Kocsis Zoltán 10 éve halt meg

A magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb egyénisége 1952. május 30-án született Budapesten. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tagjaként és támogatójaként 1990 óta minden évben születésnapján koncertet adott a szervezet javára, a Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok 2021-ben indította el születésnapján A Magyar Klasszikus Zene Napja elnevezésű programsorozatot. Ötévesen kezdett zongorázni, tizenegy évesen lett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongora-zeneszerzés szakos növendéke. 

1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál, Rados Ferenc és Kurtág György tanítványa volt, utóbb Kurtág több művét is ő mutatta be, tizennyolc évesen megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét. 

A zenei életbe Ránki Dezsővel együtt robbantak be: egyszerre végeztek a főiskolán, mindketten ott kezdtek tanítani, egyszerre kaptak Liszt Ferenc-díjat (1973), Kossuth-díjat (1978), érdemes művész címet (1984), Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat (1988), és lettek kiváló művészek (1990). Több közös, ritkaságszámba menő lemezt készítettek, köztük Mozart összes négy kézre írt zongoraszonátáját, Mozart, Ravel és Brahms kétzongorás darabjait is eljátszották. Útjaik később szétváltak, de több évtized után újra közösen léptek pódiumra - Kocsis ekkor már karmestereként. Kocsis Zoltán számtalan koncertmeghívást kapott a világ minden tájáról. Adott közös koncertet Franciaországban Szvjatoszlav Richterrel, huszonöt évesen már a világ szinte valamennyi jelentős zenekarával fellépett, a legkiválóbb karmesterekkel dolgozott együtt, 1987 óta karmesterként is fellépett. 1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart, 1992-ben a BFZ művészeti vezetője, majd első vendégkarmestere és szólistája lett. 1997-től haláláig volt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója. 

Az 1970-es években létrejött zeneszerzői csoport tagjaként a hagyományoktól független zenei nyelv kialakítására törekedett, egyik alapítója volt a kortárs zenei közéletet alaposan felkavaró Új Zenei Stúdiónak. 

Több zeneművet is komponált, zenekarra hangszerelte, illetve zongoraátiratot készített Bach, Haydn, Debussy, Rahmanyinov, Dvorák, Ravel, Wagner, Enescu, Bartók és Kodály műveiből. Rajongott Debussyért (Debussy-lemeze számos díjat nyert) és Rahmanyinovért, csodálta Lisztet, Chopin keringőinek külön lemezt szentelt, utolsó éveiben ő indította útjára a magyarországi Richard Strauss-reneszánszt. Nevéhez fűződik Arnold Schönberg Gurre-dalainak és a torzóként hátra maradt, általa befejezett Mózes és Áronjának, Debussy Pelléas és Mélisande-jának nagysikerű előadása is. Legendásan híres volt precíz zongorajátékáról, képes volt a legvirtuózabb megoldásokra is, mindent tudott a zenéről, kiváló memóriája borotvaéles hallással, egyedülálló intellektussal és enciklopédikus tudással párosult. Tagja volt a Holmi szerkesztőbizottságának, ahol rendszeresen publikált. Munkabírása legendás volt: 2009 novemberében, a Zeneakadémia felújítása előtt rendezett Búcsúfesztiválon egyetlen délután és este - kotta nélkül - elvezényelte Beethoven mind a kilenc szimfóniáját a zeneakadémistákkal kiegészített Nemzeti Filharmonikusok élén. Bartók Béla életművének elismert szakértője és kiemelkedő tolmácsolója, a 2006-ban útjára indított és számos rangos szakmai díjban részesül Bartók Új Sorozat művészeti vezetője volt. 2004-ben a cannes-i Midem fesztiválon életműdíjat kapott, átvehette a francia Művészeti és Irodalmi Érdemrend lovagi fokozatát. 

2005-ben másodszor is Kossuth-díjjal tüntették ki, 2006-ban újra megkapta a Bartók-Pásztory díjat, 2007-ben a magyar kultúra követe lett, s jubileumi Prima Primissima díjjal is kitüntették. 2012-ben Corvin-lánc kitüntetésben részesült, 2014-ben Budapest díszpolgára lett, 2016-ban átvehette a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play-díját. 

Az előadóművészek közül elsőként ő lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. A világhírű zongoraművész 2012-ben életmentő szívműtéten esett át. 2016 októberében betegsége miatt lemondta fellépéseit, s nem sokkal később, 2016. november 6-án, életének hatvanötödik évében Budapesten hunyt el. Kocsis Zoltán azt vallotta: "Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket." 2016-ban posztumusz Hazám-díjban részesült. 2017-ben jelent meg Juhász Előd róla írt, az Utolsó beszélgetés című kötete, Kelemen Barnabás hegedűművésszel közös, Hommage a Fritz Kreisler című albuma, s a Pannon Filharmonikusok zenekar róla nevezte el a pécsi Kodály Központban található próbatermét. 2017-ben, majd 2018-ban emléktáblát avattak egykori fővárosi otthonai falán, a 15. kerületben, Újpalotán, illetve a 13. kerületi Szent István körúton. 

A Philips lemezcég, amelynek hosszú ideig exkluzív művésze volt, 2022-ben jelentette meg összes felvételét tartalmazó, 26 lemezes albumát, a Kocsis-Hauser Alapítvány pedig nevét viselő díjat és zenei ösztöndíjat alapított fiatal muzsikusok számára. 

2024-ben az ő nevét vette fel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbaterme a Müpában. Idén márciusában hagyatékából létrejött a Kocsis Zoltán Archívum. Halálának évfordulójára több koncerttel emlékeznek, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar emlékkoncertet ad a Müpában, a Zeneakadémián két ősbemutatót tartanak, Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművész és a Tonkünstler Zenekar közös hangversenyt ad ugyancsak a Zeneakadémián, a Pannon Filharmonikusok Pécsen emlékeznek koncerttel Kocsis Zoltánra.