Kolosszális vihar tépázta közel egy évig a Szaturnuszt

A vihar majdnem egy éve - 2010. december ötödikén -, majd olyan nagy viharrá nőtt, hogy 2011 januárjára teljesen körbeérte a planétát.

A kolosszális vihar, mely észak-dél irányba mintegy 15 ezer kilométerre terjedt ki, a legnagyobb, melyet a Szaturnuszon az utóbbi két évtizedben észleltek, és az eddigi legnagyobb, amelyet interplanetáris szonda a bolygón megfigyelt. Ugyanazon a napon, amikor a Cassini nagy felbontású kamerái lencsevégre kapták a vihar első felvételeit, rádió- és plazmahullám készüléke észlelte a vihar elektromos aktivitását is, felfedve, hogy úgynevezett konvektív viharról - erős feláramlással rendelkezik - van szó. A vihar aktív, konvektív fázisa június végén ért véget, azonban örvénylő felhői máig fennmaradtak az atmoszférában.

Az északi félteke kolosszális vihara viszont egyetlen vihar, mely folyamatosan, több mint 200 napig dühöngött, és az egész északi félteke majdnem egyötödét érintette. A korábbi rekordtartó egy 1903-as kitörés volt, mely 150 napig állt fenn. A NASA Hubble Ûrteleszkópjával pedig 21 évvel ezelőtt észlelt nagyobb légköri zavar, mely hasonlított a jelenlegi viharhoz, csak 55 napig tartott. Kunio Sayanagi, a csapat szakembere elmondta, az új vihar teljesen különbözik mindentől, amit korábban a Szaturnuszon a Cassinivel megfigyeltek. A tény, hogy az ilyen kitörések epizodikusak, és 20-30 évenként végbemennek a bolygón, elárul valamit a planéta mélyéről, azonban még ki kell derítnünk, hogy ez mi is."

A jelenlegi tervek szerint a misszió 2017-ig tart, és további lehetőségeket kínál a Cassininek, hogy újabb változásokat vegyen szemügyre a bolygó atmoszférájában, ahogy az évszakok az északi féltekén változnak. A Cassini csapata által összegyűjtött képek és videók a NASA, a Sugárhajtású Laboratórium és a Cassini hivatalos képgyűjteményének oldalán nézhetőek meg.