2019. május 19., 13:04

Láthatatlan kiszolgáltatottság

Az elmúlt napokban lesújtó statisztikák láttak napvilágot. Igaz, arról kevesebb szó esett, hogyan jutottunk oda, hogy a rendszerváltozás óta hetven százalékkal nőtt az alkoholfogyasztás a világon, miközben a középiskolai diákok körében egy fasiszta eszméket valló párt a legnépszerűbb.

alkohol
Fotó: Pixabay

Mindkét felmérés esetében jó volna végre hosszan a tükörbe nézni. Az egyik statisztika világszintű trendről árulkodik, míg a másik a hazai viszonyokra világít rá. Annyi bizonyos, hogy sok kérdés egyáltalán nem kerül a társadalmi viták középpontjába. A nemzetközi orvostudományi folyóiratban megjelent kutatás ugyanis 189 országot vizsgált, és kiderült, hogy 1990 és 2017 között a Föld lakosságának az alkoholfogyasztása 70 százalékkal emelkedett, ezen belül különösen nagy mértékben a Távol-Keleten és Indiában. A fejlett nyugati ipari államokban csökkent az alkoholfogyasztás, miközben a volt kommunista államokban a helyzet tovább romlott.

Arra már nem tér ki az elemzés, hogy míg Nyugaton az alkohol helyett más módon igyekeznek az emberek módosítani a tudatállapotukat, a mi tájainkon is mindennapossá vált a kábítószer-fogyasztás. Minden évben újabb és újabb kétes minőségű anyagok törnek be az illegális piacra, és már a gyermekkortól igyekeznek minél több fiatalt a kábítószerek világába csábítani, hiszen a függőség a kínálati oldalnak jó bizniszt jelent. A dílerek országszerte vadásznak, keresve a lehetőséget az iskolák tájékán.

A gazdasági fejlődés ellenére továbbra is azt látjuk, hogy társadalmunk legfőbb problémái nem oldódtak meg. Hiába reménykedtünk magasabb életszínvonalban, külföldi kirándulásokban, nyugati autókban, ezek elérése sem hozta meg a megnyugvást, az elégedettséget, vagy azt a bűvös boldogságot, hiszen annak nyomai az ún. fejlett Nyugaton sem látszanak.

Jóval inkább annak vagyunk szemtanúi, hogy a fogyasztás vált az új vallássá. Aki nem tud vakon hinni a termékek mindenhatóságában, azt könnyen megtalálják a szélsőséges megoldások. Nem azok, amelyeket a magukat függetlennek beállító nyugati megmondóemberek akarnak velünk elhitetni, hiszen nekik már az egészséges nemzettudat is ördögtől való, miközben nem ismerik a természetesség határát.

Szlovákia ilyen szempontból specifikus helyzetben van, mert nálunk alig tudjuk felfedezni a politikai ideológiákat a pártokban. A jobboldali pártok nagy része inkább a liberális eszmeiség felé hajlik, de a baloldaliak sem riadnak vissza egy kis nemzetgyalázástól. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) Kotleba pártját igyekeznek valami tüzes gonosznak beállítani, amelyről beszélni sem szabad. Pedig ha legalább kicsit értenének a társadalmunkhoz, tudnák, hogy éppen a kitaszítottság és a rendszerellenesség a szélsőség sikerének a kulcsa, amit az elhallgatás tovább erősít.

Az elmúlt húsz év eseményeit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Elkezdődött a demokratikus rendszerek kialakításának folyamata, ám eközben az egész társadalom ugyanazon minták szerint él, mint korábban. Nem azért vannak Kočnerek és Bašternákok, mert a Fico-kormány kitermelte őket, hanem azért voltak ilyen kormányok, mert a lakosság a saját mintájára ilyen kormányokat választott magának. A tiltakozók és ellenzők ugyan egy ideig kitartanak, de a lelkesedésüket gyorsan felváltja a vezetőik koncért folytatott harca, amely után nem marad belőlük más, csak néhány szétszabdalt pártocska vagy kifacsart médiaarc.

Ehelyett a fiatalok szeretnének valami mást, úgy is mondhatnánk, valami őszintébbet, hiszen korukból adódóan is tiltakoznak a szabályozottság és a hazugság ellen. És a szélsőséges világkép ugyanannyira vonzó, mint az alkohol vagy a drog, hiszen reményt és kiutat mutat, ha rövid ideig is, de legalább addig.

Természetesen a legalapvetőbb társadalmi kihívásról, a valahová történő tartozásról még nem is szóltunk. Csoportok, erős közösségek részei akarunk lenni, ami egyfajta biztonságot és pozíciót ad nekünk, ha máshol nem, legalább a kis egységen belül. Ha pedig mindezek nincsenek, jön a csalódottság, az önpusztítás.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 2016-ban minden huszadik haláleset hátterében az alkohol állt. Természetesen hasonló elemzéseket más káros szenvedélyek esetében is végeznek, de a legnagyobb gond talán éppen az, hogy nem vizsgáljuk meg mélyebben, hogy a társadalomban miért válnak divatossá olyan viselkedésminták, amelyek az egyén leépülése mellett mélyebb hatással is bírnak. Esetleg éppen azért, mert bizonyos szereplők számára nagyon is jó üzletet jelent, ha leépülünk. Ahogy az is jót tesz a politikának, ha vannak olyan pártok, amelyekkel riogatni lehet a választóikat. Természetesen csak addig, amíg nem nőnek akkorára, hogy már a hatalmukat is veszélyeztetik.

A legtöbb alkoholt Moldovában fogyasztották a vizsgált időszak végén, amely fejenként évente 15 litert jelentett, míg a legkevesebbet Kuvaitban, ahol kevesebb, mint 0,0005 liter volt ez az adat. Kultúra, vallás és megközelítés kérdése tehát a világ alakulása. Előretörése ellenére tudjuk, hogy a globalizmus nem tud mindent legyőzni. Gazdaságilag ugyan jó döntésnek tűnhet az olcsó munkaerő behozatala a háború sújtotta országokból, de az illegális migráció gyorsan megmutatta, hogy óriási veszélyeket rejt magában. Miként az is, amikor teljesen gyökértelen Európát kívánnak megalkotni, amely a saját maga erejét falja fel.

Megosztás
Címkék