Különleges hal vadászott az ősi tengerekben

A bojtosúszós hal egyfajta primitív, lassan mozgó maradványhal, melyről 1938-as újrafelfedezéséig azt hitték, kihalt. A modern halat néha élő fosszíliának nevezik, mivel 320 millió éven át nagyrészt változatlan állapotban maradt fenn.

Az újonnan felfedezett faj – melyez Rebellatrix névre kereszteltek – a korábban ismert kihalt és ma is élő bojtosúszósokhoz képest igen bizarr – mondja Andrew Wendruff, kanadai biológus, a vizsgálat vezetője. Ennek oka, hogy minden ismert bojtosúszós maradványhalnak széles farokúszója van, mely úgy fejlődött, hogy a hal előrelendülve rövid távon üldözze a zsákmányt – mondja Wendruff.

Ezzel ellentétben, a 0,9 méter hosszú Rebellatrix masszív, izmos farokkal rendelkezett, mely a zsákmány nagy sebességű üldözésére fejlődött ki. Hasonlított a modern tonhal farokúszójához. "A merev, villás farokúszó és a sokkal áramvonalasabb test azt mutatja, hogy a hal a modern leszármazottakhoz képest sokkal nagyobb sebességre tehetett szert és azt fenn is tartotta – mondja Mark Wilson, a vizsgálat társszerzője. - Ide-oda cirkálhatott, hatalmas territóriumot járhatott be zsákmány után kutatva, melyet gyors úszással kapott el.”

Wendruff szerint a csapat a halat azért nevezte el Rebellatrixnak, mert igazi lázadóhoz mérten, „olyan viselkedésre volt képes, melyre egy bojtosúszós hal nemigen.”

A Rebellatrix fosszíliákat az ötvenes és nyolcvanas években gyűjtötték be Brit Columbiában, a Wapiti-tó Park sziklás lankáin. Ez a terület a Pangea szuperkontinens nyugati partja volt akkoriban, amikor az újonnan felfedezett hal ott élt. A leleteket, az albertai Royal Tyrrell Múzeum és a brit columbiai Peace-folyó régiójában lévő paleontológiai kutatóközpontban őrizték. 2009-ben Wendruff megvizsgálta az itt található Rebellatrix fosszíliákat és első alkalommal nem hitt a szemének. „Csak a második, harmadik és sokadszori vizsgálatra jöttem rá, hogy valami igazán fontos került a kezünkbe.”

A leletek alapján úgy tűnik, hogy a Rebellatrix először mintegy 250 millió éve jelent meg a fosszilis adatok között – rögtön a perm kihalás után, amikor a földi élet 90 százaléka ismeretlen okból eltűnt. Az élővilág óriási vesztesége a gyorsan mozgó óceáni ragadozók „életstílusát tekintve valószínűleg komoly hiátust hagyott hátra”, és lehetővé tette, hogy a Rebellatrix magáévá tegye ezt a szerepet – morfondírozik a kutató. „Máskülönben, egy bojtosúszós haltól nem várnánk el ilyen viselkedést.”

Általánosságban a felfedezés „azt mutatja, milyen képlékeny és rugalmas lehet az evolúció” –mondja John Long, bojtosúszóshal-szakértő. Szerinte a felfedezés kissé felrázza a tudomány ezen területét, hiszen azt állítja, hogy „a bojtosúszós halak hirtelen eltértek attól az életviteltől, amit 200 millió éven át folytattak és olyan fülkét foglaltak el, mely tökéletesen különbözik más ilyen maradványhalakétól.”

A fosszilis adatok azonban továbbra is azt mutatják, hogy a bojtosúszós halak lassú fajai maradtak életben, míg a gyors Rebellatrixot a cápák és más ragadozók váltották fel – mondja Wendruff.

Az új fajról készült tanulmányt a Journal of Vertebrate Paleontology folyóirat taglalja.