Magyar hősök tetőtől-talpig: Thury György
Alig találni ma a magyar közéletben példaképet. Aki igazán kiérdemelné e státuszt, ritkán jut rivaldafénybe. Nem volt ez mindig így, történelmünk bővelkedik legendás vitézekben, s közülük is kiemelkedik egy bizonyos Thury György.
Thury Ipolyságtól nem messze, Középtúron született, ami ma Nagytúr község része. A hagyományokhoz híven az ifjú Györgyöt is katonának szánták, a vitézi próbák mellett a tanulásra nem nagyon jutott ideje. Szolgálatát Ipolyság várában kezdte meg, 1544-ben már ott harcolt a Lévát megtámadó török ellen. A kontyosok az év tavaszán, az éj leple alatt akarták elfoglalni Lévát. A várkapitány Ballasi Bálint nagybátyja, Balassa Menyhért azonban visszaverte őket, sőt mi több az üldözésükre is indult. A környékbeli magyar vitézek, köztük a fiatal György is lóra kaptak, és a csapatok egyesülve, a szalkai csatában véres rendet vágtak a Próféta követői között.
A következő években sorra nyerte a párviadalokat, és vezette portyáit a török ellen. Legendás időszaka volt ez, azt beszélték róla, hogy egyszer úgy leitatott egy törököt, az saját kopjájával végzett magával.
Vitézségének híre I. Ferdinánd udvarába is eljutott, aki kinevezte lévai vár kapitányává, majd Bars vármegye főispánjává. Thury nem sokat piszmogott, azonnal párbajra hívta a váci béget.
Pár évvel később megkapta Várpalota vezetését, ami Veszprém eleste után az egyik legfontosabb dunántúli bástya lett. Palotai kapitányként folyamatosan portyázott, bajvívásokra hívta ki a törököt. Források szerint voltak török vitézek, akik kizárólag miatta érkeztek Magyarhonba, hogy legyőzzék őt. Legtöbben közülük nem tértek haza. A törökök csak „dunántúli oroszlánként”, kortársai csak a „magyar el Cidként” emlegették. Párbajainak számát 600 körülire teszik volt, hogy a Balaton jegén küzdött meg ellenfelével. Ezeknek a párbajoknak megvoltak a maguk szabályai. Az ellenfelek kihívó levelet küldtek egymásnak, megegyeztek a helyszínben, időpontban, mennyien kísérhetik el a párbajozót stb.
Hírneve akkora volt, hogy 1563-ban részt vehetett I. Miksa főherceg megkoronázásán Pozsonyban. Ennek alkalmából lovagi tornát is rendeztek, amin Thury minden ellenfelét legyőzte. A viadal végére már csak ő és Gyulaffy László, „a magyar Achilles” maradtak talpon. Az ifjú király nem is engedte párbajozni őket, félt, hogy két legkiválóbb vitéze közül valamelyik holtan marad a küzdőtéren, sőt Thuryt egyenesen eltiltotta a további párharcoktól.
Thury György nagy terve Fehérvár visszafoglalása sajnos nem valósult meg. Volt, hogy az uralkodó az utolsó pillanatban fújta le a tervet. Ez és az állandó pénzhiány, a folyamatos könyörgés az utánpótlásért vezetett oda, hogy Thury lemondott a palotai várkapitányságról.
A nyolcezres támadó sereg június elején kezdte az ostromot, Thuryék hősiesen védekeztek, de a kapitány tisztában volt vele, hogy erősítésre lesz szüksége. Öccsét Farkast küldte Győrbe, onnét pedig Bécsbe erősítésért. A török felderítők téves jelentésének hála Arszlán pasa úgy értesült, hogy közeledik a felmentő sereg, ezért felhagyott az ostrommal. Ha tudta volna, hogy a „felmentő” sereg kavarta por nem más, mint fát szállító szekerek pora, talán másképp dönt, és akkor talán a selyemzsinór sem érkezik meg számára.
A valódi sereg végül csak napokkal később érkezett, de addigra a törökök már régen továbbálltak.
Ha már így összegyűlt egy ütőképes keresztény erő, akkor többek között Thury György javaslatára, úgy döntöttek, visszafoglalják Veszprémet és Tatát is. Több kisebb erősség bevétele után már Esztergom ostromát fontolgatták, amikor királyi parancs érkezett a hadműveletek leállításáról. Thury ezután végleg lemondott Várpalota éléről, nem sokkal később azonban megkapta Kanizsa parancsnokságát, Szigetvár eleste után ez volt a legfontosabb dunántúli erősség.
Ezzel ő lett a dunántúli főkapitány helyettese, itt is a már jól ismert gondokkal szembesült: az ellátmány hiánya, pénztelenség. 1568-ban a Habsburgok és II. Szelim szultán megkötötték a drinápolyi békét, ez azonban nem nagyon érdekelte Thuryt. Továbbra is portyázott és ütötte-verte a törököt, ahol érte. Azok persze bőszen küldték a követeket Bécsbe, hogy regulázzák már meg ezt a veszett magyart.
Végül 1571-ben a török bégek összefogtak Thury ellen. Ali szigetvári bég vezetésével tőrbe csalták az 52 éves hőst.
A török a Kanizsa környéki falvakat pusztította, Thury természetesen rájuk tört, de a túlerő legyűrte, és megölték. Élve akarták elfogni, de ő nem adta meg ezt a lehetőséget az ellenségnek. Sisakját levéve küzdött inkább, hogy hősi halált haljon. Fejét Isztambulba vitték, holtestét pedig Kanizsán helyezte örök nyugalomra Zrínyi György, Zrínyi Miklós szigetvári kapitány fia. Halálának színhelyén, Orosztonyban egy kopjafa őrzi emlékét.