Ma lenne 75 éves Huszár László

Huszár László mondhatni, az egész életét annak szentelte, hogy tájainkon éljenek és viruljanak a hagyományok, a népmesék, a gyermekszínjátszás- és bábozás és megismerjük a múltunkat. Mert vallotta, anélkül nem lehet jövőt építeni. Tevékenységben gazdag életútjának állomásait hosszan lehetne sorolni, de hirtelenjében most talán csak egyet-kettőt emelnék ki belőle.

Laci - mert szinte mindenki így szólította, aki kicsit jobban ismerte - volt az, aki a legsötétebb időkben, amikor szinte egy fillérnyi támogatás sem jutott a szlovákiai magyar kultúrának, megmentette és hosszú évekig szervezte a Duna Menti Tavaszt, az országos gyermekszínjátszó- és bábos fesztivált. 

Hogy ez micsoda erőfeszítésbe került, arról legfeljebb csak halvány elképzeléseink lehetnek. Benne megvolt az hatalmas elhivatottság és tenni akarás, ami ehhez kellett. Nehéz időkben edződött és megvolt az a képessége, hogy víziókban, távlatokban tudott gondolkodni. 

Megálmodta és következetes, kitartó munkával, néha már-már heroikus küzdelem árán, de meg is valósította azt, amiről szent meggyőződése volt, hogy a felvidéki magyarságot szolgálja. Ilyen volt a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet létrehozása, mely kutatómunkával, értékmentéssel és - dokumentációval foglalkozik.

A Felvidéki Értéktár mozgalom is az ő nevéhez fűződik. Fontosnak tartotta a szakmai műhelyek működését, a továbbképzéseket. A Gyurcsó István Alapítvány által helytörténeti és néprajzi kiadványok tucatjait jelentette meg.

Valahányszor találkoztam vele, mindig meglepett valami újdonsággal, amit fejben már megtervezett. Talán sosem pihent, örökké intézkedett, folyton szervezett valamit, mindig csörgött a telefonja... Neki ez volt az élete, neki erről szóltak a mindennapok. Két-három ember munkáját végezte.