetne. A felhalmozott felesleges élelmiszert az élelmiszerbanknak adományozhatjuk.
„Az emberek önként vagy az általunk az élelmiszerláncokkal együttműködésben szervezett élelmiszergyűjtő akciók révén, illetve a most a közelmúltban megvalósított alternatív taxis szolgáltatás útján is megtehetik ezt“ – mondta el Marko Urdzik az Élelmiszerbanktól (PB).
A legfontosabb, hogy megfontoltabban vásároljunk és tanuljuk meg hatékonyan felhasználni ételmaradékainkat, például a száraz kenyeret. Fontos, hogy képesek legyünk különbséget tenni fogyaszthatósági és minőségmegőrzési idő között, ezáltal ugyanis jelentős pazarlásnak vehetjük elejét.
