Kína a moziban is uralomra tör

Az amerikai mozi hanyatlásáról évek óta beszélnek, de elnézve az egyes produkciókra elköltött összegeket és a bevételi oldalon ragyogó dollármilliókat és -milliárdokat, úgy tűnhetett, épp fordított a helyzet, sosem állt ilyen jól Hollywood és úgy egészében az amerikai filmipar. Vitathatatlan, hogy óriási nyereségekre tettek szert a gyártók és forgalmazók az elmúlt időszakban, viszont ennek egyik oka a mozijegyek növekvő árában keresendő, illetve a mozitermek elképesztő számában Észak-Amerikában.

Emellett a dollár értéke az évtizedek során jelentősen változott, egy dollár sokkal többet ért 1939-ban az Elfújta a szél bemutatója idején, mint 2009-ben az Avatar premierjekor. És azt sem szabad elfelejteni, hogy egy sikeres filmre rengeteg sikertelen jut, vagyis a profitot a blockbustereknek kell összekaparniuk.

A film egyesek számára még mindig művészet, kérdés, volt-e az valaha, mert a filmesek számára leginkább iparág, egy a sok közül. A filmek minőségének romlása régi téma a mozirajongók körében, de mikor nem volt az. A mozinak persze voltak fényesebb és halványabb korszakai, még Hollywoodnak is volt aranykora, ma elsősorban profitmaximalizálás van.

A huszonegyedik században az év legsikeresebb filmjeinek listáján az első helyen kizárólag animációs filmek, fantasyk – kalandfilmek és űroperák –, illetve szuperhősfilmek végeztek. Vagyis a moziba járó nagyérdemű a valóságtól elrugaszkodott mesékre volt vevő. Az olyan „realista” filmek, mint az Elfújta a szél és a Titanic ugyan az örökranglisták élén állnak, de közéjük beékelődött az Avatar. Ha minden idők legnagyobb bevételű produkcióit vesszük, akkor az első ötvenben kizárólag amerikai vagy amerikai koprodukcióban készült filmeket találunk. Ezt az első ötvenest közelítette meg tavaly a Wolf Warrior 2. A Wu Jung által rendezett – a főszerepet is ő alakítja – kínai akciófilm 874 millió dolláros bevételt hozott, ezzel 2017 hetedik legsikeresebb filmje lett, és az örökranglista ötvennegyedik helyén áll. Ha az idei évet vesszük, az első két helyen Disney-produkciókat találunk, a Bosszúállók: Végtelen háborút 2 milliárdos, valamint a Fekete Párducot 1,34 milliárdos bevétellel.

De a lista kilencedik és tizedik helyén kínai produkciók szerénykednek. Az Operation Red Sea 579 millió dolláros, a Detective Chinatown 2 pedig 544 milliós bevételt termeltek. Az Operation Red Sea 70 milliós költségvetésből készült, és a 2015-ös Operation Mekong mintájára forgatták ugyancsak a hongkongi Dante Lam rendezésében. A történet a 2015-ös filmhez hasonlóan valós eseményeket dolgoz fel, ezúttal a 2015-ben a jemeni polgárháborúból kimentett kínai állampolgárokról, akiknek a kimentése zökkenőmentes volt igazából, de egy akciófilmet kellően fel kell pörgetni.

Természetesen a nyugati kritika azonnal felrótta a propagandát a film kapcsán, mivel a Kínai Néphadsereg nyíltan berendelte. Hány hasonló amerikai filmet láthattunk az elmúlt évtizedek alatt? És hány esetében volt nyilvánvaló, hogy megrendelésre készültek! Mintha erről sokan megfeledkeznének, ha Amerikán kívüli dolgokról esik szó. A Pentagon ugyanúgy megrendel filmeket, sőt, szakértőket is biztosít a forgatáshoz, nem beszélve az anyagiakról.

A tavalyi jegyeladások nőttek világszinten, kivéve az észak-amerikai piacot, ha azt nem számoljuk, 7%-os növekedésről beszélhetünk.

A világ mozijai 40,6 milliárd dolláros bevételt hoztak, és ha nem számoljuk az USA-t és Kanadát, akkor 29,5 milliárdot kapunk. Míg Észak-Amerikában folytatódott az évek óta tapasztalható visszaesés a mozik látogatottságában, addig az öt legdinamikusabban fejlődő piac Dél-Korea, India, Japán, Kína és Nagy-Britannia. 2017-ben huszonkét éves minimumra esett vissza a mozilátogatottság Észak-Amerikában, miközben Kína 7,9 milliárdos jegybevételt produkált, és az idei első negyedévben első alkalommal átvette a vezetést Észak-Amerikától.

Előrejelzések szerint néhány éven belül éves szinten is Kína fogja uralni a mozis piacot, ami a folyamatosan növekvő mozitermeknek köszönhető, és persze ne feledkezzünk meg az 1,35 milliárdos népességről sem, miközben Észak-Amerikában 360 millió ember él. Kínában a külföldi filmek bemutatóját limitálják évente, ami szintén emlékeztet az amerikai hozzáállásra, Amerikába hasonlóan kevés külföldi alkotás jut el. Az amerikai gyártók már hosszú ideje tisztában voltak a ténnyel, hogy Kína idővel átveszi tőlük a vezető szerepet, és abban érdekeltek, hogy a saját piacukat továbbra is fenntartsák, vagyis nyissanak a kínai piac felé.

Mi lehet az oka a hanyatlásnak? Az amerikai filmesek önmagukat ismétlik, a történetek sablonosak, kiszámíthatóak, nélkülöznek minden eredetiséget és ötletességet. Gúzsba köti őket a saját korlátoltságuk, a kvótáknak való megfelelés, a politikai korrektség, és nem beszélve a producerek és a gyártók mindenhatóságáról, akik az izgalmas forgatókönyvekből végül semmitmondó történeteket faragnak.

A kínai dominancia a moziban is természetessé válik hamarosan, és minden magára valamit adó világhatalom abban érdekelt, hogy a polgárait büszkeség töltse el a hazájuk, kultúrájuk, vagy csak önmaguk iránt, a mozi pedig az egyik legjobb módja, hogy ezt az érzést kiváltsák az emberekből. A kínaiak még emelkedni akarnak, ellentétben az amerikaiakkal, kínainak lenni pedig felemelő érzés a kínaiak számára már régóta.