Líbia a turizmusra épít
Most még ugyan abszurdnak tűnhet egy líbiai vakáció, de az észak-afrikai ország számos utazásszervezője és hivatalnoka a turizmus fényes jövőjéről álmodozik a háború befejeződése nyomán.
Az ország rendelkezik az élénk idegenforgalom összes kellékével: meleg időjárással, tengerpartokkal, műemlékekkel és Európa közelségével. Ez mind olyan tényező, amely elősegítette az iparág felvirágzását a szomszédos Egyiptomban és Tunéziában.
Ha kifejlesztenék, a turizmus ténylegesen segíthetné Líbia magas munkanélküliségi rátájának csökkentését, állásokat hozva létre az idegenvezetők, a gépkocsivezetők, az éttermi dolgozók és a szállodai alkalmazottak számára, hozzájárulhatna az ország gazdaságának sokrétűvé tételéhez, a kőolaj- és földgáztermeléstől való függőség mérsékléséhez.
Az utazásszervezők abban bíznak, hogy a turisták egy éven belül ismét szállingózni kezdenek az országba. A Sherwes Travel már hirdet weboldalán háromnapos, 295 euróba (100 ezer forintba) kerülő túrát Líbia a háború után elnevezéssel, különböző helyszínekre. A cég alkalmazottai azonban elismerik, hogy ez még egy kicsit túl korai lehet.
Ibrahim Usta, az iroda nemzetközi ügyfelekkel foglalkozó munkatársa elmondta, hogy sokan érdeklődnek már náluk, a probléma azonban a biztonság és a vízum: nincs érvényes vízumrendszer, és jó néhány nagykövetség sem működik.
Líbia kőolaj- és földgázipara a turizmust háttérbe szorította. Az apátia, a hozzá nem értés, a bonyolult vízumkövetelmények, a szigorú rendőri ellenőrzés és a szeszélyes szabályozások miatt az idegenforgalom pangott. 2009-ben egy német csoportot visszafordítottak a repülőtérről, mert az útlevelüknek nem volt arab fordítása – erről a követelményről még az utazásszervezők sem tudtak.
Ali Snebes, a Líbiai Központi Bank egyik illetékese szerint a turizmus a gazdaság 3-4 százalékát adhatja öt-tíz éven belül attól függően, hogy az ország új kormánya milyen erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. A fejlesztés zsugorítaná a munkanélküliséget, több ezer embernek adna munkát nem egy szektorban, köztük a telekommunikációban, a szállításban, a szállodaiparban.
Nehéz megállapítani, hogy a turizmus a felkelés előtt mennyivel járult hozzá a líbiai gazdasághoz, mert nem szerepelt külön ágazatként a központi bank adataiban, viszont Snebes becslése szerint a bruttó hazai termék, a GDP fél százaléka alatt volt. Egyiptomhoz hasonlítva az arány elenyésző, ott a hivatalos adatok szerint a GDP több mint 11 százaléka származott az idegenforgalomból.
Tripoli hangulatos óvárosába lassan visszatér az élet, ahogy az ékszerüzletek és a kávézók újra megnyílnak a kacskaringós utcákban, ugyanakkor sok közterületet még töltényhüvelyek borítanak. Sok helyütt fiatal férfiak Kalasnyikov-gépkarabéllyal az ölükben ülnek, dohányoznak és beszélgetnek a tornácokon vagy az utcasarkokon. Általában barátságosak, mosolyognak és integetnek a külföldi járókelőknek, jelenlétük azonban a legtöbb vakációzót nem túlzottan bátorítja.
Az angolul és franciául beszélők viszonylagos hiánya, a szesz tilalma szintén nehézzé teheti Líbia számára, hogy a háború lezárultával Egyiptommal és Tunéziával versenyezhessen a turizmus területén.
Ha kifejlesztenék, a turizmus ténylegesen segíthetné Líbia magas munkanélküliségi rátájának csökkentését, állásokat hozva létre az idegenvezetők, a gépkocsivezetők, az éttermi dolgozók és a szállodai alkalmazottak számára, hozzájárulhatna az ország gazdaságának sokrétűvé tételéhez, a kőolaj- és földgáztermeléstől való függőség mérsékléséhez.
Az utazásszervezők abban bíznak, hogy a turisták egy éven belül ismét szállingózni kezdenek az országba. A Sherwes Travel már hirdet weboldalán háromnapos, 295 euróba (100 ezer forintba) kerülő túrát Líbia a háború után elnevezéssel, különböző helyszínekre. A cég alkalmazottai azonban elismerik, hogy ez még egy kicsit túl korai lehet.
Ibrahim Usta, az iroda nemzetközi ügyfelekkel foglalkozó munkatársa elmondta, hogy sokan érdeklődnek már náluk, a probléma azonban a biztonság és a vízum: nincs érvényes vízumrendszer, és jó néhány nagykövetség sem működik.
Líbia kőolaj- és földgázipara a turizmust háttérbe szorította. Az apátia, a hozzá nem értés, a bonyolult vízumkövetelmények, a szigorú rendőri ellenőrzés és a szeszélyes szabályozások miatt az idegenforgalom pangott. 2009-ben egy német csoportot visszafordítottak a repülőtérről, mert az útlevelüknek nem volt arab fordítása – erről a követelményről még az utazásszervezők sem tudtak.
Ali Snebes, a Líbiai Központi Bank egyik illetékese szerint a turizmus a gazdaság 3-4 százalékát adhatja öt-tíz éven belül attól függően, hogy az ország új kormánya milyen erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. A fejlesztés zsugorítaná a munkanélküliséget, több ezer embernek adna munkát nem egy szektorban, köztük a telekommunikációban, a szállításban, a szállodaiparban.
Nehéz megállapítani, hogy a turizmus a felkelés előtt mennyivel járult hozzá a líbiai gazdasághoz, mert nem szerepelt külön ágazatként a központi bank adataiban, viszont Snebes becslése szerint a bruttó hazai termék, a GDP fél százaléka alatt volt. Egyiptomhoz hasonlítva az arány elenyésző, ott a hivatalos adatok szerint a GDP több mint 11 százaléka származott az idegenforgalomból.
Tripoli hangulatos óvárosába lassan visszatér az élet, ahogy az ékszerüzletek és a kávézók újra megnyílnak a kacskaringós utcákban, ugyanakkor sok közterületet még töltényhüvelyek borítanak. Sok helyütt fiatal férfiak Kalasnyikov-gépkarabéllyal az ölükben ülnek, dohányoznak és beszélgetnek a tornácokon vagy az utcasarkokon. Általában barátságosak, mosolyognak és integetnek a külföldi járókelőknek, jelenlétük azonban a legtöbb vakációzót nem túlzottan bátorítja.
Az angolul és franciául beszélők viszonylagos hiánya, a szesz tilalma szintén nehézzé teheti Líbia számára, hogy a háború lezárultával Egyiptommal és Tunéziával versenyezhessen a turizmus területén.
Forrás
MTI
