Királyi sírokhoz vezethet egy teotihuacani alagút

Az 1800 éves, 103 méteres alagút bejáratát 2003-ban fedezték fel először, és nemrégiben érték el a végét. Tárgyi leletei távirányítású robotok, majd régészek ásatásainak köszönhetően látnak napvilágot – mondta Sergio Gomez, a projekt vezetője. Az INAH előzetes vizsgálatai szerint az alagutat Kr. u. 250-ig használták, majd lezárták.

A tárgyak mellett három kamrát is felfedeztek, amelyek még értékesebb leletekkel szolgálhatnak. Ezek bejáratnál – mintegy 18 méterrel a Tollaskígyó Temploma alatt – fellelt nagy mennyiségű áldozati ajándék azt sugallja, hogy a város elitjének sírjait találhatták meg. A csapat eddig 60 centiméterre jutott a kamrákba, a teljes feltárás legalább egy évet ölel majd fel.

Teotihuacan Mexikóvárostól 50 kilométerre északkeletre terül el. A romokat hosszú ideje rejtély övezi, mivel lakosai nem hagytak hátra írott emlékeket. A Tollaskígyó Temploma alatt elhelyezkedő alagútban fellelt leletek többek között finoman megmunkált kőszobrokat, ékszereket és kagylókat ölelnek fel.

A becslések szerint mintegy 50 ezer tárgyat, 4000 fából készültet, rengeteg obszidiánpengét és -nyílhegyet rejt a lelőhely, amely betekintést enged abba, hogyan gondolkodott a túlvilágról a város papi és uralkodó rétege. 

Mexikó egyik legkedveltebb ókori helyszíneként Teotihuacan hatalmas piramisoknak, templomoknak és az elit réteg lakóházainak ad otthont, ezek nagy részét színes falfestményekkel díszítették.

A város a Kr. e. 100 – 650 közötti időszakban élte virágkorát, populációja mintegy 200 ezer főt számlált. Gazdagságát a széles körű obszidián-kereskedelemnek köszönhette, ebből a kőzetből állították elő a prekolumbiánus időszakban a késeket és más fegyvereket.

A város jóval azelőtt kiürült, hogy az aztékok a 14. században hatalomra jutottak a Mexikói-völgyben, ugyanakkor továbbra is fontos szerepet töltött be a vallásos zarándoklatok célpontjaként.

A Mexikó számos területén máig beszélt nahuatl azték nyelven Teotihuacán annyit tesz, mint az „istenek lakhelye.”