Klímakutatók szerint idén visszatér a "kicsi fiú"

A klímamodellek szerint a Csendes-óceánon a globális hőmérsékletet csökkentő, a három évig tartó La Niña éghajlati jelenséget követően, még ebben az évben visszatér ellenpárja, az El Niño, ami melegebb időjárást eredményezhet.

Az El Niño, „a kicsi fiú”, (a karácsonyi időpont miatt a gyermek Jézus Krisztusra utalva) egy természetes éghajlati jelenség, ami a tengervíz áramlásával van összefüggésben és ciklikusan jelentkezik. Karácsony tájékán kezdődik és 9-12 hónapig tart.

Carlo Buontempo, az Európai Unió Kopernikusz Éghajlatváltozási Szolgálatának igazgatója azt mondta, hogy az El Niño hatására az Egyenlítő mentén nyugat felé fújó szelek lelassulnak, és keleti irányba tolják a meleg vizet, ami magasabb óceáni felszíni hőmérsékletet teremt. Ez a folyamat általában globális szinten rekordhőmérsékletekkel jár. Azt még nem tudni, hogy ez 2023-ban vagy 2024-ben következik-e be. Az éghajlati modellek azt sugallják, hogy az északi féltekén a nyarat követően visszatérnek az El Niñóra jellemző állapotok, majd az év vége felé erős El Niño-hatás alakulhat ki - mondta.

Az elmúlt nyolc év volt a világ legmelegebb időszaka - ami az üvegházhatású gázok kibocsátása által vezérelt hosszabb távú felmelegedés irányzatát mutatja.

A Kopernikusz tudósai csütörtökön jelentést tettek közzé, amelyben értékelték a világ tavalyi, a feljegyzések szerint ötödik legmelegebb évét, az éghajlati szélsőségeket. Európában 2022-ben volt az eddigi legmelegebb nyár, miközben az éghajlatváltozás okozta szélsőséges esőzések katasztrofális áradásokat okoztak Pakisztánban, februárban pedig az antarktiszi tengeri jég szintje rekordalacsony volt.

Hírháttér

A világ túlnyomó részén még nem hallottak erről a jelenségről, amikor a perui halászok a 19. század vége felé már El Niñónak (kicsi fiúnak) keresztelték el a dél-amerikai partok mentén karácsony táján felbukkanó meleg tengeráramlatot. A névválasztás egyébként a karácsonykor megszülető kisded Jézusra utal. Azóta a szó tágabb jelentésűvé vált, hiszen az El Niño-jelenséggel kapcsolatos összes eseményt jelenti.

A húszas években a dél-amerikai éghajlatkutatók – bár nem ismerték az El Niño-jelenség ok és okozati összefüggéseit – meg voltak győződve a helyi-körzeti eredetéről. Ez idő tájt Sir Gilbert Walker angol tudós, aki az Indiai Meteorológiai Szolgálat elnöki tisztségét töltötte be, a monszun kialakulását és előrejelezhetőségét kutatta. A monszun 1899-es elmaradása miatti szárazság ugyanis óriási éhínséget okozott India-szerte. Walker az idősorelemzésekkor különös kapcsolatokra figyelt fel. Felismerte, hogy Dél-Amerika csapadékváltozásai és a Csendes-óceán hőmérsékleti eltérései között összefüggés van, s a Csendes-óceán keleti és nyugati részének légnyomásviszonyai között is kapcsolatot talált. Ebből kiindulva felhívta a figyelmet Tahiti és az ausztráliai Darwin tengerszinti légnyomás-idősorainak ellentétes változásaira. Ezt a jelenséget déli oszcillációnak nevezte el. A továbbiakban azt tapasztalta, hogy az ázsiai monszun gyakran összefügg az ausztráliai, az indonéziai, az indiai és az afrikai szárazságokkal, valamint Kelet-Kanada enyhe teleivel.

Ötven évig kellett várni arra, hogy Jacob Bjerknes norvég meteorológus az 1960-as években összeillessze a képet, s kimondja, hogy a Csendes-óceán időszakosan előforduló szokatlanul meleg tengerfelszíni hőmérséklete és a déli oszcilláció Tahiti és Darwin között dipólusszerűen váltakozó nyomásviszonyai ugyanannak a jelenségnek a megnyilvánulási formái. Ez az ENSO-jelenség, amely az El Niño – Déli Oszcilláció angol elnevezésének kezdőbetüiből alkotott betűszó. Az azóta eltelt három évtized elméletei az ENSO-események ok és okozati összefüggéseit igyekeznek magyarázni, de eddig egyiket sem bizonyították. A legújabb elképzelés szerint a csendes-óceáni medence aszimmetriájával kapcsolatos, két-hétéves periódusokban a labilis trópusi vizek szokásostól eltérő viselkedése, az El Niño.