Már Franciaországban jár a Gibraltárba gyalog igyekvő komáromi vándor
Miközben önök ezeket a sorokat olvassa, a Komáromból gyalogszerrel Gibraltárba tartó Pipper Róbert valahol Cannes és Fréjus között jár. Legutóbb Szlovéniában beszélgettünk vele, azóta átszelte az út olaszországi szakaszát. Még bő 2500 kilométer áll előtte a 3800-ból.
Hétfőn lépte át az olasz-francia határt. A földközi-tengeri partvidéken gyalogolva tapasztalt-e valamit a fővárost és a nagyobb városokat jellemző feszültségből?
Nizzában érződött: ott láttam olyan kirakatokat, amelyeket osb-lapokkal takartak el. De lényegében az élet megy tovább a maga medrében, a helyiek élik a mindennapjaikat. Állítólag most szombatra várható nagyobb megmozdulás. Ez egyébként már nem csak Franciaországra jellemző, hanem Belgiumra, Hollandiára és Olaszországra is, úgyhogy kezd kiterjedni.
Milyen volt az út olaszországi szakasza?
Olaszország imádnivaló. Amikor utoljára beszéltünk, még Szlovéniában voltam. Olaszországban, Triesztben két napot pihentem, itt volt időm lemenni az Adriai-tengerhez is. Innen Palmanovába vitt az utam. Itt meghívtak egy pizzériába egy kóstolóra. Valószínűleg érdekes lehetett számukra, hogy én is pizzériatulajdonos vagyok, így igyekeztek megmutatni a konyhájuk javát.
Olaszországban leginkább Verona nyűgözött le, ahol szintén két napot töltöttem el. Ez a legcsodálatosabb város, ahol eddig jártam, Rómeó és Júlia városa. Jártam Júlia erkélyén is. A városban egy hatalmas amfiteátrum is található, amelyet gyakran a római Colosseumhoz hasonlítanak. Mert ilyenek nemcsak Rómában maradtak fenn, hanem más olasz városokban is. Rengeteg a látnivaló, és ha valahová vissza szeretnék menni csak úgy nézelődni, az Verona. Utána a Garda-tónál jártam. Lehet, hogy az időjárás miatt, mert elég borús idő volt, de nem nyűgözött le annyira, mint amennyire dicsérik.
A Garda-tóban azért van víz, vagy ott is aszályhelyzet van?
Nem, ott más a helyzet, mint nálunk, a csapadékkal nem volt gond.
Merre vezetett tovább az útja a Garda-tó után?
Bresciában egy misszionárius házban szálltam meg, és másfél hét után végre levest ettem. Az olaszok nem nagyon ismerik a levest. Ezután kezdődött az igazi túrázó élet: ahol tudtam, ott aludtam. Ez jóformán egészen a olasz–francia határig tartott.
Utam ezen szakaszára megritkultak a szállásfelajánlások, részben azért is, mert sok helyen már befejeződött a turistaszezon. Sok olyan visszajelzést kaptam, hogy egyébként fogadtak volna, de már becsuktak. Végül hétfőn sikerült átlépnem az olasz-francia határt. Érdekességként jegyzem meg, hogy a szlovén-olasz és az olasz-francia határon is átestem határellenőrzésen.
Monacót útba ejtette?
Igen, végigsétáltam a Forma-1-es pálya nyomvonalán, mely csupán töredéke az utamnak. Itt egy kellemes meglepetés is ért, megkértem egy turistát, hogy fotózzon le az egyik szobornál, és kiderült, hogy az illető erdélyi magyar.
A 350 ezres Nizza a hírekben is szerepelt a zavargások kapcsán. Ön mit tapasztalt a városban?
Itt bizony látni lehetett a zavargások során betört kirakatokat, bár egy részük be volt deszkázva. Ahogy korábban is mondtam, a helybeliek példás gyorsasággal igyekeztek helyreállítani a zavargások előtti állapotokat, le a kalappal előttük. Kedden viszont elkapott egy alapos felhőszakadás, jól megáztam...
Mi lesz a következő nagyobb megállója? Marseille?
Előtte még Toulon.
Tehát Franciaországból is hátra van még egy jó darab, és a teljes spanyol partvidék.
Terveim szerint Franciaországot november első hetében fogom elhagyni.
Tudja most fejből, hogy hány kilométer áll még ön előtt?
A napokban jártam 1300-nál, tehát még 2500 kilométer van hátra.
