Kommunista karácsony Csehszlovákiában
A kommunista rezsim az 1950-es években megpróbálta elnyomni a karácsonyi hagyományokat. 1951 őszén a csehszlovák kommunista párt megszüntette az ajándékvásárlásra szánt hagyományos karácsonyi juttatásokat. Egy évvel később az akkori csehszlovák miniszterelnök (majd később köztársasági elnök) Antonín Zápotocký beszédet mondott, melyben a karácsonynak új arcot kívánt adni – a betlehemi csillag helyett vörös csillagok ragyogtak, a kis Jézus pedig időközben megöregedett, fehér szakállat növesztett, és Télapó lett belőle.
„Mindennek ellenére ez a kísérlet nem volt sikeres, például a szlovák vidékeken az emberek nem váltak volna meg a karácsonyi hagyományaiktól, sőt, az éjféli misére is elmentek a templomba, holott máskor ugyanezért kicsit szégyellték volna magukat, avagy aggódtak volna azért, ne hogy kellemetlenségbe kerüljenek emiatt. Ez leginkább akkor történhetett meg, ha mondjuk az oktatás területén dolgoztak, mint például a feleségem édesanyja, aki tanárnő volt. Év közben kendővel takarta be a fejét, úgy járt a templomba, ne hogy az iskolaigazgató észrevegye, de karácsonykor már nem volt oka bármit is rejtegetni” – mondta el a Tasr-nek Ľubomír Feldek szlovák író. „Nem is emlékszem olyanra, hogy valaki Szlovákia területén félt volna a karácsonyt ünnepnek tartani, még annak ellenére is, hogy konkurens cég érkezett a Télapó formájában. A Télapó nem kísérelte meg felcserélni a karácsonyt” – tette hozzá Feldek.
A kommunisták a hatalomátvétel után felvetették azt a gondolatot, hogy összekötik a karácsonyt Joszif Visszarionovics Sztálin születésnapjával, aki december 18-án született. Már 1949-ben tömeges ünnepségeket rendeztek, a kommunista párt vezetése pedig ezek koordinációjára egy speciális kormányzati bizottságot hozott létre. A bizottság elnöke az akkori tájékoztatási miniszter, Václav Kopecký lett.
Elvették a karácsonyi juttatásokat
Sokkal keményebb lépést vezettek be 1951. november 20-án, amikor a csehszlovák kormány, Antonín Zápotocký vezetése alatt eltörölte a karácsonyi juttatásokat – azokat a szociális segélyeket, amelyekhez sok ember hozzá volt szokva. Év végén így néhány kisebb sztrájk is kialakult, azonban komolyabb eredmény nélkül. Hozzá kell tenni azt is, hogy hasonló törvénysértő tetteket akkoriban nagyon szigorúan büntették.
A kis Jézusból Télapó lett
1952. december 21-én, Antonín Zápotocký miniszterelnök megtartotta ama elhíresült beszédét, amelyben a karácsonyi hagyományokat veszi nagyító alá. Ezt a beszédet később többször is felidézték és kiparodizálták, ma már az elhíresült aranyköpések körébe sorolható:
„A kis Jézus az ólban szalmán fekve, mellette ökör és szamár, az ól felett ragyogó betlehemi csillag, ez volt a régi karácsony szimbóluma. Miért? Mert a dolgozókat és a szegényeket arra volt hivatott emlékeztetni, hogy ők is csak az ólba tartoznak. Ha a kis Jézus születhetett és lakhatott ólban, akkor ti miért nem lakhatnátok ugyanúgy ott? Miért ne születhetnének ólban gyermekeitek is? Így szólították a szegényeket és dolgozókat a gazdagok és a hatalmasok. Az idők azonban megváltoztak, és több változás történt. A kis Jézus felnőtt, megöregedett, szakálla nőt, és Télapó lett belőle. Már nem jár meztelenül és rongyos ruhákban. Szépen fel van öltözve, kucsmában és bundában” – szólt akkoriban a gyermekekhez Zápotocký, és arra biztatta őket, hogy Sztálin és Gottwald elvtársnak okozzanak örömet azzal, hogy teljesítik feladataikat.
Petr Koura cseh történész szerint a kommunisták nem engedték volna meg maguknak, hogy a karácsonyt megszüntessék, azonban megkísérelték eltörölni az ünnep kapcsolatát Jézus Krisztus születésével, és szovjet- illetve ateista mintákat kényszeríteni rá. Be volt tiltva a karácsonyi énekek éneklése, a könyvtárakból eltűntek azok a könyvek, amelyekben a karácsonyt ünnepelték. A gyerekekhez pedig tényleg a Télapó járt, aki például Kassára egészen a Szovjetunióból érkezett vonattal – mondta el a cseh történész.
Később, 1956 után újra engedélyezve volt a kis Jézus nyilvános bemutatása. A 60-as és a 70-es években a karácsony, mint konzumünnep kezd megjelenni, és habár már nem volt tilos éjféli misére járni, a televíziócsatornák versenybe szálltak ezzel különböző érdekes programjaikkal. A szenteste a kommunista rezsim idején hétköznapi munkanapnak számított, és csak az 1993. október 27-én elfogadott 241/1993. sz. törvény által vált december 24. munkaszüneti nappá.
Fenyőünnep Magyarországon
Magyarországon az 1950-es évek elejétől egészen az 1980-as évekig karácsony ünnepét az ún. fenyőünnep helyettesítette. A kommunista hatalom a karácsonyt itt is megpróbálta kitörölni a naptárból, és az emberek tudatából. Az antiklerikális harc célja volt kiiktatni azokat a „tévtanokat”, amelyek szerint a karácsony Jézus születésének ünnepe. Ehelyett hangsúlyt kapott a békéért folytatott harc, és a dolgozók jóléte, amely voltaképpen Sztálinnak, a „népek bölcs tanítómesterének” köszönhető.
A párt főideológusai ellenben tudták, hogy még a legintenzívebb propagandamunka se fogja kitörölni a dolgozók tudatából karácsony ünnepét, azonban reménykedtek abban, hogy különféle eszközökkel legalább megtudják fosztani a karácsonyt eredeti jelentésétől.
1950 elején karácsony másnapját törölték Magyarországon a munkaszüneti napok sorából, ugyanis az ötvenes évekre Sztálin születésnapja (december 18.) vált a tél főünnepévé. Ugyanekkor december 24. átalakult fenyőünneppé. A fenyő a Télapó ajándéka lett, a Gyed Moroz (Fagy Apó) pedig megörvendeztette az ifjúságot.
A karácsony átformálásánál fő szempont volt a szocialista ifjúság átnevelésének a kérdése is. A feljelentőknek ekkor remek alkalom kínálkozott az ideológiai előrehaladás feltérképezésére. A házbizalmik fáradhatatlanul látogatták a lakásokat, vizsgálták az ünneplési szokásokat, a kommunista ideológia által átszellemült tanárok pedig ártatlannak tűnő kérdésekkel, fogalmazásokkal (pl. "Mit hozott a Jézuska?", vagy "Hogy telt a karácsony?") mérték fel a diákok „karácsonyi beállítottságát”.
Forrás: tasr, Mult-kor
