Mangiare insieme, avagy együtt enni a római emberekkel
Az itáliai életérzés már-már külön filozófiai tanulmány lehetne. L'arte di arrangiarsi, avagy a boldogulás művészetét felsőfokon művelik. Ha az életfilozófiájukat egy mondatba akarnánk sűríteni, akkor valahogy így nézne ki: Élj jól, egyél jól, legyél együtt másokkal, őrizd meg a méltóságodat és ne felejtsd el élvezni az életet. Ezt régiótól függetlenül megtaláljuk. Ugyanezt figyeltem meg több alkalommal a déli Puglia, a félsziget közepén elterülő Toszkána, Emilia-Romagna, valamint az északi Lombardia tartományaiban, Szicíliáról nem is beszélve.
Olaszország fővárosában járva, a dicső múltú Rómában, függetlenül attól, hogy hatalmas városról van szó, ezen életfilozófiát szintén tetten érhetjük. Ilyen nagy városban is megfigyelhetjük ki a helyi és ki az, akit csak idefújt a szél. A turisták többsége igénytelen az öltözködésére és itt nem a büdösségre gondolok, mindenekelőtt a ruhák megválogatására. Ezzel szemben az olaszok számára fontos, az ember miképpen jelenik meg mások előtt. Öltözködés, modor, beszéd, gesztusok, sőt még az otthon és az autó is része lehet a „bella figurának”. Van benne méltóság, de hiúság is.
További kiemelt tevékenység minden olasz számára a mangiare insieme szokása. Az étkezés náluk nem futó kaland a mindennapokban, hanem szertartás. Az olasz konyha kulturális intézmény, nem egyszerűen gasztronómia. Rómában járva azon voltunk, a kultúrszomj oltása és a kilométerek taposása közben, a lehető legjobban adjuk át magunkat az étkezés és a helyi piacozás élvezeteinek.
Az ennivalóhoz jó alapanyag szükséges. Ezt piacon tudjuk beszerezni. Piacozásra pedig kitűnő színpadot ad a Campo de' Fiori. Mi annó szombat délelőtti napot iktattunk be, erre a társadalmi eseményre, mert bizony ott ez még ennek számít. A körülötte fekvő bárok és éttermek még csendesek, a tér közepén viszont lassan megjelennek a standok, a ládák, a virágok és az árusok. Mire a történelmi belváros igazán felébred, a Campo de' Fiori már színes, hangos és illatos piaccá változik. A piac hagyománya legalább 1869-ig vezethető vissza, amikor ide költözött a korábban a Piazza Navonán működő piac.
A Campo de' Fiori egyik legnagyobb varázsa a hangja. Róma nem mindig halk város. A piacon különösen nem az. Beszélgetés, nevetés, kiabálás, árusok hangja, turisták és helyiek keverednek egymással.
A tér közepén áll Giordano Bruno szobra, különös ellenpontja a reggeli piac színességének. Giordano Brunót 1600. február 17-én itt égették meg eretnekség miatt. A filozófus emlékére 1889-ben állították fel Ettore Ferrari monumentális szobrát. Ez ad a térnek egy különös kettősséget. Reggel paradicsomot, gyümölcsöt és virágot árulnak körülötte, középen pedig ott áll a filozófus emlékműve, aki a gondolataiért halt meg ezen a helyen.
Ha megvan az alapanyag, mehet az étel elkészítése, majd elfogyasztása. A legautentikusabb éttermek Rómában az ún. “tavernák és trattoriák”. Semmi csicsa meg egyéb high speciality külsőségek, hanem gusztusos egyszerűség és családias hangulat. Ezeken főleg a helyiek fordulnak meg és az étlapon sem találjuk meg a komplett európai konyhát. Általában pizza és tésztafélék közül választhatunk, vannak borok és üdítők, valamint pár desszert különlegesség. Nincs túlgondolva és ez benne a lényeg.
A szállásunktól nem messze ültünk be egyik este egy ilyen kaliberű étterembe. Abszolút hangulatos és a porciók úgyszintén rendben voltak. Idős úr szolgált ki minket, akié volt az étterem. Ő és a családja vitte a boltot, ahol háziasan elkészített pizza és tészta ételek közül válogathattunk. Mondanom sem szükséges, ettünk rendesen, mivel nem szerettünk volna szégyenben maradni. A bőséges vacsora után jól esett a római utcákon a grasszálás. Ennek szintén van olasz megfelelője, passeggiata a neve. Az ember kiöltözik, végigsétál a főutcán vagy a piazzán, találkozik ismerősökkel, nézelődik, beszélget.
Minden utazás egyszer véget ér. Róma kihagyhatatlan és ezt most nem azért írom, mert mi is ott jártunk és felvágni szeretnénk ezzel a tettel. Az Appennini-félsziget felkeresése minden tekintetben telitalálat. Járjon éppen az emberfia az északi Piemontban, a dombos Toszkánában, vagy éppen a “csizma” lábánál található Calabriában. Tessék elindulni!
