Külföldön is felfigyeltek Budapest földalatti kórházára

A cikk a hároméves Seibriger Erzsébet és családja viszontagságain keresztül mutatja be a rejtélyes sziklakórház történetét, ahol a magyar felkelők mellett sérült szovjet katonákat is ápoltak az orvosok.

A Seibriger család története

A történet 1956 őszéig kanyarodik vissza, mikor a szovjetek legyőzték a felkelőket, és magyarok tízezreit végezték ki, börtönözték be. A büntetés elől a szabadságharcosokon segítő orvosok sem menekülhettek. A hároméves kislány édesapja szívproblémái miatt nem került rácsok mögé, de jól tudta, hogy bármelyik pillanatban eljöhetnek érte.

A 200 főt befogadó kórházat még a II. világháború kitörésekor alakították ki, 1945 februárjában a főváros ostromakor mintegy 600-650 beteget ápoltak. A háború után a kórház még egy ideig üzemelt, de az ötvenes évek vége felé a kórházat újra visszaállították és felszerelték a nukleáris háború alatt szükséges szűrőrendszerrel.

Bár a magyar kormány már 2002-ben nyilvánosságra hozta a kórház titkos múltját és az ide évben ünneplik az itt kialakított múzeum tízéves létrejöttét; a nukleáris bunkerben mintha megállt volna az idő, a sziklabarlangok még mindig rejtegetnek ismeretlen történeteket. A Seibriger család históriája csak egy a drámai sorsok közül.

Titkos kórházként működött

Az egy kilométeren át kanyargó bunker, melyet barlangok és pincék összekötéséből hoztak létre, kulcsfontosságú szerepet töltött be a második világháborús várostrom ideje alatt. Itt ápolták a sebesült lakosságot és a katonákat is.

De 1956-ban pár napra újra megnyílt a létesítmény, és a sebesültek ápolásán kívül itt segítettek világra hat kisfiút és egy kislányt is. A Sziklakórházat ma már nem használják egészségügyi létesítményként, elsősorban turisták kíváncsiak a budai Várhegy barlangjaiba vájt, betonnal megerősített építményre.

A későbbi titkosítás a hidegháború terméke volt, így a hetvenes-nyolcvanas években az itt járóknak fogalma sem lehetett arról, hogy a budai Vár Krisztinavárosra néző falának oldalában, a Mátyás-templom és a Szentháromság tér felé felvezető lépcsőtől néhány lépésnyire egy kórház rejlik.

Nukleáris menedékké vált

Ez az intézmény akkor szigorúan titkosnak minősült, minthogy 1958-1962 között atombiztossá alakították át. A hatvanas évektől több évtizeden át, amikor nukleáris háborúra készültek, itt gyakorlatoztak a János kórház – amelyhez a sziklakórház fennállása alatt mindvégig tartozott – speciálisan kiképzett osztályának munkatársai. A feladatuk az lett volna, hogy a budapesti túlélőket ellássák egy atomcsapás után.

3 nap előkészület 3 hetes tartalékkal

A feltételezett nukleáris támadás után 20 perccel az orvosoknak be kellett volna zárkózniuk a Sziklakórházba, és csak 72 órával később nyithatták volna meg a kapukat. A túlélők csak ekkor léphettek volna a létesítmény területére, amely három hétre elegendő tartalékokkal rendelkezett.

A kintről érkezőket sugármentesítették volna: levágták volna a hajukat, leborotválták, egy speciális, úgynevezett mentesítő folyadékkal mosták volna át őket, majd lemosdatták volna őket a nekik fenntartott zuhanyzókban, és csak ezután kezdték volna meg az ápolásukat.